Városunk 750 éves királyi mivoltának ünnepi évét üljük. Az Önkormányzat a megemlékezések kiemelt jelképévé tette – ahogyan mi mondjuk – a „füles” bástyát, hivatalosan a kora újkori reneszánsz új-olasz rendszerű szögleterődöt. Egyesületünk rendkívül megtisztelve érzi magát e döntés következtében, hiszen mi egyedül harcoltunk a Duna bástya rekonstrukciójáért, később puszta megmaradásáért. De nem leszünk igaztalanok, sok ezer követőnk volt e bátor küzdelemben.
Városunk jelképeinek sorában igen fontos helyet tölt be a reneszánsz bástyamű, hiszen hatalmas jelentőséggel bír nemcsak drága Hazánk, hanem Európa történetében is. Nevezetesen, sokáig volt idő, mikor már csak ez az erőd állt ellen az oszmán birodalom hódításának, védőpajzsként óvta, amely Magyarországból megmaradt és oroszlánként őrizte a keresztény Európát. Így a történelem során az alábbi jelzőkkel ruházták fel földrészünk szerte: A Kereszténység Védőbástyája, Európa Védőbástyája, Európa Kapuja.
Ugyancsak történelmi tény, hogy össz-európai együttműködéssel hozták létre, Leonardo tanítványai tervezték, földrészünk legnagyobb és legkorszerűbb reneszánsz erődje volt sok-sok éven át, uralkodók, hadvezérek jártak a csodájára, bevehetetlennek tartották. 1594-es eleste, mely a világ leghosszabb ostromaként – hosszabb, mint az egri és a szigetvári – zárult, sokkolta a földrészt, pánikhangulat lett úrrá a keresztény nyugaton. Valljuk be, ennek igencsak valós alapja is volt. Nem csodálkozhatunk hát, hogy az 1598-as dicsőséges visszafoglalás határtalan örömmel töltötte el Európa valamennyi lakóját a koldustól a királyig. És a hála Győr-Kereszteket emelt a nyugat oly sok pontján. A világon a legtöbb, hadi esemény kapcsán létrejött dicsőítő röpirat, festmény, grafika, vers, óda, dicsérő ének keletkezett ekkor.
Pár nappal ezelőtt régészeink megtalálták a híres győri erőd újabb bástya szakaszát a Prohászka Iskola udvarán, nagyjából egy méterrel a föld alatt.
Nem mindenki tudja, de a szögleterőd lelke a föld mélyében van, oda is tervezték. Ez pedig nem más, mint a várfalakat (kötőgátak) oldalazó tűz alatt tartó, bástyafülben elhelyezett ágyúterem és annak hadi tartozékai. Nos ennek egy részét sikerült megtalálni és részben feltárni, sejtéseink szerint akár a Duna bástyánál, a nyugati ágyúlejárót, pontosabban annak torkolati művét.
A kétszáz éve 1821-ben betemetett és részben elbontott csodálatos reneszánsz mű feltárulkozott a gépek kanala és a régész szerszáma nyomán. Isteni jel ez minden mai keresztény számára. Hogy miért, most elmondjuk. Aki látta és értette mi történt ott, azon a meghatottság lett úrrá, néhány percre megállt az idő a szent falak és a szemlélők hallgattak csupán. Mindannyiunknak tudnia kell, hogy városunk egyik legszentebb helyén állunk, a Szent-dombi bástyán.
A Szent-dombi név azért adatott e szögleterődnek, mert építésekor az igencsak becses Ferences és a Domonkos templom és kolostor is elbontásra került, és az ő köveikből épült e mű. Jelentette mindez a keresztény magyarok nagy áldozatát a Haza érdekében, hiszen Isten szent hajlékait áldozták fel ezen oltáron. 1598. március 29-e pedig nemcsak a felszabadult öröm és hála, hanem a ruhaszaggató gyász napja is volt Győrben.
A város visszafoglalásakor a törökök vesztüket érezvén sok-száz keresztény tússzal együtt felrobbantották magukat és a bástyát. Így e föld keresztény mártírok vére által szenteltetett meg és kapta elbontásáig a Vérbástya nevet. Nem túlzás, a keresztény mártíromság tekintetében földrészünk egyik legmegrázóbb szegletén vagyunk. Asszonyok, gyermekek, öregek, betegek adták itt vissza lelküket a végzetes percben a Teremtőnek. Csontjaik ma is itt porladnak, az ódon falak közt, hirdetve: Golgota nélkül nincs feltámadás!
Emlékezzünk rájuk, eleinkre, keresztény testvéreinkre, kiontott vérükre, ártatlanságukra, szörnyű áldozatukra. És mondjuk el az itt tanuló kisdiákoknak: az emlékhely, melyet létrehoztunk, ezért láttatott el e felirattal.
“Testvér, emlékezz, mert megszentelt ez a föld, keresztény magyar mártírok vére tette azzá.”
Szabó Gyula
2021. április 9.