Káptalandombi tanulmányok
Készítette: Szabó Gyula okl. építész
Szerkesztette: Cvikovszky Tamás
A Káptalandomb és környékének hasznosítása
Az ingatlancsoport elhelyezkedése, történelmi háttere
A Bécsi kapu tér, mint a Bécsi kapu előtti gyülekező, később reprezentációs célú tér központi szerepet játszott a középkori város életében, hiszen a Győr-Bécs kiemelt fontosságú hadiút vég (illetve kezdő) pontja volt.
A jelenlegi tér északi oldalán álló bástyafül, mint a Sforza-félbástya nyúlványa a Bécsi kapu közvetlen védelmére volt hivatott. Létrejöttének körülményei egészen különlegesek, mivel az 1540-es években elkezdődött várépítési munka kezdeti szakaszában külön erődítést nyert volna a Káptalandomb és alatta, a Király utca (akkor vizesárok) vonalától délre fekvő polgárváros. A török világ előtt a Rába vízét a mai Király utca és Dr. Kovács Pál utca vonalában a káptalandombi várfalak alatt vezették. Az Ó-Bécsi kapu és védelmi előtere,
kapcsolódó védművei részint beépültek a reneszánsz bástyarendszerbe, részint a jelenlegi földfelszín alatt megmaradtak. A gótikus és a reneszánsz győri vár sajátos összeolvadását jelzik a kőtár és a Sforza-félbástya füle közötti többszintes földalatti kapcsolat rendszer, valamint a félbástya és a Várkapu étterem pinceszintjének összekötése. A bonyolult és egyedülálló többszintes kazamatarendszer megléte önmagában is attrakció. A kőtár és a Püspökvár pincerendszere bizonyítottan összeköttetésben van, a reneszánsz hadviselés és erődépítés sajátossága ugyanis a szögleterődök földalatti összekötése. A gótikus vár kötelező tartozéka pedig az őrség számára biztosítandó földfelszín alatti menekülő folyosó.
A várépítési munkálatok már évtizede zajlottak, amikor hadmérnökök kezdeményezésére a tervet megváltoztatták, és a teljes akkori város együttes megerősítése mellett döntöttek. A részben már kiépült úgynevezett ó-olasz bástyás rendszert átépítve új-olasz bástyás, „füles” rendszert alakítottak ki. A Káptalanváros és a polgárváros erődítési vonala így egyesült a Bécsi kapu téri negyed bástyában (a Vaskakas étterem) és egészült ki a Kastély-bástya fele az úgynevezett Sforza-félbástyával. Ez a konglomerátum a reneszánsz erődépítés gyakorlatában a világon egyedülálló megoldás. Ha csak ennyiről lenne szó, az építmény csoport már amiatt is kiemelt védelmet érdemel.
A téroldali bástyafülhöz kapcsolódóan épült a Bécsi kapu, Európa legszebb reneszánsz várkapuja. Sajnos a kaput 1859-ben elbontották, de Fruhmann Antal győri építész még az azt megelőző évben hitelesen felmérte, lényeges és fontos építőköveit az akkori városi régiséggyűjtemény vette gondozásba, ma pedig részint a Xantus János Múzeumban, részint pedig a kőtárban megtalálhatók. Az építész és történész szakma véleménye szerint a Bécsi kapu anasztilotikus (eredeti helyén, alapjain és építőelemei felhasználásával) módszerrel helyreállítható.
A mai Bécsi kapu tér létre sem jöhetett volna, ha kapuépítmény és csatlakozó részei nem itt helyezkednek el, az olasz reneszánsz erődépítés egyik sajátossága ugyanis a várkapuk mögötti gyülekező és fogadó terek, az úgynevezett piazetták kialakítása. A tisztán reneszánsz szellemben kialakított teresedést a későbbi barokk térformálás, a Karmelita templom tovább gazdagította, zárt mivoltából fakadóan úgynevezett nagyító típusú optikai trükkel, melynek célja a kapun bejövő látogató lenyűgözése volt. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a tér a kapu elbontása után is megtartotta e vonásának nagy részét, bár a lélegzetelállító építési hatás jelen állapotában már kevésbé érvényesül.
A műemléki épületek, építmények és csatlakozó területeik új funkcióval való feltöltése előtt szükségszerű azok régészeti és történészi szempontok szerinti részletes feltárása részint új elemekkel történő gazdagítás, részint a hiteltelen helyreállítás és a további kutatást ellehetetlenítő, megjeleníteni óhajtott funkciók megakadályozása céljából. A terület kiemelt régészeti terület, amely védelmet, gondoskodást és különleges elbánást érdemel. A római katona- és polgárváros csatlakozási pontja is ez, mely az egykori római erőd még fellelhető és bemutatható építménymaradványaival, valamint a Bécsi kapu tér szintje alatti, szintén római korból származó, bemutatásra váró emlékek gazdagságával biztatja a kutatókat.
