Elsőképp nagyon köszönjük a szép karácsonyi műsort, és nagyon örülünk, hogy ennek az örömnek részesei lehettünk. Az ilyen események igazolják, hogy magyar és magyar között nem számítanak a határok, a rendszerek és a földrajzi távolság, ha van szeretet. Ez a szeretet és a testvérségünk biztos tudata vezérli azokat az önkénteseket, akik tisztában vannak a moldvai magyarság rendkívüli szerepével, megmaradásának, gyarapodásának fontosságával.
Ünnepélyes keretek között került átadásra 2022. november 17-én a SZIE Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Kar előtti téren az 1944. november 17-i Torkos kastélyt ért bombatámadás áldozatainak emlékhelye. Az esemény egyúttal főhajtás is volt az áldozatok előtt.
A megemlékezésen felszólalt Dr Smuk Péter egyetemi tanár a SZIE Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Kar dékánja, Szabó Gyula az Arrabona Városvédő Egyesület elnöke, az emlék helyet megáldotta és beszédet tartott Csóka Gáspár OSB címzetes egyetemi docens, énekművekkel tisztelgett Szabó Balázs és Angyalai Énekegyüttes.
1944. november 17-én szörnyű csapás érte Győr-Révfalut. A Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Kar épülete helyén álló egykori Torkos kastély légibomba találatot kapott és a pincéjébe menekültek szinte valamennyien szörnyet haltak.
Csak a köszönet hangján szólhatunk annak sok-sok adakozónak, akik lehetővé tették a moldvai csángómagyar kisdiákok magyar anyanyelvi oktatását. Le a kalappal!!! Önkénteseink egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek, mennyien értették meg a magyarság megmaradásának nagyszerű eszméjében gyökerező hit erejét és gyümölcsét a jószívű adományaikban megnyilatkozó bőséget.
Sok év telt el mióta az ásatások során előkerült tekintélyes bástya szerkezeteket betemették, hogy helyüket az olcsó tömegszórakoztatás helyszínévé tegyék. Így született újjá a Dunabástya, 39-es régi-új nevén Dunakapu térként. (Megjegyezzük volt már Sztálin tér is…)
Ma a gödör garázsból egy nem túl feltűnő helyen látható egy kicsiny darabja a hatalmas Duna bástya nyugati ágyúterme ágyúlejárója egyik falának. Ez nyugodtan kijelenthető, hogy méltatlan, sőt cinikus formája városunk nagyszerű múltja egyik jelentős eleme bemutatásának. De nem csak méltatlan, hanem egyben alkalmatlan mód is az épített örökségi emlék jobb megértéséhez. Sokszor emlegettük már, hogy a Dunakapu tér nem tér valójában, soha nem is volt az, erőszak által vált teresedéssé 1939-ben.