Néhány gondolat a jövőről, haladásról, XXI. századról, emberiségről, turisztikáról, városfejlesztésről egy-két megvalósult projekt kapcsán a győri Dunakapu tér környezetében. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jó szándék kevés, de amit most a tisztelt olvasó elé tárunk, megérdemel néhány magvas gondolatot, már csak azért is, mert városvezetőink dicsőségtábláján szereplő fejlesztésekről van szó, érzékeny városterületen, komoly közpénz felhasználással.
Íme a beton torlasz, mellyel mostanában annyiszor találkozunk e városterületen, mely érthetetlen módon zárja el a kivezető forgalom útját. Nehezen magyarázható dolog ez, de nyilván az új csomópont védelme az ok, csak azt nem értjük, ha évtizedekig működött ezen forgalmi kapcsolat, legalább ideiglenesen miért nem állítható vissza. Jól látszik, hogy az egykori Bástya utca feltelt a kora reggeli időpont ellenére. Az egy-egy felbukkanó parkolóhelyért közelharc folyik. Egy szegény biciklis kerülgeti a barikádot,az egykori forgalmi rend utolsó tanúja pedig egy közlekedési tábla képében vigyázza a már nem létező rendet.
A kép jobb oldalán még áll a hatalom által már halálra ítélt Brády-ház (Dunakapu tér 6.), és mellette a vezető fejekben már modernkedő stílusban beépíthető mesterséges foghíj. Persze könnyű minderre odavágni, hogy ez munkaterület, de munka sehol nem folyik. Szintén jól látható, minden talpalatnyi parkolóhelyért küzdelem folyik a Belváros használói közt.
Hejj, amikor még lehetett parkolni az alsó rakparton, de más volt itt az élet – most meg a szánalmas maradékért is versengni kell. Egykor 650 autó fért itt el, ma néhány szerencsés elmondhatja magáról, hogy parkolóhelyre lelt, a többség pedig kering, mint a kányák a dög felett. Nem baj, majd lesz itt fasor, sétány, folyópart, turisták, felüdülés. Beton torlaszok, parkoló-maradványok, ügyeskedő járművezetők kora ez, melyet időről időre, valószínű évente kétszer önti majd ki a Duna árja, mint az ürgét. A szerencsésebbek ma is ott álldogálnak a feltöltött bástyafal tövében. Nézhetik innen a jövőt, a modernista építészet emelvényeit, melyek egyre agresszívebben követelik a helyet a történelmi Belváros elbontott épületei helyén. Jól tessék megnézni, ez a jövő, itt esik ám majd jól egy kis séta! Régebbi írásainkban úgy szóltunk erről, hogy út a semmibe. Tévedtünk, nem a semmibe vezet az út, hanem jelen formájában semmi értelme. Nézzük ezt a falansztert megszégyenítő környezetet! Fekete csőlámpákkal díszített beton támfal, mely hosszában szeli ketté a rakpartot. Aki ezek után a Belváros és a folyópart intenzív kapcsolatáról papol, az nyugodtan és nyilvánosan őrültnek tekinthető, mert az Integrált Városfejlesztési Stratégia bár kritikával joggal illethető, elvei itt dobják a szemétre. Minden józan győri tisztában van vele, hogy a Móricz Zsigmond rakpart lezárása az Újkapu és Teleki utcák között nehezen indokolható műszaki érvekkel, és ebből kifolyólag a kialakult közlekedési káosz egyik forrása. Amit ide szánnak, az úgynevezett korzó, igazi luxusberuházás, hiszen se vége, se eleje nem lesz, nincs itt miért korzózni. Sem a látvány, sem a sétány élménye nem elégséges, azaz egyre jó csak, az itteni fontos közlekedési útvonal végleges elzárására. Lemezes parkolónak itt akkor van értelme, ha az alul felül parkolóként működik. Az alul parkoló, felül sétány megoldás, ténylegesen csak néhány többlet parkolóhellyel jár, melyért rettenetes a fizetendő bekerülési költség.
A győriek nem értik, mit is akarnak lenyomni a torkukon, ezért kifejtjük néhány szóval, mit terveznek: a Móricz Zsigmond rakpart el lesz zárva végleg a gépjármű forgalom elől a Teleki és Újkapu utcák közt. Az alsó rakpartot kiszélesítik nagyjából a mostani felső útpálya közepéig, ahol új árvízvédelmi falat kell majd építeni a mostani, egyébként kitűnő állapotú árvízvédelmi fal bontása után, horrorisztikus költségen. A felső rakpartot annak szintjén egy lemezszerkezettel kiszélesítik, így felül egy terjengős térség, alul fedett parkolók jönnek létre. Azonban érdemes meggondolni, hogy az alsó rakpart síkján nagy jóindulattal is csak egy sorral több autó fér majd el, hiszen a belső közlekedés és az alátámasztások is helyet igényelnek. Ugyanakkor az egyik új parkoló sor azonos lesz a régi felszámolttal, vagyis csak fele annyi új hely lesz, mint azt mondják. Ehhez a valóban szerény többlet parkolóhoz képest kell mérni a bekerülés magas költségeit. A Városstratégiai Bizottság véleményére azért kíváncsiak lennénk, persze szakmai és nem pártkatonai, vagy állatorvosi szempontból.
