A sorozat, melynek tervezett záró eleme következik, eredetileg a „Pokoli utak” címmel szerepelt volna – ezt akkor közmegegyezéssel elhagytuk, de a jelen infernális állapotok a közlekedésben leginkább e cím alá fűzve helytállók. A hosszas fejtegetések során megtapasztalhattuk, mi volt a történeti alapja egy szerencsétlen és kierőszakolt közlekedési megoldásnak, ma látjuk és tapasztaljuk kárát, láthatjuk nap mint nap a helyzet haszonélvezőit és kárvallottait. Egyesületünk több éven át hívta fel a figyelmet arra, hogy hamarosan bekövetkezik a forgalmi káosz városunkban és számtalan hasznos javaslattal élt a nyilvánosság felé. Sajnálatos, hogy a forgalmi helyzet ilyetén módú alakulásáért egyértelműen felelős városvezetéssel kokettáló média egyszerűen kirekesztett minket, vele kukába hajítva a megoldás felé irányuló szakmai javaslatainkat.
Mert a jelen közlekedési helyzetnek több felelőse is van. Elsőszámú a majd én egy személyben eldöntöm szemlélet. A második a köz valós helyzetről való tájékoztatását elmulasztók, elkendőzők sora. A harmadik az egy személyben eldöntőt nem megfelelő – laikus vélekedésnek is csak igen árnyaltan nevezhető – információkkal traktáló „befolyásosak” csoportja. És csak negyedik helyen vannak a műszaki megoldások ki-, be- és feltalálói. Mivel ez egy felelősség nélküli társadalom, felelős, és főképp felelősségre vonás most sem lesz, minden marad a régiben, és ez kétségbeejtő. Az elkövetkező városvezetésnek – már amennyiben ilyen lesz valaha is – súlyos teher nehezedik majd a vállára.
A győri „Delta-torkolat”
Talán az egyik legfontosabb műszaki probléma, melyre választ kell adni, a városra évtizedek óta kezeletlenül zúduló észak-déli forgalom. Ez sajnos a felvetésnél jóval összetettebb szerkezetű, mert igen sok elem dagasztja elviselhetetlen méretűre. A 14-es főközlekedési útra és a Széchenyi hídra észak felől érkezik a Vámosszabadi felőli határforgalom. Ez mindjárt több alkotóból tevődik össze, egyrészt a kamionok egyre tragikusabban szaporodó átmenő és célforgalmi tömegéből, másrészt az ide irányuló teher célforgalomból, harmadrészt az átmenő és célirányú személyforgalomból, negyedrészt a tömegközlekedés autóbuszjárataiból. Erre a 14-es útra és a hídra igyekszik az alvó elővárossá degradálódott fél Szigetköz, Hédervártól Vénekig, valamint Kis- és Nagybácsa, háromnegyed Révfalu és Pataháza (elnézést Víziváros) teljes közönsége, nem is beszélve a Csalló és Csilizköz bevásárló forgalmáról. Természetesen a képlet dél és észak vonatkozásában is igaz, csak a forgalom iránya más.
Közlekedési tanulmány 1979(!)-ből, illetve a mai állapotok. – forrás: Győri tanulmányok 4. kötet / Győri Tervező Vállalat
Amikor a valóban traumatikus helyzet kialakult az Új Bácsai út csatlakozásnál lévő ideiglenes szűkítés miatt, divatba jött a későn ébredés. Most vált nyilvánvalóvá, hogy igencsak gyenge láncszem az egykor oly büszkén az örökkévalóságnak avatott híd. A forgalmi helyzet magától megváltozni nem fog, miért is tenné, tehát beavatkozásra van szükség. Ennek pedig egyetlen módja van, az Ipar utca meghosszabbításában megépítendő Moson-Duna híd, de ez már önmagában nem elég. Meg kell valósítani a szigetközi út új nyomvonalát is, mely a települést északkeletről kerülné el, és Sárás mellett keresztezné a 14-es utat. Ez aztán a forgalom javát képes volna a Votinszky utcával párhuzamosan és az Új -, valamint régi Bácsai utat is keresztezve rövid és egyenes úton az új Duna hídra vezetni az arra igyekvőket. Így a forgalmi helyzet hosszú távra stabilizálódna. A régi bolsevik beidegződést pedig el kell felejteni, miszerint ez állami feladat. Jelenleg ugyanolyan pártállamiságot élünk sok tekintetben, mint néhány évtizede, mely furcsa társadalmi közeg éppen e híd műtárgy megvalósíthatóságát segíthetné. Ha egy kicsit a térképre is tekintünk, könnyen belátható, hogy e tizenegy éve, jelen nomenklatúrában is negligált forgalmi kapcsolat nemcsak a jelenlegi hálózat alapos és hosszú távú tehermentesítését jelentené, hanem végre írmagja lehetne Győr jól járható körút rendszere kialakulásának.
Mindezek mellett a „nyugati tengely” Mákos dűlői összekötése az 1-es főközlekedési úttal csak akkor javasolható, ha a Győrt nyugatról elkerülő gyorsforgalmi út már kész. Ellenkező esetben Újváros, Sziget és Révfalu hasonlatos lesz a tömött libához a mája ugyan szép nagy, de a liba ebbe bele szokott halni. A Petőfi híd jelenlegi forgalmi állapota nem tartható fenn sokáig a súly, szélesség és magassági űrszelvény korlátozás miatt. Vele együtt szintén megoldásra vár a Rába mindkét partján a körforgalomnak hívott csomópont további sorsa is, hiszen ezek egyszerűen bedöglenek a rájuk nehezedő teher alatt. Különösen kínos megoldás a Munkácsy utcai műtárgy. Ugyanitt kritikával kell illetni az Evangélikus tömb előtti parkolókat is, különös tekintettel a Petőfi tér ezen szakaszának gyűjtőúttá válására. Az ilyen típusú, nem úttal párhuzamos parkolók gyűjtőúton meg sem engedhetők, tessék csak megnézni a Duna bástya alatti utat és a parkolási lehetőséget – ja kérem, kivétel a gyevi bíró.
Győrben minden megengedhető? – fotó: Google Maps
Csak egy mondattal összefoglalva, de újra meg kell említeni a Belváros terheltségét megoldó Igazgatási Negyed életre hívását az amúgy igencsak gyengélkedő és részben felhagyott egykori ETO Questor birodalomban. Aki kíváncsi ennek a tervnek a realizálhatóságára és jótékony hatására, olvassa el, honlapunkon megtalálja.
Hölgyeim és Uraim, látják van megoldás, de ehhez összefogás, együtt gondolkodás és főleg sok pénz kell. Szerencsére ez utóbbiból Győrben nincs hiány, csak jól kell használni – tudják, nem el és le, hanem fel.
Előzmények: első rész második rész harmadik rész negyedik rész ötödik rész hatodik rész hetedik rész