1944. november 17-én szörnyű csapás érte Győr-Révfalut. A Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Kar épülete helyén álló egykori Torkos kastély légibomba találatot kapott és a pincéjébe menekültek szinte valamennyien szörnyet haltak.
Csak a köszönet hangján szólhatunk annak sok-sok adakozónak, akik lehetővé tették a moldvai csángómagyar kisdiákok magyar anyanyelvi oktatását. Le a kalappal!!! Önkénteseink egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek, mennyien értették meg a magyarság megmaradásának nagyszerű eszméjében gyökerező hit erejét és gyümölcsét a jószívű adományaikban megnyilatkozó bőséget.
Városunk 750 éves királyi mivoltának ünnepi évét üljük. Az Önkormányzat a megemlékezések kiemelt jelképévé tette – ahogyan mi mondjuk – a „füles” bástyát, hivatalosan a kora újkori reneszánsz új-olasz rendszerű szögleterődöt. Egyesületünk rendkívül megtisztelve érzi magát e döntés következtében, hiszen mi egyedül harcoltunk a Duna bástya rekonstrukciójáért, később puszta megmaradásáért. De nem leszünk igaztalanok, sok ezer követőnk volt e bátor küzdelemben.
Most városvédőkként a városban közlekedők biztonságáért kell szavunkat felemelnünk. Nem mostani probléma melyet felemlítünk, de máig ható, most is fennálló.
A színház létrejöttével kapcsolatosan rengeteg dologról lehetne megemlékezni. Például: a város fejlődése hogyan erősítette föl az új színházépület szükségességét? Milyen erős volt a helyi akarat és milyen erős volt az ellenszél? Hogyan indult be a tervezés? Mennyi előtanulmány előzte azt meg?