A fejlődés elsöpör mindent – Egy sokrészes elmélkedés elé

Győrben a néplelket a minden sajtótermékből áradó propaganda a következő vulgáris tannal itatta át: Ami új az fejlődés, ami fejlődés az szép. Minden, ami újonnan létesül tehát szép és hasznos a társadalom széles közössége számára. Mára már oda jutottunk, hogy a köznép, akinek vakítására ez az evolúciós történetet létrehozták, azt tekinti jónak és hasznosnak, vele szépnek és üdvösnek, melyet a hatalom neki ajándéknak, vagy fogyasztási cikknek szánt.

Mert mi mást lehetne az innovatívnak hívott, és a 21. század formanyelvén nyilatkozó, kizárólag vasbetonban gondolkodóknak a társadalom számára nyújtani. Nem mást, mint amit az internetről összeollóztak, a nyugat már rég levetett kliséit, ha tetszik használt zoknijait. Mert amelyet a gazdag nyugat elszigetelt kísérletnek szánt, az itt követendő példa lett. Letisztult, mindentől megfosztott építészeti manifesztumokról kell itt szólni. Hazátlan, sőt kontinens nélküli formakísérletekből dermedt itt jövőt hirdető prófétai látomás. Ez a szellem hiányában kizárólag a régi kozmopolita elvben képes gyökeret ereszteni. Mert a termék, mely az építészeti alkotási folyamat végén árucikké vált, csak anyaghasználatában és legfeljebb technikai felszereltségében különbözik „dicső” elődeitől. A produktum, tekintve csak a lakó szegmenst, még a bolseviknak hívott elődök mértékét sem üti meg. Kívül ugyan hivalkodik, szolgálva a polgár helyett a sznobot, de belül élhetetlen lakókonzervnek, lakókaptárnak bizonyul.

Míg korunkat megelőzve az építészet értéket állított elő – lásd: épített örökségünk – ma profitot termel. Nemzeti keresztény kultúrkört hazudva szabadult ránk a legszélsőségesebb és szégyenül formáiban másolt liberalizmus. Valaki egyszer azt monda: „Gyümölcséről ismerszik meg a fa.” Hát itt a gyümölcs beérett, már aratják is „hasznát” az életre hívó mohó, szőrös kezek. Látunk itt suszterből lett primadonnát, kutyából vált szalonnát, profitéhséget a hirtelen építészeti beruházókká lett vállalkozók soraiban. Nekünk, mai győrieknek még ezt a szintet is sikerült alulmúlni. Hiszen az előbb említett „kultúrkört” az építész szakma minden elv nélkül kiszolgálja.

Elvekből nem lehet megélni, és ez a mondás a legkeményebb győri gyakorlat. Mert ha én nemet mondok, majd ugrik tíz másik. Csak egyet felejtenek el a számítógépes látványtervezők. Az épített környezet igenis visszahat az azt használókra. Ha a humánumot kifacsarjuk és helyette a profitot tesszük a fókuszba, a létrehozott mű nem emberi társadalmat, hanem egymással is acsarkodó, mindenre elszánt rablóbandát szül. A technokrata elvekre telepített, a nyugat megunt formáit majmoló „teremtők” nem várost, hanem Gólemet szülnek, mely elvadult használói révén infernális jövőnek kövez utat.

Mi városvédők ezen antihumánus környezetben nem tehetünk mást, mint protestálunk. Protestálunk magáért az emberért, aki e diabolikus folyamatban immár nem cél, csak eszköz és balek. Áldozata a szemfényvesztésnek, elviselője a következményeknek. A 21. század hamis ígérete nem elvet, csak hasznot formáz.

Vélemény, hozzászólás?