Az ingatlancsoport tulajdonviszonyai
A Bécsi kapu tér 1-3. alatti lakóépület (7488 hrsz), a bástyatető (7483 hrsz, a volt Vaskakas étterem teteje), valamint a Vaskakas étterem (7489/A hrsz) jelenleg önkormányzati tulajdon. Érdekes a bástya szintbeli elválasztása, ezzel kapcsolatban tisztázni szükséges, hogy a Vaskakas földszintjéhez tartozik-e az alatta levő pincerendszer, illetve a földszinthez csatlakozó kőtár ingatlanát szegélyező volt fogyasztóterasz. Amennyiben nem így van, ezen területek telekkönyvezéséről gondoskodni kell. Mivel a bástyaépítmény alatti többszintes kazamatarendszer feltárása esetén is területbővítményként jelentkezik, a tulajdonjog a későbbiek során itt is tisztázandó. Az érintett épülethez zártsorúan csatlakozó lakóház (7487 hrsz) korábbi önkormányzati értékesítés során már magántulajdonban van, ahogy a kőtár bejárata feletti beépítetlen terület (7486 hrsz) is. A két ingatlan ugyanazon magánszemély tulajdona. A 7484 hrsz-ú ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó telken 1 db elhanyagolt magántulajdonban lévő kamra áll. A területegység folytatásában szintén önkormányzati tulajdonú ingatlan (7485 hrsz), valamint közterület (7478 hrsz) található, ezek közé ékelődik a kőtár bejárata és kazamata udvara, amely a megyei önkormányzat tulajdona. A mögöttes ingatlan, amely a kőtárat két irányból is határolja, a Magyar Katolikus Egyház tulajdona (7479 hrsz). A Káptalandomb bejárataként funkcionáló bástya a bástyatető hasznosítása nélkül félértékű lenne. Ugyan a tetőterasz a csatlakozó lakóépületből is megközelíthető, de körülményesen és jelenleg nem is beszélünk az épület hasznosítása utáni műszaki és tulajdoni keretek szabta korlátokról, melyek a közforgalmi hasznosítás elvi lehetőségét is lehetetlenné teszik. A félértékű megoldás elkerülése érdekében biztosítani kell a bástyatető megközelítését a Káptalandomb irányából. Ennek jelenleg egyetlen módja a 7484 hrsz-ú ingatlan egyesítése a 7483 hrsz-ú bástyatetővel, ezzel párhuzamosan a 7485 hrsz-ú önkormányzati lakóingatlanból terület kiemeléssel szolgalmi jog biztosítása a közforgalmi átjárhatóság biztosítása érdekében. A Káptalandomb felőli első megközelítési lépcsőt adó 7478 hrsz-ú önkormányzati ingatlan telekrendezési vagy tulajdonviszony-változtatási beavatkozást nem igényel. A mennyiben a terület komplex hasznosítása mellett születne döntés, megfontolandó a 7486 hrsz-ú ingatlan megszerzése is, ugyanis komoly veszélye áll fenn annak, hogy a 7487 hrsz-ú és a 7486 hrsz-ú ingatlanok tulajdonosa spekulatív szándékkal megvásárolja a 7484 hrsz-ú ingatlant, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné teszi a bástyatető megközelítését a Káptalandomb irányából.
A felsorolt ingatlanok tulajdonviszonyainak megnyugtató rendezése után jöhet csak szóba a Püspökvár- és Káptalandomb-rekonstrukcióval párhuzamosan a teljes terület idegenforgalmi és kulturális hasznosításának gyakorlati megteremtése, melynek kulcsfontosságú eleme a Bécsi kapu tér 1-3. számú épület és a vele összefüggő volt Vaskakas étterem, mint a széleskörű idegenforgalmi konstrukció kötelező nyitó látványossága.
Az ingatlan csoport és környezete hasznosításának lehetőségei: a „vársétány”
A tervezhető hasznosítási célok közül ez a forma, amely a legkézenfekvőbb, látványos, egyszerű eszközökkel realizálható, ezzel párhuzamosan lehetőséget biztosít a körbejárhatósághoz. Bármely turisztikailag preferált területen a tárgyiasítható látnivalókon kívül fontos szempont a látvány, adott esetben a beláthatóság élménye. A gyakorlati tapasztalat szerint a városunkba turisztikai élményeket szerezni vágyó látogatók, a Bécsi kapu tér nevezetességeinek megtekintése után, a Káptalandomb felé veszik útjukat. A kőtárban bemutatott régészeti tárgyakra való rápillantás után éri őket az első csalódás: a kazamata-rendszer nagymértékű elzárása. A volt Vaskakas étterem felé az amúgy egybefüggő rendszer nem látogatható, ahogy a Püspökvár irányában sem. Ez a bezártság-élmény tipikus esete, különösebb magyarázat nélkül arra készteti a látogatót, hogy ebből a térből mielőbb távozzon. A Káptalandomb bevezető útján a térfalak nyomvonalán tisztán középkori eredetű piazetta-nyúlvány látványa tárul fel, amelynek a vendéglátó teraszok jelenléte sem zavaró tényezője. Innen a domb felső szintjére érve a püspökség nagyméretű, lezárt bejáratával, illetve az ehhez kapcsolódó Sforza-félbástya telekhatárát jelző tömör téglakerítéssel találkozunk. A bal oldalon hevenyészett zöldterületen (7478 hrsz) egy lépcsősor vezet a kerítésnek, ahonnan a lépcső általi geometriától vezérelve a Káptalandomb 6. számú INSZOL kezelésű lakóház (7485 hrsz) hátsókertjébe jutunk. Itt a látogatóban még feltámad a remény, hátha kijut a bástyatetőre, ahonnan végre kitekinthet, de a 7484 hrsz-ú ingatlanon létesített „csöves tanya„, a hontalan emberi jelenlét minden jelével végképp elveszi a kedvét, hogy a Vaskakas bástyatetőre próbáljon kijutni (a vastag téglakerítés és a szögesdrót, ebben egyébként is megakadályozná). A kilátás lehetősége a történelmi belváros legmagasabb területéről, a Káptalandombról az alatta elterülő városra és a folyókra tehát nem biztosított.
