Sokan tették már fel a kérdést, vajon mi tartja össze ezt a lassan már önmagával sem beszélő, pártoskodó, oldott kéveként lassan széthulló magyar közösséget itt a Kárpátok között? A válasz meglepően egyszerű: a magyar nyelv. Ez a kapocs, mely alkalmas arra, hogy megszólíthatóak legyünk és merjünk másokat megszólítani.
A győri önkormányzat és az Arrabona Városvédő Egyesület szervezésében immár második alkalommal rendezik meg a látványos eseményt:
Idén is különleges módon emlékezik meg városunk a nemzeti összetartozás napjáról. Június 4-én több száz galamb száll fel a béke üzenetével a Városház térről.
Az Arrabona Városvédő Egyesület köszönetet mond minden győri polgárnak aki jelenlétével megtisztelte a 2024. március 28-án a volt Vaskakas Taverna és Kőtár területén a Győr töröktől való 1598. március 28-29-i visszafoglalása alkalmából tartott megemlékezést.
Sajnos a jelen kor építészeti és főképp hagyományőrző építészeti, városépítési vonatkozásban pozitív várakozásra okot nem ad. Kevés az építészeti alkotások megvalósítására fordítható pénz, a pályázati lehetőségek kiaknázása determinálja a folyamatot, sőt a várható fedezet reménye egészen fals mederbe tereli magát az alkotást is. Tapasztaljuk, tudjuk az elmúlt idők ilyen kísérleteit és saját szemünkkel láthatjuk a megvalósult eredményt is.
Az ember nem mindennap jár Moldvában, nem visznek arra kényelmes utak, messze is van, nincsenek sem épített sem természeti különlegességek. Legtöbben azt sem tudjuk, hogy Moldva nem azonos Moldovával. Moldva kívül esik a Kárpátokon, nem része Erdélynek, a híradásokból nem hallani róla, mintha álom ülné ezt a vidéket.
A kevesekből is csak kevesen tudják, hogy sok százezer magyar lakja ezt a vidéket, akiket moldvai magyar csángóknak hívunk. Itt nyomokban él még a régi ízes beszéd, tartják a vallást, vannak pontok, ahol megélik a hagyományt, sőt az a mindennapok része.