Laczó Balázs 2017. február 13-án, hétfőn közölte álláspontját a Kisalföld nyomtatott változatában, Házak városa címmel:
Azt mondják, jobb később, mint soha. Bár a vázolt probléma – tudniillik az eszetlen ad hoc építkezések városszerte – idővel egyre csak nagyobb lesz. Biztató, hogy kisalföldes berkekben is kezdenek kinyílni a szemek, a sűrű ködbe egyre többször hatol be a napfény. Egyesületünk évek óta igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy az óriási ütemű győri lakás- és egyéb célú építések csak a helyzetbe hozott haverok mekkája, egyébként senki másnak nem származik belőle semmi jó. Az építőanyagárak emelkedtek, velük együtt a négyzetméterárak is, csak éppen az építész szakma ázsiója és becsülete zuhant hatalmasat. A döntéseket immár nem szakemberek, az engedélyeket nem felelős hivatalnokok, hanem politikusok és jogászok hozzák. Az építészek szakmai véleménye pedig több éves egyetemi oktatás és szakmagyakorlás után semmit nem jelent többé. Nincs is szükség valódi mérnökökre, a túlszaporodott, középszerű, középfokú végzettséggel rendelkező kivitelezők és az „átképzett” üzemmérnök-tervezők olcsóbbak, és szó nélkül teljesítik a pénzes megrendelő minden kívánságát, nem „pofáznak vissza”, és nem akadékoskodnak mindenféle szakmai követelményekre hivatkozva. A gyeplő be lett dobva a lovak közé, Győrben is mindenki azt épít, amit akar, ha van pénze és vannak haverok, akik teljesen közművesített telkeket hajlandóak nekik bagóért átjátszani, vagy éppen előre súgnak, hogy hol érdemes bevásárolni, mert hamarosan úgyis módosul az övezet besorolása. Az utóbbi időben egyre több ilyen csontváz bukott ki a városháza második emeletének szekrényeiből (persze a „húsosabb” csontvázakat odacsavarozták a polchoz, azokat majd úgy kell kifeszegetni).
Az Arrabona Városvédő Egyesület évek óta próbálja a győri beruházásokat kedvezőbb irányba terelni, ám erőfeszítéseink hiábavalónak tűnnek, a városvezetés a szakmai javaslatokat és bírálatokat rendre politikai támadásként értékeli, azokra szakmai választ adni nem hajlandó, vagy egyszerűen csak képtelen. Laczó Balázs végre vette a bátorságot, hogy hozzánk hasonlóan vitassa a jelenleg is zajló győri beruházások közösségi szempont szerinti megalapozottságát és jövőbeni hasznosíthatóságát. Kimondta, hogy ezek az egyoldalú döntések előbb-utóbb megbosszulják magukat. Velünk együtt belátta, hogy a kormány lakásépítési kedvezményei felkészületlenül érték a győri rendezési tervet, a nagy erővel meginduló lakáscélú beruházások terveit minden előkészítés, hatásvizsgálat nélkül, az urbanisztikai alapelvek mellőzésével, ugyanakkor a beruházói igények teljes mértékű kiszolgálásával engedélyezték. És utólag azokhoz igazították a rendezési tervet, hosszú távú településfejlesztési koncepcióról szó sem esett. Mindez tovább súlyosbította a már eddig is súlyos közlekedési, parkolási és tömegközlekedési problémákat. Nem beszélve az egyéb – oktatási, kereskedelmi és közüzemi – szolgáltatások biztosításáról az újonnan felhúzott lakótelepek környezetében. Mert erről szól Laczó úr írása. És arról is – bár nyilván a kevés karakterbe ez nem férhetett bele (miért nincs több hely fenntartva a Kisalföldben az értelmes, gondolatébresztő és igényes publicisztikának?) -, hogy Győr műemlékekben gazdag város volt valaha (múltidéző cikksorozatáért kapott 2016-ban Média díjat Laczó Balázs), de ebbéli státusza lassan átformálódik, a jelen építési gyakorlat nemhogy igazodna a város műemléki adottságaihoz és harmóniára törekedne vele, hanem sokkal inkább ki akar tűnni, el akar ütni tőle, hirdetve önnön újdonságát és „modernségét”. Így került a Lloyd tetejére üvegkalitka, a Dunakapu tér házsorába egy betonüveg kocka és ugyanezen elv szerint épülnek a lebontott belvárosi házak helyére a trendi dobozépítészet sablonjainak utánzatai.
A gyors, profitorientált döntések, a szanaszét engedélyezett dobozházak teljesen megváltoztatják a város arculatát és egy silányabb „lecsó-stylt” hoznak létre. Ez attól még nem lesz szép, mert új! Ez a trend és ez a felfogás viszont kíméletlen rombolással, a műemléki épületek lebontásával jár. Mi városvédők ezzel a szemlélettel soha nem fogunk tudni egyetérteni – ahogy írása alapján Laczó Balázs sem -, és mindent elkövetünk, hogy ez ne váljon általánossá. A városvezetés a főépítész teljes egyetértésével olyan várost épít, amelyet senki nem kért és amilyenre senki nem hatalmazta fel. Ezért mondjuk, hogy az a jövő ami most Győrben épül, az nem a győrieknek, hanem egy szűk kör egyéni érdekeinek és ízlésének épül.