Így szól a népdal, ismeri felnőtt gyerek, de vajon érti is? Most mi kaptunk ajándékot, melyet örömmel osztunk meg Önökkel, legfőképp azokkal a honfitársainkkal, akik tevőleg is segítették egyesületünk Szászkútfaluba eljutott misszióját. Ezek a kicsiny gyermekek szeptemberben kezdtek magyarul tanulni. Tessék, a vetés kezd szárba szökkenni, szól a magyar szó tőlünk ezegyszáz kilométerre, az Óhazánkban, az Etelköz határán.
Ismét Moldvában járt az Arrabona Városvédő Egyesület, a segélyútra szeptember közepén mentek az egyesület tagjai. Ezúttal Szászkútra, a Magyar házba vittek taneszközöket.
Azon a vidéken kevesen beszélik már a magyar nyelvet, mert lehetőségük sincs azt megtanulni. Ebben szerepet játszanak a nehéz életkörülmények, a román asszimilációs törekvések, de a kellő támogatás hiánya is.
Az ember nem mindennap jár Moldvában, nem visznek arra kényelmes utak, messze is van, nincsenek sem épített sem természeti különlegességek. Legtöbben azt sem tudjuk, hogy Moldva nem azonos Moldovával. Moldva kívül esik a Kárpátokon, nem része Erdélynek, a híradásokból nem hallani róla, mintha álom ülné ezt a vidéket.
A kevesekből is csak kevesen tudják, hogy sok százezer magyar lakja ezt a vidéket, akiket moldvai magyar csángóknak hívunk. Itt nyomokban él még a régi ízes beszéd, tartják a vallást, vannak pontok, ahol megélik a hagyományt, sőt az a mindennapok része.
Nagyon nehéz időket élünk, ezt mindenki tudja. De a többi néptől az különbözteti meg a magyart, hogy nehéz időkben is segíti testvéreit. Nekünk a „kis” Magyarország népének a legközelebbi rokonai nem a távolkelet lakói és nem az ázsiai vad nomád népek fiai, hanem, a Kárpátok keleti oldalán elfelejtett és magára hagyott saját fajtánk a moldvai magyarok. Könnyen megfejthető volna a képlet, ha kutatók komolyan vizsgálnák mindezt, ha látnák a közös arcvonásokat, a gondolatok és szokások egységét, ha érdekelne valakit, hol is van a Szeret folyó és mi az Etelköz.
Elsőképp nagyon köszönjük a szép karácsonyi műsort, és nagyon örülünk, hogy ennek az örömnek részesei lehettünk. Az ilyen események igazolják, hogy magyar és magyar között nem számítanak a határok, a rendszerek és a földrajzi távolság, ha van szeretet. Ez a szeretet és a testvérségünk biztos tudata vezérli azokat az önkénteseket, akik tisztában vannak a moldvai magyarság rendkívüli szerepével, megmaradásának, gyarapodásának fontosságával.