A vársétány első szakasza: A Vaskakas bástyatető (7483 hrsz), valamint a hozzá kapcsolható ingatlanok (7484, 7485, 7478 hrsz) egységes bástyasétányként illetve a 7483 hrsz esetén sétány és jóléti teraszként történő hasznosítása esetén 270 fokos látószögben feltárulna a látogató előtt a Bécsi kapu tér a Szabadsajtó utcától a Rába-partig, a Radó-sziget, Újváros főutcája és tornyai, a kőtár udvara, az alsóbb szintű bástyaterasz és a Sforza-félbástya teje a kerttel.
A vársétány második szakasza: A 7499 hrsz-ú terület hasznosításával, a Sforza-félbástya tetejét, a püspökvári garázsok vonaláig a közforgalom céljára meg kell nyitni. A jelenlegi parkosítást felülvizsgálva és figyelembe véve a különleges területi adottságot reprezentatív, magas színvonalú park kiépítéséről kell gondoskodni, egzóták telepítésével, csobogók, míves utcabútorok és térvilágítás létrehozásával. Tökéletes helyszíne ez egy valóban vallási- és turisztikai célterület létrehozására a győri püspökök, illetve az egyház életében fontos szerepet játszó győri hírességeknek szobrainak akár stációszerű kialakítással. A megjelenített személyek emlékezetét fenntartva és ápolva, akár a már hagyományos körmenetek kibővítésével, akár újak szervezésével valódi és méltó hagyomány teremthető.
A vársétány harmadik szakasza: A püspökségi garázsoktól északra a püspöki kert látogatását kell lehetővé tenni, a püspökség zavarása nélkül, szervezett csoportok formában. Ezzel a megoldással a Káptalandomb csekély beavatkozással megnyílik nyugat felé és a Püspökvár is körüljárható lesz. A Püspökvár északi szakasza és a fülesbástya fala közötti terület régészeti feltárása még várat magára.
A leírtakból nyilvánvaló, hogy a belváros elérhető turisztikai attrakciói közül első helyen kell a vársétány megvalósításának ügyét szerepeltetni.
A egykor Vaskakas éttermet befogadó bástya: A Vaskakas étterem üzemeltetése nem volt rentábilis, ez nagyban köszönhető a szomszédságában lévő Jereván étteremből kialakított Arany Szarvas fogadónak. A szomszédos Bécsi kapu tér 1-3. épületben önkormányzati lakások voltak, a házat az INSZOL Rt. kiürítette, jelenleg nincs használatban, állaga romlik. Az ingatlanok értékesítése kapcsán felmerült a két épület együttes használata szálloda és kiegészítő vendéglátó térként. A problémát a papíron ugyan igazoltan meglévő (a korábbi használat miatt szerzett jog alapján), de valójában csak igen körülményesen biztosítható parkolóhelyek tényleges kialakítása jelenti. A kézenfekvő megoldást mellőzve két ötlet látott napvilágot, az egyik a bástyatetőn akart parkolóhelyeket létesíteni, a másik a Bécsi kapu tér alatti mélygarázzsal tervezett. Az első javaslat a vársétány teljes területén parkolók és út létesítése kapcsán pont a sétány hangulatát, tenné tönkre, nem beszélve a bástyatetőn megjelenő autók minden esztétikát nélkülöző látványáról, és a forgalom dinamikus jellegű terhelésének statikai gondjairól, mely jelentős műemléki rombolás nélkül megoldhatatlan. A Bécsi kapu tér alatti mélygarázs létesítése a terület fel nem tárt, de meglévő régészeti értékeinek megléte miatt valódi megoldásként fel sem merülhet, nem is említve az oda való ki és behajtás, forgalmi és mérnök-műszaki problémáját, illetve a beruházás költségeit.
Az épületcsoport hasznosításával kapcsolatban sokkal érdemesebb a korábbi idevágó terveket, például az Európa Kulturális Fővárosa címet viselő anyag vonatkozó fejezetét, vagy a korábban Winkler-Foltányi-féle hasznosítási elképzeléseket. Mindezekkel párhuzamosan szükséges a régészeti feltárás lehetőségének biztosítása, illetve a többszintes kazamata rendszer mélyebb, átfogóbb vizsgálata utáni vélhetően multifunkciós, de elsősorban turisztikai, idegenforgalmi hasznosítás lehetőségeinek meghatározása.
