Az 1944. november 17-ei győri bombatámadás áldozataira emlékeztek a Széchenyi-egyetem és az Arrabona Városvédő Egyesület tagjai pénteken.
Az Áldozat utcai emlékhelyen tartott koszorúzáson és gyertyagyújtáson beszédet mondott Smuk Péter dékán és Szabó Gyula egyesületi elnök.
Az egyetem Állam és Jogtudományi Karának épülete helyén álló egykori Torkos kastélyban a szövetséges légierő bombatámadása következtében 61-en haltak meg.
A Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam – és Jogtudományi Kar és az Arrabona Városvédő Egyesület tisztelettel meghívja Önt a 2023. november 17-én 17.00-kor az Áldozat utcai 12. sz. alatti oktatási épület előtti emlékhelyen megtartandó, az 1944. november 17-én e helyen történt bombatámadás áldozataira történő kegyeleti megemlékezésre.
A megemlékezésen beszédet mond Dr. Smuk Péter a Kar dékánja és Szabó Gyula egyesületi elnök. Az emlékhelyen koszorú elhelyezésére és gyertyagyújtásra is sor kerül.
Ismét Moldvában járt az Arrabona Városvédő Egyesület, a segélyútra szeptember közepén mentek az egyesület tagjai. Ezúttal Szászkútra, a Magyar házba vittek taneszközöket.
Azon a vidéken kevesen beszélik már a magyar nyelvet, mert lehetőségük sincs azt megtanulni. Ebben szerepet játszanak a nehéz életkörülmények, a román asszimilációs törekvések, de a kellő támogatás hiánya is.
Az ember nem mindennap jár Moldvában, nem visznek arra kényelmes utak, messze is van, nincsenek sem épített sem természeti különlegességek. Legtöbben azt sem tudjuk, hogy Moldva nem azonos Moldovával. Moldva kívül esik a Kárpátokon, nem része Erdélynek, a híradásokból nem hallani róla, mintha álom ülné ezt a vidéket.
A kevesekből is csak kevesen tudják, hogy sok százezer magyar lakja ezt a vidéket, akiket moldvai magyar csángóknak hívunk. Itt nyomokban él még a régi ízes beszéd, tartják a vallást, vannak pontok, ahol megélik a hagyományt, sőt az a mindennapok része.
Nagyon nehéz időket élünk, ezt mindenki tudja. De a többi néptől az különbözteti meg a magyart, hogy nehéz időkben is segíti testvéreit. Nekünk a „kis” Magyarország népének a legközelebbi rokonai nem a távolkelet lakói és nem az ázsiai vad nomád népek fiai, hanem, a Kárpátok keleti oldalán elfelejtett és magára hagyott saját fajtánk a moldvai magyarok. Könnyen megfejthető volna a képlet, ha kutatók komolyan vizsgálnák mindezt, ha látnák a közös arcvonásokat, a gondolatok és szokások egységét, ha érdekelne valakit, hol is van a Szeret folyó és mi az Etelköz.