Az Arrabona Városvédő Egyesület köszönetet mond minden győri polgárnak aki jelenlétével megtisztelte a 2024. március 28-án a volt Vaskakas Taverna és Kőtár területén a Győr töröktől való 1598. március 28-29-i visszafoglalása alkalmából tartott megemlékezést.
Sajnos a jelen kor építészeti és főképp hagyományőrző építészeti, városépítési vonatkozásban pozitív várakozásra okot nem ad. Kevés az építészeti alkotások megvalósítására fordítható pénz, a pályázati lehetőségek kiaknázása determinálja a folyamatot, sőt a várható fedezet reménye egészen fals mederbe tereli magát az alkotást is. Tapasztaljuk, tudjuk az elmúlt idők ilyen kísérleteit és saját szemünkkel láthatjuk a megvalósult eredményt is.
Czvikovszky Tamás író, lokálpatrióta összefoglalta beszédében az általa írt, szerkesztett trilógia könyveit, cím szerint: A nyugat kapuja, Mesteri Mesterek 1 illetve Mesteri Mesterek 2. részét. Szalay Gyula, Lakatos Gy. László munkáját dicsérte Tamás és kiemelte a legújabb kötetben Nagy István és Torma Attila szerepét.
A Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam – és Jogtudományi Kar és az Arrabona Városvédő Egyesület tisztelettel meghívja Önt a 2023. november 17-én 17.00-kor az Áldozat utcai 12. sz. alatti oktatási épület előtti emlékhelyen megtartandó, az 1944. november 17-én e helyen történt bombatámadás áldozataira történő kegyeleti megemlékezésre.
A megemlékezésen beszédet mond Dr. Smuk Péter a Kar dékánja és Szabó Gyula egyesületi elnök. Az emlékhelyen koszorú elhelyezésére és gyertyagyújtásra is sor kerül.
Az ember nem mindennap jár Moldvában, nem visznek arra kényelmes utak, messze is van, nincsenek sem épített sem természeti különlegességek. Legtöbben azt sem tudjuk, hogy Moldva nem azonos Moldovával. Moldva kívül esik a Kárpátokon, nem része Erdélynek, a híradásokból nem hallani róla, mintha álom ülné ezt a vidéket.
A kevesekből is csak kevesen tudják, hogy sok százezer magyar lakja ezt a vidéket, akiket moldvai magyar csángóknak hívunk. Itt nyomokban él még a régi ízes beszéd, tartják a vallást, vannak pontok, ahol megélik a hagyományt, sőt az a mindennapok része.