A Bécsi kapu tér 1-3.: Az épület valódi műszaki állapotának rögzítését alapos épületdiagnosztikai vizsgálatnak kell megelőznie. Ez nem merülhet ki az épület felmérési terveinek nézegetésében, ad-hoc jellegű, valójában semmilyen súllyal nem bíró szakértői bejárásokban. Az épület első ránézésre valóban nem tűnik túl biztató állagúnak, de alapos szakmai vizsgálattal kideríthető a szükséges felújítás mélysége és mértéke. Az épület földszintje kínálja az üzletek nyitásának lehetőségét, a fő cél természetesen a turisztikai alapelképzelések maximális kiszolgálása.
Lehetőség van továbbá az épület földszintjének és a volt Vaskakas étterem földszintjének együttes használatára, bár az étterem funkció megjelenése ellen szól, hogy a mai konyhatechnológiai előírások szerint a konyha üzemi terei jóval területigényesebbek, mint jelenlegi állapotban erre a célra fenntartott terek. Nem is szólva a gépészeti berendezésekről és azok kültéri egységeiről. A lakóépület hasznosításánál érdemes megfontolni a korábbi lakások helyett reprezentatív vendéglakások, apartmanok, fogadóterek, tárgyalók, kiállítóhelyek kialakítását. Az ilyen típusú funkciók nem igényelnek a vendégforgalomból következőn irreálisan magas, és a közvetlen közelben biztosítandó parkolószámot. Mivel a Vaskakas bástyatető jelenleg kizárólag az épületből közelíthető csak meg, ez mindkét ingatlan használati értékét csökkenti, ennek elkerülésére feltétlenül törekedni kell.
A Káptalan domb mint a történelmi belváros rekonstrukciós stratégia
Felszíni sétányok: A Káptalandomb bemutathatóságának kulcsa a Bécsi kapu tér 1-3. alatti épület, valamint a volt Vaskakas bástya megfelelő szintű kezelése, a bástyaterasz sétányként történő hasznosítása egyfajta minimalista, de fontos eleme ennek a stratégiának. A Sforza-félbástya egyházi tulajdonú kertje parkként, vársétányként ugyan megnyitható. A Püspökvárhoz tartozó területek szervezett formában történő látogathatósága fontos, de nem kihagyhatatlan tényezője a fejlesztéseknek, az itteni régészeti feltárás lehetősége pedig egyrészt a turisztikai profil bővítését segítené, másrészt a városépítés története szempontjából felbecsülhetetlen, eddig még nem ismert adatokkal szolgálhatna. A bástyatetőn létesülő körút mégis akkor lenne teljes értékű, ha annak része a Püspökvár körüljárhatósága.
Már az 1980-as évek derekán történt komoly kezdeményezés a Káptalandombot körülvevő várfal környezetének rendezésre, az udvarok hátuljának kitisztítására. Az elképzelés lényege a Király utca és a Dr. Kovács Pál utca tengelyével párhuzamosan létesített, az ottani épületek és a középkori várfal között húzódó köz kialakítása üzletsorral. Ezzel a módszerrel az ódon belvárosi hangulat felidézhető, a tömb pedig élettel, turisztikai forgalommal tölthető fel. Ugyanezen elven kell a középkori várfal tetejének megnyitásáról és a Káptalandomb peremén, a Káptalandomb 4-től kiinduló, a Baross út torkolatába futó lépcsőközig tartó sétányról gondoskodni.
Földalatti sétányok: A kiinduló pont a Vaskakas bástya alatti többszintes kazamatarendszer, melynek elsődlegesen a feltárását kell megoldani. A következő fázisban a rendszert több szinten kell összenyitni a Sforza-félbástya alatti kazamatákkal, esetleg belekombinálva még az aknafigyelő folyosókat is. Itt felderítendő jó néhány elfalazott szakasz, különösen érdekes lehet a volt Várkapu étteremmel összekötő rész. A harmadik fázisban pedig kőtár és Püspökvár alatti szakaszok összenyitása következik. Itt is fontos szempont a feltárás, mert ezeken a helyeken olvad össze igazán a középkori és a reneszánsz rendszer, de a tulajdonviszonyok különbözősége miatti várható feszültség is itt lesz a legnagyobb. Az első három föld alatti objektum együttes használata előre vetíti a továbbfolytatás lehetőségét, hiszen eddigi ismereteink szerint a Dunakapu tér alatti kazamatarendszer is összeköttetésben áll ezzel a területtel. A szögleterődök (füles bástyák) önálló védelemre voltak kialakítva, a földfelszín alatt pedig boltozott alagutakkal összekötve. A szekérrel is járható föld alatti folyosókon a szögleterődök ellátása lőszerrel, emberrel, élelmiszerrel, ostrom alatt is biztosítható volt. A föld felszín alatti összeköttetés a Püspökvár és Dunakapu tér között egy talajradaros mérés során elsődlegesen kell vizsgálni, s a feltárást ennek megfelelően elkezdeni. A Püspökvár épülettömbje bemutatható középkori vár elemekkel egészíthető ki. Ezek meglétét feltárással kell igazolni, bemutathatóságukat illetve annak mértékét történészi, építészi elmélettel, tanulmányokkal igazolni kell. Mivel a Püspökvár belső magja és környezete városunk szempontjából rendkívüli jelentőségű, további kutatása kiemelkedően fontos.
