Mindannyian tudjuk, hogy a jövő Győrben épül, hogy kiknek és főleg minek, azt ne firtassuk, hiszen mi a jelenben élünk. És itt a Győr Bácsai út 18. sz. 10357. hrsz. alatti épület állapotát vesszük górcső alá.
Most városvédőkként a városban közlekedők biztonságáért kell szavunkat felemelnünk. Nem mostani probléma melyet felemlítünk, de máig ható, most is fennálló.
Sajnálatos, de Advent heteiben kiénekelte a helyi nemzeti „néplap” szánkból a sajtot. Már készült a cikk, miszerint már csak a ringlispil meg dodzsem hiányzik a belváros közepéből, amikor hírül adták, hogy az is lesz. Hiába, az ÁRAMLÁS nem tűr ellentmondást, a népnek meg ugyebár ez a szint, ez tetszik. Mindegy mi, csak csillogjon, mint Salamon töke…
Jaj neked régi győri vár, jaj neked reneszánsz emlék, jaj neked Duna bástya, jaj neked Bécsi kapu, jaj neked Császár bástya. Jaj, mert nem feleltek meg a modern, huszonegyedik század szemléletének…
Akár Bethlen István, e nagyszerű magyar államférfi is húzathatta volna a cigánnyal ezt a nótát, talán meg is tette borús, országmentő gondoktól terhelt éjeken. Bethlen egymaga gránit sziklája volt a magyar megmaradásnak, életében, halálában, de főleg cselekedeteiben. Valóban ő volt a legény a gáton, amikor a nemzet agóniából kellett, hogy gyógyultan álljon talpra, amikor egyszerűen a Haza megmaradása volt a tét, és ezen lélekölő időkben csak ellen drukkereink voltak…