A kémény-ügy margójára

“Ha van olyan megoldás, amely az értékesítésre szánt területen lehetővé teszi a kémény megtartását, környezetbe illesztését, akkor biztos vagyok benne, hogy a tehetséges építészek azt meg fogják találni. A kémény sorsa ettől kezdve tehát már a szakma kezében van, akik reményeim szerint egy olyan koncepciót tudnak a jövőbeli tulajdonos asztalára letenni, amelyben a múlt és a jövő is jól megfér egymás mellett.” – Borkai Zsolt, 2016. november 28. A laikus közönség számára úgy tűnik véget ért a volt olajgyár megmaradt kéményének kálváriája, a labda most az „építészek” térfelén pattog. A petíció talán elérte a célját: felmerült a kémény megmaradásának gondolata….

Tovább olvasom

Mégsem robbantják a múltat – egyelőre

Mindannyian aláírtuk a petíciót az olajgyári kémény robbantása ellen, amit elismert győri építészek kezdeményeztek. Örömmel látjuk, hogy végre az a szakmai kör, amelyik eddig némán asszisztált a győri műemlékek rombolásához, felébredt csipkerózsika álmából! Borkai Zsolt polgármester 2016. november 28-án, egy nappal a tervezett robbantás előtt meghátrált, és leállíttatta az előkészületeket. Meggondolta volna magát? – Aligha. A szájával azt mondta, hogy “Győr büszke múltjára, jelenére, azonban mindig a jövőbe is kell, hogy tekintsen. Ezért ha vannak ésszerű érvek és logikus megoldások arra vonatkozóan, hogy a múlt és jövő megférjen egymás mellett, akkor azt Győr városa mindig támogatta és támogatni is fogja.”…

Tovább olvasom

Ez a kémény is útban van…

A régi Győrben, ha nyugatról fújt a szél, a várost vagy jó pörkölt napraforgó illat, vagy a frissen sült keksz lágy vaníliája fonta koszorúba. A gyárak dolgoztak, az emberek végezték a munkájukat és a Kisböskén állva a Duna lágy hullámai felett az ember látta az üzemek ablakaiból kiszűrődő fényeket. Elképzelte, hogy belül már sajtolják az új növényi olajat, és a futószalagról szorgos kezek szedik, csomagolják a speciált. A mai Győrben a nyugatról fújó szél port, benzingőzt, büdöset és öntömjénezés szagát hozza, a várost trágyaszag fonja töviskoszorúba, és ha az ember feláll a kínosan púpos szivárványos hídra, mindenfelé rombolást lát. Épülnek…

Tovább olvasom

A hetedik…

Hárs Ottó naplója valódi kincs. Közelebb hozza mindannyiunkhoz Győr egyik legsötétebb korszakának mindennapjait, egy diák szavaival. Hihetetlen élmény olvasni sorait, noha a történet, amit elbeszél, nem a legszebb évekből való. A mai napon ismét egy szomorú évforduló kapcsán fordulunk az egykori kisdiákhoz, és naplójának lapjain keresztül pillantunk 1944. november 17-re, amikor Győrt az egyik legszörnyűbb bombázás érte, amelyben 73 fő, köztük 43 nő és 30 férfi, akikből 17 gyermek, lelte halálát. A Torkos-kastély alatti nyilvános óvóhely áldozatai ők nagyobb részt, egy értelmetlen háború utolsó felvonásának tragikus epizódjának szenvedői. A napló ezen részleteit – a korábbiakban közreadottakhoz hasonlóan – a Régi…

Tovább olvasom

Legyen végre egy igazi nádorvárosi egység!

Mint az ismert, Győr város fideszes többsége megszavazta, hogy az egykori Zrínyi-kórház területét felosszák, és a nagyobbik részét „településközpont vegyes övezet” besorolás alá vegyék. Ez közérthetően annyit jelent, hogy a XIX. század végén épült, akkori Szentháromság Kórház épületeinek helyén, lakó- és igazgatási-, művelődési-, szolgáltató-, vendéglátó-, szálláshely szolgáltató-, egyházi-, valamint legfeljebb 10.000 négyzetméter árusítóterű kiskereskedelmi-, oktatási-, egészségügyi-, szociális épületek, valamint sportépítmények épülhetnek. Azon épületek helyén, amelyekért Petz Aladár és Petz Lajos oly sokat küzdöttek, amelyeket Zechmeister Károly, Győr egyik legnagyobb és legtiszteletreméltóbb polgármestere Bisinger József hagyatékából, Hübner Jenő tervei alapján építtetett. De ez még nem minden, épülhet akár a szabályozás szerint…

Tovább olvasom