Legalább ennyire fontos a Lépcsőköz mellett, a XVIII. század derekáig létező Ó-Várostorony is. Évszázadokig uralta Győr városképét, Európa egyik első toronyórája itt volt, előképe volt a Tűztoronynak és a Városháza tornyának. Az ispáni várat maga Hunyadi János sem tudta bevenni, pedig kevés vár mondhatja el ezt magáról. Emiatt a Káptalandomb Frigyláda felőli oldala, az Ó-Dunakapu környezete is kiemelt figyelmet érdemel, legalább az alapfalak bemutatása cél kell hogy legyen. A Káptalandombon bőven van turisztikai fejlesztési lehetőség, bemutatható és feltárható épített emlék. Az egyes elemeket összefogva, de külön-külön is be lehet és be is kell mutatni, nemcsak az idelátogatók, hanem a győri polgárok örömére is. A Káptalandomb területének ezen elvek szerinti fejlesztése egy nagyobb, az egész történelmi Belvárosra kiterjedő rekonstrukció motorja. Amennyiben ehhez első lépcsőként hozzátesszük a Dunakapu tér alatti egyedülálló, többszintes kazamatarendszer, valamint a Duna-bástya és a Dunakapu feltárását és bemutatását, a terület egy valódi győri agórává alakul, kiegészítve és kiemelve a Káptalandomb látványát. Egy többszintes, multifunkciós közösségi tér létrehozása eredeti reneszánsz környezetben nem csekélység, önmagában is hatalmas turisztikai vonzerővel bír. Ez a két lépés elengedő ahhoz, hogy a Virágpiactól, a Dunakapu térig terjedő, a Rába és Mosoni-Duna vizével szegélyezett, a Káptalandombot koronaként viselő Óváros távlati célként a Világörökség részévé váljon. Mindezzel saját korunknak és utódainknak is tartozunk.
A győri Szent István szobor
Dr. Ottófi Rudolf alpolgármester felkérésének eleget téve megvizsgáltuk a Győr, Rába parti sétányon (7482. hrsz) álló Szent István szobor áthelyezhetőségét. A Medgyessy Ferenc szobrászművész által készített, Szent István királyunkat lovon ábrázoló műalkotás 1958-ban a művész halála után került jelenlegi helyére. Egyes források szerint a szobor életnagyságú (1:1 méretarányú) formája a mai Városház téren nyert volna elhelyezést, még a II. világháború előtt. Ez a terv akkor anyagiak hiányában nem tudott megvalósulni, a szobor öntőmintája pedig a háború során megsemmisült, de a makettje megmaradt. Ennek felhasználásával készült a jelenlegi szobor, figyelembe véve azonban a háború utáni politikai helyzetet, Szent István nem kerülhetett a Tanácsház elé. A szobor alépítményének magassága a Rábán levonuló árhullámok károsító hatásának elkerülésével, illetve a terület környezetéhez képest mély fekvésével magyarázható. Elhelyezése máig vitákat vált ki Győrben, döntően a nem megfelelő a bemutatásmód és helyszín miatt. A területet északról és keletről határoló várfal, a helyreállított természetes terepszint és a Bécsi kapu tér is magasabban van. Ide fut a Rába folyó hídja, így a szobor környezete három oldalról is jelentősen magasabban fekszik az elhelyezés síkjánál. További téralkotó elem a Rába part helyzete, amely a folyó szabályozási munkáinak következtében rézsűs, terméskővel stabilizált part megtámasztásos, a bástya alsó sétánytól mérve jelentős szintkülönbség állapítható meg. A hídfő környezetében erős vegetáció található, a szoborra való rálátást innen teljes mértékig akadályozza. A terecskére levezető lépcsősorra ez a korlátozott látvány szintén igaz. A szobor hátteréül szolgáló Sforza félbástya fala trombitafolyondárral erősen befuttatott, nem éppen esztétikus látványelem. A kisméretű – nem életnagyságú – szobrok, műalkotások nagy téren nem érvényesülnek megfelelően, jelen helyen bár a tér szűk, de pont a Rába part miatt háttér nélküli, és a szobor ezért elveszik környezetében.
A szobor jelen helyzetében nem képes látványelemként funkcionálni. A bástyák tetejéről azok bejárhatatlansága miatt nem látható, a bástyák alatti sétányról csak közvetlen közelből látható, a Rába kettős híd jobb oldaláról csak gyalogosan látható, autóval a korlát már takar, a hídfőnél a növényzet, a Bécsi kapu térről a volt Vaskakas épülete takar. Közvetlen közelből, ahonnan a szobor látszik, a talapzat kialakításából következő optikai zavarás tapasztalható. Egyrészt a háttér hiánya, másrészt a kisméretű alkotás a függőleges perspektíva torzításából következően rövidülést szenved. Ez az optikai hatás a ló lábainál érvényesül a legjobban, mivel a ló teste horizontális tengelyű henger burkolófelületű, Szent István teste pedig rövidebb, zömökebb, így a perspektivikus torzulás ezen tömegeknél sokkal kevésbé képes hatni. A ló lábának tapasztalható rövidülése miatt kapta a szobor a „pónilovas Szent István” elnevezést a győriektől.
