Sokan tették már fel a kérdést, vajon mi tartja össze ezt a lassan már önmagával sem beszélő, pártoskodó, oldott kéveként lassan széthulló magyar közösséget itt a Kárpátok között? A válasz meglepően egyszerű: a magyar nyelv. Ez a kapocs, mely alkalmas arra, hogy megszólíthatóak legyünk és merjünk másokat megszólítani. Anyanyelv, milyen egyszerű és mégis mindent gyorsan a helyére állító szó, annyira saját és mégis annyira közös, mint az anyaföld. Mi, akik szerencsés csillagzat alatt születtünk és bátran használhatjuk a magyar szellem e nagyszerű eszközét, gyakran feledkezünk meg arról, hogy vannak a közelünkben olyan magyarok lakta területek is, ahol veszedelmes a magyar szó.
A Moldvai Magyar Csángók mintegy hatszázezer lelket számláló közösségében immár jó, ha százezren beszélnek magyarul. Ezen nem elkeseredni kell, hanem tudatosítani, hogy ütött a cselekvés órája. Emlékeznek még a tavalyi segélyútra, ahol a gyermekek ajkain először csendült fel a magyar dal? Emlékeznek még amikor száz gyermek énekelte el nekünk ma távolból érkezetteknek a Mennyből az angyalt? Estleg emlékeznek még, hogy önkéntesek állították helyre a magyar iskola kidőlt deszka falait? Nézzék csak meg, láthatók a videók, és mindez Moldvában történt, tőlünk több, mint ezer kilométerre a nagy hegyeken túl.
Idén a Szeret folyó partjára megyünk Diószén községbe, no nem nyaralni, hanem segítséget vinni. Tesszük ezt azért, mert felhívást kaptunk, most a magyar szigeteken itt a legnagyobb a szükség. A Szeret folyó „beszédes” neve remélem megütötte a kedves érdeklődők fülét. Bizony az Etelköz nyugati határfolyójáról van szó. A csángó magyar eredet magyarázatok szerint ők azok a magyarok, akik nem jöttek tovább Árpád vezérrel a Kárpát-medencébe. Azaz ők az ősmagyarok direkt leszármazottjai. Sajnos a környezet, melyben élniük kell nem igazán barátságos és elfogadó. A többségi társadalom számkivetettként tekint s magyarokra, pária gyanánt viseltetik népünk iránt. Mindez ordas ellensége nyelvünk, kultúránk ápolásának. Aki magyar szeretne maradni, annak meg kell tanulnia magyarul, aki nem tud magyarul az sajnos elveszettnek tekinthető a magyar közösség számára. Valójában ez sajnos sokkal több, úgy nevezzük: nemzethalál. Tegyünk ez ellen, nem holnap, hanem ma, aki már adakozott és látta az úti filmeket annak ez természetes, de bővüljön a kör, mert adományozáskor nem csak a megsegített lesz gazdagabb, hanem a segítő is.
Mit is várunk Önöktől? Legelsősorban a kicsiny gyermekek magyar tanulását segítő eszközöket, vonalas füzetet, íróeszközöket, kifestőket, mese, verses, mondókás könyveket kicsiknek, tisztálkodási eszközöket, csekély mértékben ruhaneműt.
A segélyút 2024. szeptember 12-én indul, e napig várjuk az adományokat három helyszínen Győrben:
Somos u. 16. Fias Ferenc +36/30/9365207
Páskom u. 104./a Csikós Sándor +36/70/3680368
Tábor u. 5./a Szabó Gyula +36/70/6287853
Ha valaki pénzadománnyal segítené a missziót, az MBH Bank 10300002-10474886-49020016 számlaszámra is utalhat.
Ne felejtsék: A Jókedvű adakozót kedveli az Úr.
Győr, 2024. július 23.
Szabó Gyula elnök
Arrabona Városvédő Egyesület