A Bécsi kapu

külső kapu 01

“Érkezvén Bécsnek vára felől, a legszebb kaput láták, mi Európában felépült…”

A Bécsi kapu tér alatt jelentős régészeti lelet rejtőzik kora újkori épített örökségünk szempontjából. Egy olyan különleges építmény megmaradt szerkezeteit rejti az aszfalt, amely messze túlmutat városunk határain, az egyetemes épített kultúra része, sőt – Európa legszebb reneszánsz várkapujaként – annak egyik csúcsa! Hazánkban egyike azon kevés építészeti emlékünknek, amely anasztilózissal hitelesen újra létrehozható, egyszerre hazai és nemzetközi, egyszerre páratlan és követendő példa földrészünkön és annak határain túl. Nem kell félni az anasztilózistól, hiszen számos sikeres példa mutatja nekünk – például Budán a Nagy rondella, vagy a Buzogány-torony és a Lihegő kapu –, hogy még a jóval kevesebb műszaki adattal és dokumentációval rendelkező csodálatos emlékeinek is újjáéleszthetők ezáltal. A győri reneszánsz erőd pedig szűkebb régiónk mérnökműszaki szempontból egyik legjobban, leghitelesebben és legbőségesebben dokumentált épített örökségi eleme – szinte könyörög a Velencei Charta szigorú elvei által is jóváhagyott anasztilózisért.

külső kapu 02

“A címerek és a felirat hirdeté Maximilián Király dicsőségét…”

Ezért különösen szégyenletes az, amilyen elbánásban részesült legutóbb a Duna-bástya! Azt mondják a bölcs öregek, hogy az ember nem lép kétszer ugyanabba a folyóba, vagyis kétszer ugyanazt a hibát nem követi el. A kérdés csupán az, hogy ki mit nevez itt hibának? Egyeseknek az is hiba, ha a régészeti emlékeink napvilágra kerülnek, és igyekeznek ezért azt elkerülni. Mások, akikben még él a lokálpatriotizmus, a város kultúrájáért, a valódi örökségi értékeiért aggódók ezzel szemben azt tartják hibának – sőt bűnnek –, hogy legértékesebb örökségeinket nemhogy nem mutatják be, de minden kutatás nélkül képesek azokat lebetonozni, vagy dísztelen térkövek alá temetni. Egyesek számára azonban nyilván az is világos, ami nekünk evidens: nincs kétféle igazság. Az előbb említett két probléma közül tehát az egyik hamis – álindok. Nem támaszkodik hagyományaink igazságára és képtelen jó szóval élve többletként felülírni a hely szellemét, inkább mélyen alulmúlja, elfelejti és igyekszik minden eszközzel elfeledtetni azt. Összehordták a nyugaton már rég lefutott, de Magyarországon még általánosan használt térképző elemeket, a

külső kapu 03

“Lépj hát be kedves vendég az híres Győrnek Bécsi kapuján, találj otthonra e falak közt, lelj békességre utadon…”

tüzép- és kőbánya-barokkot, és az univerzális eszközrendszert egy unalmas, vigasztalan masszából álló klisévé formálták. A Bécsi kapu tér sajtóban bemutatott látványtervein pedig a gyökértelenségből fakadó, pszeudo-konzervatív köntösbe bújtatott – valójában szélső balliberális – szemlélet a tömény szív-idiotizmusban nyilatkozik meg.

Ad-e valamit a Bécsi kapu térhez a felújítás, vagy inkább elvesz tőle? – A térkő, az ejakulátorok és a beduinsátrak a Duna-bástyán elkövetett blaszfémia halovány plagizálásai. A térburkolat kápráztató mintázata nem harmonizál, sokkal inkább konkurál az évszázados térfallal (Ott-hát, Altabak-ház, Karmelita templom, Vaskakas étterem, – a még szét rombolt Cziráky Panzió épülete, a Káptalandomb feljárata, a Lapidárium stb) – vagyis a válasz egyértelmű.

Mielőtt az Arrabona Városvédő Egyesület megalakult volna, alapítói már álmodtak egy olyan történelmi

külső kapu 04

“Mert a kereszténység védőbástyája, ki ellene tör, lebírja…”

Belvárosról, mely Győr egyedülálló kincsévé, és így a Világörökség részévé válhatott volna. 2007-ben nagyon közel állt hozzá ez a város, hogy a Virágpiactól a Dunakapu térig tartó városszakasz valódi fejlődésén keresztül, épített hagyományainak megőrzése által, elnyerje ezt a címet. A győri történelmi Belváros a Világörökség részeként a lokálpatrióta szellem virágaival, a helyi értékeink egyedülálló harmóniájával és ezek különleges szellemiségével mutathatott volna példát az emberiségnek. Erről az útról azonban egyesek jobbnak – és főleg kifizetődőbbnek – látták leterelni azt a birkanyájat, amelyik a kolompon és a pásztorkutyák ugatásán kívül más hangot ma már nem ért. Ezeknek a birkáknak teljesen mindegy mi van, csak új legyen, csillogjon, villogjon, és a terelő ebek pedig azt csahogják, amint pásztoraik ezt XXI. századnak, fejlődésnek és innovációnak nevezik.

A józanul gondolkodó ember a konzervatív alapokon nyugvó, ésszerű és célirányosan, előrelátó megfontolással

külső kapu 05

“Álljon örökül, hirdetve Győr várának dicsőségét az utókornak…”

történő haladást el nem ítélheti, de határozottan kárhoztatnunk kell az olyan törekvéseket, amelyek szerint az önerejében és tehetségében túlbizakodott emberiség a haladás végcélját az Isten alkotta természet törvényeinek s a józanész sugallta fokozatos átmenet szabályainak fumigálásával akarja elérni. Mert ez a törekvés csakis úgy végződhet, mint a Babiloni torony építése. Nem hirdetjük az elmaradottságot, még kevésbé a retrográd irány követését, de igenis a konzervatív alapokon nyugvó, kellő átmenettel és előrelátó megfontolással foganatosított haladást követeljük, amely kizárja az ötletszerűséget és kapkodást, de biztosítja a jövőt, mert a természetszerűség útján halad. Ez a reális haladás, a többi csak látszat, amely ideig-óráig tartó előnyöket nyújtván csakhamar eléri azt a pontot, ahol se előre, se hátramenni nem lehet. Mára a Világörökségi cím szinte elérhetetlen távolságba került, de a lehetőség még mindig ott van Győr előtt, csak ehhez aktív, szavukat hallató, és ha kell, cselekvő (lokál)patrióták kellenek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.