A Szent István lovas szobor különös kontrasztot alkot környezetével. Előtte és bal oldalán a hely szűkös, koszorúzás alkalmával technikai nehézségeket okoz. Egy ünnepségen részt vevők, koszorúzók, a szobor előtti területen alig férnek el – ez a jelenség az idei augusztus 19. megemlékezésen is tapasztalható volt – nem is beszélve a meghívott vendégekről és az ünneplő közönségről. Mindezeken túl hely kell a kitelepített hangosításnak, technikai személyzetnek, berendezéseknek, de hely kell az itt megjelenő testületek esetlegesen egyenruhásokból álló díszsorfalának is. Az ünneplő közönség az itteni rendezvényeken a Bécsi kapu térről ide vezető lépcsősoron áll, ebben az esetben a szobor, a díszsorfal és az egyéb látványelemek előlük takarásban vannak. A szobor északi oldala és a bástyafal közötti terület alkalmatlan az ünneplő közönség fogadására, mivel arrafelé a szobor hátulja néz. A Szent István király szellemiségéhez méltó megemlékezések tartására a szobrot jelenleg befogadó ingatlan alkalmatlan.
A győri Szent István szobor áthelyezésének lehetősége: a legfontosabb szempont a méltó, ihletett, történelemmel átitatott környezet, a befogadó terület nagysága, a célterületen esetlegesen már meglévő szobor, mely hatással van a további műalkotásokra, illetve magának az elhelyezni kívánt szobornak a befogadó környezetre gyakorolt hatása is. Fontos mérlegelni továbbá a szobor környezetében tervezett ünnepségek, megemlékezések zavartalan megtarthatóságát, a rendelkezésre álló hely és intimitás szempontjai alapján.
A tervek szerint jelentős átépítés előtt álló Dunakapu tér túlzott kiterjedése, valamint az ott már meglévő Pálffy és Schwarzenberg szobor és a vaskakasos díszkút miatt szóba érdemben nem kerülhet, ezenkívül a Mosoni-Duna felé térfal nincs így a kisméretű alkotás még kisebbnek tűnne. A heti kétszeri piacnap korlátozása a szobor által kétségessé teszi az elhelyezhetőséget. A tér nagy kiterjedése miatt kevés létszámú megemlékezés esetén az ünneplők elvesznek a térben. Ugyanez a helyzet a Széchenyi térrel kapcsolatban is, noha a tér átépítési tervei egészen más építészeti irányba mutatnak, abba a koncepcióba sem illik a szobor. A Városház tér is átépítés alatt van, a Megyeház tér pedig nem mondható méltó épített környezetnek. Az esetleges megemlékezések intimitása a Szent István út zaja, forgalma miatt nem biztosítható. A megyeháza előtt elhelyezett szökőkút és szoborcsoport, valamint az ottani, színpaddal, kivetítővel kísért rendezvények egyéb emlékmű elhelyezhetőségét nem teszik lehetővé. A Bisinger József sétányon lévő a kegyeleti emlékpark már léptéke miatt sem alkalmas ilyen műalkotás befogadására, itt a szobor csak alárendelt szerepet kaphat. A terület térfalakkal nem igazán határolt, így léptékbeli zavarok is keletkezhetnek az elhelyezésnél. Ezeken túl a szigorú geometrikus rendben kialakított Nemzeti Kegyeleti Emlékpark nem visel el újabb térformáló erejű alkotást. A három kegyeleti emlékhely ünneplési rendjét is zavarná a szobor, valamint a területen jelentős növényi vegetáció jelentősen eltakarná a szobrot. A Gutenberg téren található Frigyláda szobor az elhelyezést egyértelműen kizárja, további szempontok vizsgálata szükségtelen.
Az Apor Vilmos püspök terén feltárt és bemutatott templom, illetve a meglévő Szent Mihály szobor, továbbá az Egyházmegyei Hivatal előtti nagyméretű kő véset is minden ottani elhelyezést kizár. A területen meglévő szobrok már nem tűrnek „konkurenciát„. Egyébként pedig nincs olyan térfalszakasz vagy terület ahová Szent István szobra elhelyezhető lenne, noha az összes többi szempontnak megfelel a terület. A Batthyány téren meglévő emlékművek dacára a terjengős térség, erős növénytakarásával nem teszi lehetővé újabb szobor elhelyezését, nem könnyíti az itteni helyzetet a meglévő játszótér és sportpályák megléte sem. A téren lévő emlékmű és emlékhely gyakorlatilag az összes szóba jöhető térfelületet lefoglalják. A II. János Pál téren a színház modern hátfala, a közlekedő funkciókkal terhelt terület nem méltó a műalkotás szelleméhez, emellett ez a tér is átalakítás előtt áll. A Virágpiac a 90-es évek elején pavilonok telepítésével leszűkült, ott bármilyen emlékmű elhelyezése a virágpiac működését zavarná. Az Eötvös parkról ugyanaz elmondható, mint a Batthyány térről, egyszerűen alkalmatlan. A Honvéd ligetben tapasztalható vegyes stílusú és minőségű épített környezet, valamint az emlékmű centralitása újabb köztéri műalkotás elhelyezését nem teszi lehetővé, mindemellett a tér túlzottan nagy méretű, elnyelné a szobrot. Egyébként sem szerencsés, hogy a 48-as Honvéd emlékmű, mely pont a királyság intézménye ellen küzdőknek állít emléket, „farkasszemet néz” Szent Istvánnal. A teret övező épületek, különös tekintettel az önkormányzati irodaházra, valamint a rákosi barokk állomás épületére, nem jelentenek méltó hátteret egy ilyen jellegű műalkotásnak.
