Ahogy végignézi az ember a győri önkormányzati vezetés urbanisztikai jellegű cselekedeteit, bizony sok jót nem vehet észre. Az immár lassan 13 éve tartó folyamatos regnálás és újra-beszavazás alaposan átforgatta városunk életét. Beleavatkozott a környezet, épített környezet alakításba, köz- és tömegközlekedésbe, köz-alapellátásba. Vonzatként sorolhatjuk itt az ember mindennapi életére ható legkülönfélébb szolgáltatások bonyolult rendszerének világát is.
Az idő, amely egy ember és szűk környezetének szavazóik által biztosított teljhatalmát már több ízben bizalmával megerősítette, a produkciókat tekintve rövid, ténylegesen viszont igencsak hosszú. Magyarország leggazdagabb vidéki városában úgy látjuk látszatkeltés folyik, de érdemi urbanisztikai tevékenység nem. Hogy miért állítjuk ezt ilyen nyugalommal és magabiztosan, álljon itt egy valódi jó cselekedet, melynek tükrében láthatóvá válik az érdemi és a látszat közti különbség.
Egy korábbi kutatás és urbanisztikai konferencia révén már 2009. évben fény derült arra, hogy milyen fontos Győr számára a folyók és vasúti vonalak által felszabdalt városterületen való közlekedés. Ennek egyik alapvetését már 1900-as év elején egy akkori gyárvárosi szabályozási terv rendszerben látjuk felfényleni, és úgy nevezzük a fantomot, hogy Ipar utcai Mosoni-Duna híd. Mert azóta is csak nyomvonalakban, szabályozási terveken létezik ez a városunk számára oly fontos közlekedési műtárgy. Volt Győrnek már korábban (2006. évben jóváhagyott) rendezési terve, volt annak közlekedési alátámasztó munkarésze is. Nos, ebben egyértelműen a Közlekedés Tudományi Intézet által kimunkálva és alátámasztva szerepelt ez a híd, mint a győri közúti közlekedés legfontosabb eleme. Még meg nem valósulása esetére is született prognózis, sőt, határidő is kitűzésre került a szükséges megvalósulásra, melynek időpontja 2011. év volt.
Az elemzés a meg nem valósulás határidején túli állapotokat kaotikusnak írta le Győr közúti közlekedésében. Hát nem így lett?
Ma is, amikor a magukat szakembernek kikiáltó, valójában a legkülönfélébb pártrendszerek haszonélvezői, akik családi haciendájukat a híd révfalui zónájában szerezték, folyik az ádáz küzdelem a műtárgy ellen. Nem lennénk meglepve, ha a „lakosság” tiltakozása mögött ugyanazok állnának, akik már 2007. évben eredményesen bojkottálták a hidat, téve helyébe a ma Pride színekben pompázó Jedliket. Okozva ezzel nemcsak a józanész, de az urbanisztikai alapvetések és annak helyi hatói ellen is merényletet.
Hosszú, vagy rövid volt-e minderre az idő? Hosszú, mert az odázást igen sokáig sikerült kitolni, több mint tizenkét évig. Mindemellett a műtárgy és kapcsolt közlekedési rendszere még ma is csak vázlatosan, jobbára elvi alapvetések formájában létezik. Ugyanakkor rövid, mert a gyors megvalósulás talán sietteti az okozott károk némi csökkentését.
A látszat, hogy Győrben szabályozott a forgalom. A valóság, hogy a városba ki- és befolyik a forgalom, ráadásul az agglomeráció alvó települések kórosra nőtt rákos daganatait hozta létre az olcsó telek és kiskert illúziója. A látszat, hogy Győrön át lehet menni szökő utakon, elrejtve magunkat az egyre kínosabb és hosszantartóbb közlekedési dugók elől. A valóság az, hogy a város jelentős részeiből sikerült átjáró házat kreálni, élhetetlen utcákkal, lakhatatlan lakókaptárokkal és teretlen terekkel. És mindebben csak egy rendszer létezik: a mérhetetlen extra profit, valamint ennek néhány igen együttműködő és hűséges haszonélvezője. A valósághoz hozzátartozik még, hogy ebben a városban sem kör, sem sugárutak nincsenek, csak azok paródiái, az úgynevezett szelők. Mindemellett még fontos közlekedési műtárgyak, hidak, alul- és felüljárók hiányát is el kell szenvednünk.
A valós világban kell élnünk, melynek viszonyait kóros és szabályozatlan burjánzását a legordenárébb profit hajhászat szüli, de a látszat káprázatait szembesítik velünk unos-untalan, mondván a birodalmi sajtón át, hogy ez fejlődés, innováció, modern élet, bla-bla…
Jót tenni kell, és úgy tűnik ez utóbbi korszak egyetlen jó műszaki műve, a most is embrionális állapotban lévő Ipar utcai Mosoni-Duna híd lehet. Tegyük hozzá, jelen rezsimben sem jutott el még a vázlat szintjég sem, csak látszat neonfényű vonalak feszülnek, kanyarognak a lakosság számára emészthetővé tett digitális térképen. Na, ez a valóság ma Győrben!