Czvikovszky Tamás író, lokálpatrióta összefoglalta beszédében az általa írt, szerkesztett trilógia könyveit, cím szerint: A nyugat kapuja, Mesteri Mesterek 1 illetve Mesteri Mesterek 2. részét. Szalay Gyula, Lakatos Gy. László munkáját dicsérte Tamás és kiemelte a legújabb kötetben Nagy István és Torma Attila szerepét.
A Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam – és Jogtudományi Kar és az Arrabona Városvédő Egyesület tisztelettel meghívja Önt a 2023. november 17-én 17.00-kor az Áldozat utcai 12. sz. alatti oktatási épület előtti emlékhelyen megtartandó, az 1944. november 17-én e helyen történt bombatámadás áldozataira történő kegyeleti megemlékezésre.
A megemlékezésen beszédet mond Dr. Smuk Péter a Kar dékánja és Szabó Gyula egyesületi elnök. Az emlékhelyen koszorú elhelyezésére és gyertyagyújtásra is sor kerül.
Az ember nem mindennap jár Moldvában, nem visznek arra kényelmes utak, messze is van, nincsenek sem épített sem természeti különlegességek. Legtöbben azt sem tudjuk, hogy Moldva nem azonos Moldovával. Moldva kívül esik a Kárpátokon, nem része Erdélynek, a híradásokból nem hallani róla, mintha álom ülné ezt a vidéket.
A kevesekből is csak kevesen tudják, hogy sok százezer magyar lakja ezt a vidéket, akiket moldvai magyar csángóknak hívunk. Itt nyomokban él még a régi ízes beszéd, tartják a vallást, vannak pontok, ahol megélik a hagyományt, sőt az a mindennapok része.
Nagyon nehéz időket élünk, ezt mindenki tudja. De a többi néptől az különbözteti meg a magyart, hogy nehéz időkben is segíti testvéreit. Nekünk a „kis” Magyarország népének a legközelebbi rokonai nem a távolkelet lakói és nem az ázsiai vad nomád népek fiai, hanem, a Kárpátok keleti oldalán elfelejtett és magára hagyott saját fajtánk a moldvai magyarok. Könnyen megfejthető volna a képlet, ha kutatók komolyan vizsgálnák mindezt, ha látnák a közös arcvonásokat, a gondolatok és szokások egységét, ha érdekelne valakit, hol is van a Szeret folyó és mi az Etelköz.
Az év vége közeledve, az ember számvetést tesz az ez időben elvégzettekről, és természetesen azokról is, mely ügyek be nem végződtek, vagy akár el sem kezdődtek. Nem szeretnék itt szót ejteni nehéz gazdasági helyzetről, háborúról, járványról, mert mindezek rosszak, de tőlünk teljesen függetlenek. Én úgy vélem nekünk ebben a korban kell élnünk és alkotnunk, annak minden nehézségével és szépségével. Az idei év gazdag volt történésekben, kezdve az emberi oldalával, egyesületünk több új tagtárssal gyarapodott, olyan emberekkel, akik szinte azonnal a sűrűjébe csöppentek a feladatoknak, de meg nem hátrálva vállalták az aktív önkéntes munkát.