Kizárva a városképileg szóba jöhető területeket, megállapítva azok alkalmatlanságát, a Bécsi kapu tér Káptalandomb felé eső szakaszát vettük részletesebb vizsgálat alá. Ez a terület telekkönyvileg ugyan a térhez tartozik, de attól mégis elkülönül. Ez a terület volt a középkori Ó-Bécsi kapu előtere, amit a XVI. századi várépítés során az új Bécsi kapu előtt kialakított piazetta később magába olvasztott. A teresedés tölcséres alakú, a Káptalandomb felé szűkül, jobb oldalán jelenleg Somogyi József Nimród című álló alakos szobra található. Északi oldalát az ott működő étterem terasza szegélyezi, mely viszonylag semleges térelem. A háromszögletű mellék-terecske térfala historizáló épületekkel, valamint a kőtár várkapu szerű lejáratával szegélyezett. A zárt, védett kisméretű tér alkalmas Szent István szobrának befogadására, két oldalról úttal szegélyezett, a szobor és a tér arányai egymásnak megfelelnek. A szobor elhelyezése különösebb építészeti beavatkozást nem igényel, és Szent István szobra az egykor álatala alapított vár kapujának helyére kerülne. Új helyén a szobor minden oldalról jól láthatóvá válik, képes lesz érvényesülni, és megfelelő irányba fordítással Szent István végre a városra mutat. Az előtte lévő térszakasz kiválóan alkalmas ünnepségek, megemlékezések megtartására, a környezetre és a forgalomra nincsenek zavaró hatással.
A Nimród szobor áthelyezésével kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az jellegénél fogva egy olyan modern alkotás, amely kívánja a minél érintetlenebb természeti környezet minél közvetlenebb közelségét. Jelenlegi helyén a szobor ezt a kívánatos környezeti hátteret nem kapja meg, így nem képes érvényesülni, igazi jelképrendszerét képtelen kifejteni. Ráadásul a szobor az amúgy szimmetrikus jellegű növényzettel fedett háromszög súlypontja, vagy hossztengelye helyett annak oldalsávjában helyezkedik el. Ez környezeti alultervezettséget sejtet, még ha ez nem is így alakult az elhelyezés során. Az új helyszínt a győri állatkert környezetében, vagy a József Attila lakótelep valamelyik ligetes parkjában javasoljuk kijelölni.
A győri óratorony
A Széchenyi téri Loyolai Szent Ignác bencés templom fogadalmi képén jól látszik az öregtemplom, a Püspökvár tornya (a kép bal szélé még kupolával) és az Ó-Várostorony. Minden képi elem jól felismerhetően a helyén van, elhelyezkedésük és egymáshoz való arányuk helyesnek mondható.
A reneszánsz – török kori – vár előtt a mai Káptalandomb volt fallal körülvéve, amit kisebb bástyák, tornyok erősítettek. Ennek a várfalnak láthatjuk ma is még maradványait, ha a Király utca némelyik házának udvarába betekintünk. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy több maradt meg arányaiban a középkori győri várból, mint az egykor hatalmas és híres, a középkori vár „vesztét okozó” reneszánsz erődből. Az akkori haditechnika mellett ugyanis már megengedhetetlen volt, hogy a várőrség fenyegetett helyzetben visszavonuljon a korszerű erődítési vonalakból egy akkor már valóban idejét múlt védelmi rendszerbe. Ez a hadviselés akkori körülményeit figyelembe véve a vár azonnali elestével is járhatott. Innen ered egy népszerű győri legenda, a győri és a pannonhalmi vár között meglévő alagút megléte. A gótikus várak – ahol erre lehetőség nyílt – valóban rendelkeztek föld alatti menekülőjáratokkal, melyeket a főbb égtájak irányában tervezték. Amikor egy várőrség helyzete már kilátástalannak mutatkozott és küszöbön állt a vár elfoglalása, az őrség ezeken a járatokon át elmenekült, a várat pedig felgyújtotta, és az ostromlók kezére csak kiégett romok jutottak.Tekintetbe véve azonban az alagút hosszát, amely állítólag Győr és Pannonhalma várát kötötte volna össze, komoly szellőztetési problémákkal kellett volna megküzdeni, és a föld feletti kivezetései árulkodtak volna az alagút meglétéről. Mivel az ellenség azokon keresztül könnyedén bejuthatott volna mindkét erősségbe, inkább az látszik helyesnek, hogy voltak ugyan menekülőjáratok, de azok soha nem értek el Győrtől Pannonhalmáig.
