Közlekedési gondolatok – a zsák

Sziget 1905-ös Győrhöz való csatolásáig önálló település volt, melynek természetes határa az akkori Rábca (ma Bercsényi-liget) vonalán húzódott, nyugatról és északról a Mosoni-Duna és annak kiterjedt kiöntései, morotva ágai, valamint a Püspökerdő határolták. Önállóságának, önálló fejlődésének mindezen környezeti korlátok nemhogy akadályt, hanem igen sajátságos fejlődési irányt szabtak. A millennium korára Sziget, mint kisváros rendkívüli fejlettséget mutatott, burkolt, csatornázott, vezetékes vízzel ellátott, közvilágítással bíró közterületeinek tényleges mérhető felülete volt nagyobb, mint a Belvárosé. Akkori vonatkozásában igen jelentős iparral Például Koestlin (keksz) gyár, Olajgyár, Ecetgyár, jelentős kereskedelemmel (ennek emlékei a vámházak Ráth Mátyás tér, Szarvas u.), kórházzal (Győr első kórházával!), egyházi intézményekkel…

Tovább olvasom

A kémény-terelés

Tegnap erre járt a Mikulás, és kinek-kinek érdemei szerint tett csizmácskájába virgácsot, vagy cukrot, diót, mogyorót. Nem mindegy, hogy ki mit tett az elmúlt évben, és milyen fényesre vikszolta a csizmácskáját. Ám ha a csizma fényesen csillog, úgy a kisebb-nagyobb csínyek ellenére csak pottyan valami az üres szárba. Épp ilyen Mikulás-váró hangulatban áll félig-meddig megoldatlanul a volt olajgyári kémény ügye is. Bár a légynek sem ártott, mégis útjában van a „haladóknak” meg a jövőt építőknek, mert az oda erőltetett fejlesztés megint egy kissé nagyra sikeredett, úgy nyelte el a környezetét, mint a beton a Duna-bástyát. A most épülő betonmonstrum nem…

Tovább olvasom

Egyszemélyes parkolóház

A sajtóban megjelent cikkeknek köszönhetően szembesülhettek a győriek azzal, hogy az első diszkóból kinőtt belvárosi kereskedők óhaja szerint mi kerül az Ifiház helyére (ők azok, akik szerint parkoló nélkül sosem lesz élhető Belváros). Elgondolkodtak már azon, hogy ha valamelyik haver mondjuk egy horgászegyesülettel vacsorálna, akkor most pontyos, hét emeletes átlátszó vízeséssel látványosított parkolóházat építenének az Ifiház helyére? Vagy ha a világító csirke-gólemet a városháza elé álmodó kicsit jobban feküdne, akkor most tyúkóllal kombinált, tyúkráccsal körbetekert nyitott parkolóházat terveztek volna? – Az ember beleborzong abba, mennyivel rosszabb is lehetne nekünk, győrieknek. A Győr-Szol vezérigazgatója épp egy hete nyilatkozta, hogy peremparkolókkal, és…

Tovább olvasom

A kémény-ügy margójára

“Ha van olyan megoldás, amely az értékesítésre szánt területen lehetővé teszi a kémény megtartását, környezetbe illesztését, akkor biztos vagyok benne, hogy a tehetséges építészek azt meg fogják találni. A kémény sorsa ettől kezdve tehát már a szakma kezében van, akik reményeim szerint egy olyan koncepciót tudnak a jövőbeli tulajdonos asztalára letenni, amelyben a múlt és a jövő is jól megfér egymás mellett.” – Borkai Zsolt, 2016. november 28. A laikus közönség számára úgy tűnik véget ért a volt olajgyár megmaradt kéményének kálváriája, a labda most az „építészek” térfelén pattog. A petíció talán elérte a célját: felmerült a kémény megmaradásának gondolata….

Tovább olvasom

Mégsem robbantják a múltat – egyelőre

Mindannyian aláírtuk a petíciót az olajgyári kémény robbantása ellen, amit elismert győri építészek kezdeményeztek. Örömmel látjuk, hogy végre az a szakmai kör, amelyik eddig némán asszisztált a győri műemlékek rombolásához, felébredt csipkerózsika álmából! Borkai Zsolt polgármester 2016. november 28-án, egy nappal a tervezett robbantás előtt meghátrált, és leállíttatta az előkészületeket. Meggondolta volna magát? – Aligha. A szájával azt mondta, hogy “Győr büszke múltjára, jelenére, azonban mindig a jövőbe is kell, hogy tekintsen. Ezért ha vannak ésszerű érvek és logikus megoldások arra vonatkozóan, hogy a múlt és jövő megférjen egymás mellett, akkor azt Győr városa mindig támogatta és támogatni is fogja.”…

Tovább olvasom