Addig is számoljunk egy kicsit. Elveszett 650 db ingyenes parkoló az alsó rakparton, ez tény. Pótolni szándékoznak az illetékesek mindezt fizetős formában 230 férőhely mélygarázs, 120 férőhely rakparti lemezes (inkább fedett) parkolóhely formájában. Ez ugyebár összesen 350 hely, melyből 60 a lemezes cserebere folytán ide nem is számolható, mint új hely. Elvesznek a Móricz Zsigmond felső rakpart parkolóhelyei (kb. 100 db), elvesznek még a Dunakapu tér déli oldali parkolóhelyei is (kb. 50 db). Így a tervezett állapot 450 férőhely mínuszban van. Ez gyönyörű, csak így tovább, és még nem is beszéltünk az új forgalmi rend által érintett közeli utcák megszüntetett parkolóiról. Innen jöhet a propaganda szöveg: “Kell a mélygarázs, mert kevés a belvárosi parkolóhely, sehol nem lehet megállni“. Pedig a megoldás itt van, és ráadásul kézenfekvő, elég csak tovább sétálni egy kissé a Móricz Zsigmond rakparton a Széchenyi-híd irányába. A lepusztult, szanálásra végképp megérett itteni telkek szinte tálcán kínálják a megoldás műszaki lehetőségét. Győrben nem a mélygarázsokat kellene erőltetni, mert ezek a sajátos talaj és vízjárás miatt extra költséggel járnak. Városunknak a valódi megoldást a parkolóházak kialakítása kínálja, persze a megfelelő hely kiválasztása rendkívül fontos. Azon is el kell gondolkodni, mi legyen azon építészekkel, akik ötletözönükkel mélygarázs-őrületbe kergették a kizárólag laikusokból álló városvezetést? El kéne már felejteni azt az időt, amikor a háttérben duruzsolók, magukat mindenek felettinek beállítók ilyen súlyú ballépések kiváltóivá lesznek mindenféle következmény nélkül! A kimondott műszaki szó, a vezetőt befolyásoló műszaki érvsor ne maradjon a feledés jótékony leple mögött. Vonják felelősségre a műszaki szaktanácsadókat, neveiket érveikkel együtt hozzák nyilvánosságra!
Haladás, fejlődés, letisztult formák, XXI. század, technika és turisták. A Káptalandomb tövében ízlésesen egymáshoz illesztett formák, színek és funkciók. A sárga kerítésű kocsma-büfé sarkán energiaital-reklám, mögötte a beeresztőkapu építménye a piros lámpácskával, előtte a 80-as évek üveg hirdetőtáblája, a reklámhatást erősítendő mellette egy hengeres hirdetőoszlop, aztán egy kis hírlapos pavilon, oldalában szemétgyűjtő, majd egy iker telefonfülke. Ilyen a Káptalandomb feljárata, ha finoman akarnánk jelzővel illetni, talán a kissé eklektikust választanánk. Ilyen díszlet mögött szerényen bújik meg az egykori Papnevelde amúgy monumentális épülete. Viszont van egy jó hír is, láthatóan maradt még leburkolni való felület, melyben úgy látszik a Belváros fejlesztése ki is merült. Indulhat a püspökvári séta, előtte azonban egy kis kötelező KRESZ oktatás. Sebaj, mert fő a biztonság, és ezt hangsúlyozni kell, bármibe kerül is, bármilyen ronda is. Van itt kérem műanyag oszlop táblával és nélküle, fém tuskók, fix és emelhető, régieskedő kandeláberek, fa virágládák és végül a helyi közszolgáltató holding reklámja két szemeteszsák képében.
És végül a belvárosi szoknyás turul, mitológiánk legújabb eleme, tán azon gondolkodik, vajon jó helyre szállt-e? Aztán nem gondolkodik, riadva repül el e helyről, átadva őrhelyét a modern, letisztult formáknak és anyagoknak. Ez a jövő, amely itt már megmutatja oroszlánkörmeit, plexi, alumínium és egyéb korlátok formájában. Háttérben a követendő példa, az építészet, mely eddig csak körbezárta, de nemsokára felfalja a Belváros megmaradt régi házait.