Az új erőd építéskor a hadmérnökök úgy döntöttek, hogy a Káptalandombot körülvevő várat hadászati jelentőségétől megfosztják, a várfalakat nagyobb részt megszüntetik, a mai Király utca vonalában futó, a Rába folyó vizével táplált vizesárkot pedig betemetik. A középkori várfalak felső védműveit elbontották, tornyainak, bástyáinak javát megszüntették, az alsó kétharmadát viszont támfalként meghagyták, máskülönben a Káptalandomb déli oldalának és a rajta lévő épületeknek a stabilitása került volna veszélybe. Megtámasztás nélkül ugyanis egyszerűen leomlott volna, magával sodorva mindent. Az Ó-várostorony nem esett a megszüntetendő védművek körébe, abba 1562-ben toronyórát helyeztek el, ami akkor ritkaságnak számított. A mellékelt XVII. század második feléből való képen a torony már órával és barokk toronysisakkal került megjelenítésre, ami a XVIII. század első harmadáig látta el feladatát, amikor az 1763-as nagy győri földrengés során leomlott. Anyagát elhordták különböző építkezésekhez, de alapfalai a mai Lépcső köz mellett ma is megtalálhatóak. A győri várostorony hiánya arra inspirálta a polgárokat, hogy egy emberöltővel az elbontás után új várostornyot, tűztornyot emeltettek a Fehérvári kapu fölé, amelynek sorsa közismert: az új Városháza építése előtti években elbontották. Formáját azonban ma is őrzi még a Városháza legmagasabb tornya.
A győri Bécsi kapu visszaépítésének lehetősége
A Bécsi-kapu tér építészeti és városképi egyben maradása a puszta véletlennek köszönhető. Amikor 1568-ban elkészült Európa legszebb reneszánsz várkapuja, a belső oldalánál kialakult egy úgynevezett gyülekező vagy kapuelőtér, melyhez a Káptalandomb irányában az Ó Bécsi Kapu külső előtere kapcsolódott. A mai tér északi oldala a középkori városszövetet őrzi, a telkek tér felőli homlokvonala szempontjából változatlannak tekinthető, annak ellenére, hogy a város története során több kisebb telek összevonásával létrehozott nagyobb telekre épült a tehetősebb polgárok háza. A tér alakja nem változott, még akkor sem amikor a volt katonai építési hivatal telkére a XVIII. században megépült Wittwer Márton Atanáz tervei alapján a karmelita templom és rendház. Az érett barokk építészet mestere tudatosan komponálta művét az akkor még álló Bécsi kapu és a zárt térfalak alkotta szűkös térre. Szinte minden turista figyelmét felhívják a karmelita templom ovális alakjára, és az eltérő toronyelhelyezésre, melynek valódi okáról azonban soha nem esik szó. Mielőtt az udvari Haditanács a XVI. század közepén elhatározta a győri vár erőddé fejlesztését, részben a Bécsi kapu tér helyén, részben az akkor létesített katonai építési hivatal helyén – korabeli leírások szerint – jelentős terjedelmű római korból származó romok álltak. Ezeket elbontották, de ovális alakú – mivel az tulajdonképpen egy cirkuszi aréna volt – alapjait meghagyták. Nem kizárt, hogy éppen ezért tervezte Wittwer Atanáz oválisra a karmelita templomot, ugyanis az alapozás már adott volt.
A Bécsi kapu tér a templom idejében is Győr legjelentősebb fogadótere volt, a Bécs felől ide érkező hadi és kereskedelmi út fontos állomása. A bejövőt el kellett kápráztatni, megmutatni neki a város gazdagságát és erejét. Erre az élményre a zárt térre jutó látogató, látván a hirtelen eléje táruló templomot biztosan számíthatott. A Bécsi kapu tér építéstörténete során zárt térként került megszerkesztésre, hiszen valódi élményt csak így tud nyújtani, és csak a szerencsén múlt, hogy a Bécsi kapu 1859-es elbontása nem okozott végzetes térélmény vesztést, azzal együtt, hogy a város szegényebb lett egy olyan becses épített emlékkel, mely korában méltán vívta ki az Európa legszebb reneszánsz várkapuja címet.
Ahogy azt már korábban írtuk, a Bécsi kapu Fruhmann-féle pontos felmérési rajza a mai napig rendelkezésünkre áll, illetve az építmény egyes részei (a kapu díszítő címerek és felirat) a Lapidáriumban megtalálhatóak. A Bécsi kapu helyreállíthatósága ezen tervek alapján, a mai kor eszközeivel, eredeti helyén, eredeti anyagokból megvalósítható. Nem állítjuk, hogy minden, az idők során eltűnt, elbontott, megsemmisült városképi elemet vissza kell állítani, viszont a műemlékvédelemhez, és a nemzeti örökségünkhöz viszonyulás tükrében a Bécsi kapu tér helyzete alapos kutatást, régészeti feltárást és újragondolást igényel.
A Vaskakas bástya 2007-ben
