Jó reggelt, Laczó Balázs!

Laczó Balázs 2017. február 13-án, hétfőn közölte álláspontját a Kisalföld nyomtatott változatában, Házak városa címmel: Azt mondják, jobb később, mint soha. Bár a vázolt probléma – tudniillik az eszetlen ad hoc építkezések városszerte – idővel egyre csak nagyobb lesz. Biztató, hogy kisalföldes berkekben is kezdenek kinyílni a szemek, a sűrű ködbe egyre többször hatol be a napfény. Egyesületünk évek óta igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy az óriási ütemű győri lakás- és egyéb célú építések csak a helyzetbe hozott haverok mekkája, egyébként senki másnak nem származik belőle semmi jó. Az építőanyagárak emelkedtek, velük együtt a négyzetméterárak is, csak éppen az…

Tovább olvasom

Mégsem robbantják a múltat – egyelőre

Mindannyian aláírtuk a petíciót az olajgyári kémény robbantása ellen, amit elismert győri építészek kezdeményeztek. Örömmel látjuk, hogy végre az a szakmai kör, amelyik eddig némán asszisztált a győri műemlékek rombolásához, felébredt csipkerózsika álmából! Borkai Zsolt polgármester 2016. november 28-án, egy nappal a tervezett robbantás előtt meghátrált, és leállíttatta az előkészületeket. Meggondolta volna magát? – Aligha. A szájával azt mondta, hogy “Győr büszke múltjára, jelenére, azonban mindig a jövőbe is kell, hogy tekintsen. Ezért ha vannak ésszerű érvek és logikus megoldások arra vonatkozóan, hogy a múlt és jövő megférjen egymás mellett, akkor azt Győr városa mindig támogatta és támogatni is fogja.”…

Tovább olvasom

Ez a kémény is útban van…

A régi Győrben, ha nyugatról fújt a szél, a várost vagy jó pörkölt napraforgó illat, vagy a frissen sült keksz lágy vaníliája fonta koszorúba. A gyárak dolgoztak, az emberek végezték a munkájukat és a Kisböskén állva a Duna lágy hullámai felett az ember látta az üzemek ablakaiból kiszűrődő fényeket. Elképzelte, hogy belül már sajtolják az új növényi olajat, és a futószalagról szorgos kezek szedik, csomagolják a speciált. A mai Győrben a nyugatról fújó szél port, benzingőzt, büdöset és öntömjénezés szagát hozza, a várost trágyaszag fonja töviskoszorúba, és ha az ember feláll a kínosan púpos szivárványos hídra, mindenfelé rombolást lát. Épülnek…

Tovább olvasom

“Jellegtelen nagy térség létesült, a mai Dunakapu tér”

1978. október 1-jén megjelent egy cikk a Kisalföld napilapban, “Napvilágra került a föld alatti bástya” címmel. Hogy mi változott az elmúlt 38 év alatt Győrben? Ma aligha őrzik meg a múlt emlékeit. A Xantus János Múzeum és a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ (akkori nevén Országos Műemléki Felügyelőség) nem kéri a Duna-bástya falszakaszainak “hiteles rekonstrukcióját“. Győr város mai vezetése (az egykori tanács) és a mai vízügyi szakemberek nem a “bástya megőrzése” mellett döntenek. “A bástya megmentésére” nem bontakozik ki “példaszerű összefogás“. Ma már szinte senki nem vállalna többletmunkát azért, “hogy egy értékes várostörténeti emlék fennmaradhasson“. És a Kisalföld…

Tovább olvasom

Világörökség lett Le Corbusier munkássága

Huszonegy új helyszínnel – köztük Le Corbusier munkássága – bővült az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Oktatási Szervezetének (UNESCO) világörökségi listája a világörökségi bizottság vasárnap befejeződött 40. ülésszakán Isztambulban. Az autodidakta francia építésznek és teoretikusnak, a XX. század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyiségének hét országban 17 épületét vették fel a világörökségi listára. Az idei nevezést három kontinens hét országa, Argentína, Belgium, Franciaország, India, Japán, Németország és Svájc közösen nyújtotta be. Mindeközben Győrben, a néhai Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ épületének helyén – amely Le Corbusier modern építészetet megalapozó öt alapelvéből ötöt magában hordozott – fű nő. Hirdeti, hogy sikerült egy zseniális…

Tovább olvasom