Közlekedési gondolatok – Az útvesztő

A 80-as években „Nyugati tengelynek” keresztelt szelőút, melynek kiindulási pontja a Mákos dűlő, végpontja pedig a város északkeleti határa volt, a mai napig nem valósult meg. Plasztikus hasonlat a szelőút, hiszen se nem körút, se nem sugárút, azonban ezen rendszeren keresztül fejthetné ki hatását, ha volna Győrben ilyen, de nincs. A szelőút tehát képtelen lerövidíteni, illetve felgyorsítani a kör- és sugár utak – egyébként bárhol máshol, ahol léteznek – jól és hosszú idő óta eredményesen működő rendszerét. De Győrben nem csak a kör- és sugárutak rendszere hiányzik, hanem a valós és jól működő, nagy áteresztőképességű elkerülő utak sincsenek jelen. Hacsak…

Tovább olvasom

Közlekedési gondolatok – a zsák

Sziget 1905-ös Győrhöz való csatolásáig önálló település volt, melynek természetes határa az akkori Rábca (ma Bercsényi-liget) vonalán húzódott, nyugatról és északról a Mosoni-Duna és annak kiterjedt kiöntései, morotva ágai, valamint a Püspökerdő határolták. Önállóságának, önálló fejlődésének mindezen környezeti korlátok nemhogy akadályt, hanem igen sajátságos fejlődési irányt szabtak. A millennium korára Sziget, mint kisváros rendkívüli fejlettséget mutatott, burkolt, csatornázott, vezetékes vízzel ellátott, közvilágítással bíró közterületeinek tényleges mérhető felülete volt nagyobb, mint a Belvárosé. Akkori vonatkozásában igen jelentős iparral Például Koestlin (keksz) gyár, Olajgyár, Ecetgyár, jelentős kereskedelemmel (ennek emlékei a vámházak Ráth Mátyás tér, Szarvas u.), kórházzal (Győr első kórházával!), egyházi intézményekkel…

Tovább olvasom

Építész gondolatok – Mi előre szóltunk…

A Kisalföld 2017. január 27-i számában olvashattunk ezt a cikket: Az Arrabona Városvédő Egyesület már többször kapta azt a vádat bírálóitól, hogy nekünk semmi nem tetszik, semmi sem jó, csak folyton pocskondiázzuk a jelenlegi beruházások koncepcióját és szemléletét. Győr város vezetése az észrevételeinket, bírálatainkat kizárólag politikai alapon képes kezelni, azokat – személyes – támadásként értelmezi. A felvetett szakmai kérdéseinkre az elmúlt hat évben soha nem válaszolt a városvezetés, az utóbbi időben pedig úgy tesz, mintha nem is lennének a felvetett problémák, észrevételeinket válaszra sem méltatja. Hát tessék, ez lett belőle. A Kisalföldnél is elérte az ingerküszöböt végre az, amit mi…

Tovább olvasom

Közlekedési gondolatok – a kelet-nyugati tengely

A győri kelet-nyugati tengely nem korunk elképzelése, története jól példázza a városrendezési elvek „fejlődését” és az egyes politikai rendszerek városfejlesztési elképzeléseit. A jelen győri városvezetés politikai zászlajára tűzte ezt a témát, így foglalkozni kell vele, már csak azért is, mert jól tudjuk, hogy amit politikusaink a szájukra vesznek, az rendszerint soha nem úgy van, ahogy lennie kellene, hanem úgy, ahogy azt az ő pillanatnyi érdekeik megkívánják. Mindjárt egy érdekes ténnyel kell kezdenünk: valahányszor a kelet-nyugati tengely szóba került Győr közéletében, mindannyiszor élénk érdeklődés kísérte, városrészek lakossága mozdult meg hol ellene, hol mellette, attól függően, hogy az adott elképzelés megítélésük szerint…

Tovább olvasom

A kémény-terelés

Tegnap erre járt a Mikulás, és kinek-kinek érdemei szerint tett csizmácskájába virgácsot, vagy cukrot, diót, mogyorót. Nem mindegy, hogy ki mit tett az elmúlt évben, és milyen fényesre vikszolta a csizmácskáját. Ám ha a csizma fényesen csillog, úgy a kisebb-nagyobb csínyek ellenére csak pottyan valami az üres szárba. Épp ilyen Mikulás-váró hangulatban áll félig-meddig megoldatlanul a volt olajgyári kémény ügye is. Bár a légynek sem ártott, mégis útjában van a „haladóknak” meg a jövőt építőknek, mert az oda erőltetett fejlesztés megint egy kissé nagyra sikeredett, úgy nyelte el a környezetét, mint a beton a Duna-bástyát. A most épülő betonmonstrum nem…

Tovább olvasom