Az Arrabona Városvédő Egyesület, már 14 éve tart megemlékezést Győrben az Áldozat utca 12. számú egyetemi oktatási épület előtt, melyben a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Kar működik.
1944. november 17-én e terület tragikus esemény helyszíne volt. Az itt álló Torkos kastélyt légibomba találat érte, meggyilkolva ezzel hatvannál is több ide, az épület pincéjébe menekült embert. Mint utóbb kiderült, egy Németországból a rossz idő miatt visszatérő és lakott területet észlelő bombázó kötelék hullajtotta ide gyilkos terhét. Ma ezt terror bombázásnak neveznénk. Győrben ekkorra már minden el lett pusztítva, amely hadi célokat szolgálhatott, romokban voltak a gyárak, az energia szolgáltatás létesítményei és a vasút. A megmaradt férfiak a fronton harcoltak, vagy a helyreállítási munkákban vettek részt. Mivel a bombatámadás a dél körüli órákban volt, a kastély boltozatos pincéibe leginkább az asszonyok és gyerekek keresték a menedéket. Halálukat itt lelték csak azért, mert odafenn a repülőn valaki úgy vélte: végre látunk egy célpontot, hát szórjuk meg alaposan. A kastély így lett sírboltja az ott oltalmat remélőknek. A mentőegységek dolgát alaposan hátráltatta, hogy a gyilkosok időzített bombákat is ledobtak, így a romot érdemben meg sem lehetett közelíteni. Csak harmadnapra ért ide egy speciális mentesítő alakulat. A haldoklók és a bennrekedt áldozatok nyögését még két nap múlva is hallották, de segíteni nem tudtak a helybeliek.
A város a háború után az utcát Áldozat utcának nevezte el, később az itt létrejött oktatási épület falán emléktáblát is elhelyeztek. Az Arrabona Városvédő Egyesület 2010. év során emlékkeresztet állított az oktatási épület előtt, melyet később áthelyeztetett és méltó emlék helyet hozott létre.
Ma 2024. november 17-én csendes, gyertyagyújtással, koszorú elhelyezéssel egybekötött megemlékezést tartottunk. Csak sajnálni tudjuk, hogy Győr októberig regnáló önkormányzata nem tekintette sajátjának a november 17-i terrorbombázásra való megemlékezést, még a 80 éve történt bombázások megemlékezéseinek sorába sem vették fel. Lelkük rajta, mi győri polgárok emlékezni fogunk e napon, hiszen az Áldozatok emléke ezt megköveteli.
Az Áldozat utca tragédiának vannak még túlélői, ők, valamint az itt elhunytak hozzátartozói is eljönnek ilyenkor virágot elhelyezni, mécsest, vagy gyertyát gyújtani. Úgy vélem, ez sokáig így lesz még.
Egyesületünk célja, nem kizárólag az emlékezés, az emlékezet puszta fenntartása, hanem átültetése a polgárság kollektív emlékezetébe. Ennek során természetesen emléktáblák, keresztek és kopjafák manifesztálódnak, de a valódi indíték egy-egy meditációs objektum létrehozása. Olyan hely és mikrokörnyezet megalkotása, mely az egyszerű polgárt is elmélkedni hívja, sokszor a konkrét esemény hatókörén túli szférákba. Nagy szerencse, hogy itt az Áldozat utcában ma jogászokat képeznek, és az oktatók évről évre megismertetik e fiatal gondolkodókat az itt történtekkel. Hiszen itt bőven van mód az élet szinte végső kérdésein való tűnődésre. Mert nézzük csak a konkrét tényt, voltak itt halottak, de voltak néhányan túlélők is, vajon ki jelölte ki a mezsgyét, aki az itteni embercsoport sorsát így osztotta fel? Akár gondolhatunk az emberi élet értelme és értelmetlen mivolta, célja, vagy éppen céltalansága felett is e helyen. Nekem a mai ünnepségen az jutott az eszembe, hogy az evilági életet, ha tetszik sorsot nem kettő, hanem három erő határozza meg: a jó, a rossz és a halál.
Rossz, hogy meg kell halnunk, mert aki megszületett, az meg is hal, de jó hír, hogy a halálból élet támad, a legjobb viszont, ha az élet értelmet is nyer. És ennek látjuk példáját e helyen, hiszen a „halál” házából az élet és a tudás háza vált.
Győr, 2024. november 17.
Szabó Gyula elnök
Arrabona Városvédő Egyesület