Cél a centrum – 2. rész – Kapkod, mint Bernát a ménkőhöz

     Jelen felgyorsult korunkban az: „Adj Uram Isten, de azonnal” világában kell, hogy éljünk. Itt a mérhetetlen iparűzési adó, mely, mintha az ügyet valamely fortélyos félelem igazgatná, azonnali pénzköltésre ingerli az arra szavazattal magukat feljogosítva érzőket. Így aztán a szűk baráti társaságok leülnek és ötleteket szülnek – más változatban Channan már kilobbizta mit is lehetne itt közpénzből elkövetni. Ezen teóriákat igazolhatja, hogy itt a szakma valójában csak az ötletgyár műszaki alátámasztója, vagy gyakorlati megvalósítója, lásd korábban a sportcsarnok és helyének keresése, vagy éppen a Püspökerdő szállodával történő beépítésének ügyét. Rég elmúlt már az idő, amikor emberöltőkre ható urbanisztikai fejlesztéseket szakértők…

Tovább olvasom

Cél a centrum – 1. rész – Orbán Viktor fején találta a szöget

     Mióta városunkban járt a miniszterelnök, és oly sok mindent ígért, kétségek és a remény között hányódunk. Kétségek között, hiszen a győri „városfejlesztés”, a majd én egy személyben eldöntöm magatartás eddig urbanisztikai, városképi és város-komfort tekintetben az elkövetkezendőkre sem ígér túl sok bíztatót. Inkább „város-fejvesztés” ez a folyamat; lásd Győr közlekedési kérdései című sorozatunkat. Ugyanakkor bizakodással telve, mert a legfőbb magyar közjogi máltóságnak kellett felismernie, és a győriek számára levezetnie, mire is van itt a nyugat kapujában valójában szükség. Nyilván helyi erők is segítették a miniszterelnök munkáját, így egyesületünk is, hiszen már régóta ismer bennünket. Lásd a Duna bástyáért vívott…

Tovább olvasom

Nem csak a múlt pusztul

     A közelmúltban tapasztaltuk és egyben olvashattuk is a helyi néplapban, miszerint bontják az utolsó révfalui villát, méghozzá az Ady Endre utcában. Az épület több mint száz éve épült a vidék kissé magyaros, kissé provinciális szecessziója stílusában. Tornyával, látványos tetőzetével majdnem száz évig uralta környezetét, de egyben mívesen szegélyezte Révfalu déli sziluettjét is. Bájos, domináns, de ezzel mégsem hivalkodó alakját lassan, de biztosan nyelte el a több emeletes, többlakásos épületek sora, melyek a kilencvenes évek derekától uralmuk alá hajtották az Ady utcát és vele a Dózsa György rakpartot, az ezeket összekötő kis közöket, utóbb a Báthory utcát. Az akkor, és…

Tovább olvasom

Közlekedési gondolatok – Döntéskényszer

     A sorozat, melynek tervezett záró eleme következik, eredetileg a „Pokoli utak” címmel szerepelt volna – ezt akkor közmegegyezéssel elhagytuk, de a jelen infernális állapotok a közlekedésben leginkább e cím alá fűzve helytállók. A hosszas fejtegetések során megtapasztalhattuk, mi volt a történeti alapja egy szerencsétlen és kierőszakolt közlekedési megoldásnak, ma látjuk és tapasztaljuk kárát, láthatjuk nap mint nap a helyzet haszonélvezőit és kárvallottait. Egyesületünk több éven át hívta fel a figyelmet arra, hogy hamarosan bekövetkezik a forgalmi káosz városunkban és számtalan hasznos javaslattal élt a nyilvánosság felé. Sajnálatos, hogy a forgalmi helyzet ilyetén módú alakulásáért egyértelműen felelős városvezetéssel kokettáló média…

Tovább olvasom

Közlekedési gondolatok – Bízni muszáj, de a java még hátra van

     Az eddigiekből nyilvánvaló, hogyan, miféle ötletelés és évtizedes agytorna vezetett a „nyugati tengelynek” nevezett szelőút létrejöttéhez. Tudjuk immár az útépítés valós és virtuális mozgatórugóit, melyeknek java teljességgel mentes az urbanisztikától, a közlekedés-tudománytól, de akár a ma népszerű szótól; a városfejlesztéstől is. Látjuk és tapasztaljuk, hogy ez az út a nap több szakaszában nem képes ellátni forgalomelvezető feladatát, dugók sora, és a dugókban veszteglők tömege mindezeket saját bőrén tapasztalja. De mi ennek a tengeri kígyónak a jövője?      Az a fejvesztett közlekedési elképzelés – ha ugyan egyáltalán ez az -, hogy a belvárost a folyóval párhuzamosan kell kerülgetni és kiöregedett…

Tovább olvasom