Mindennapi életünket már jó ideje kíséri az a kínosan terhes nézet, mely szerint minden akkor van rendben, ha az adott dologból minél többünk van. De mit lehet tenni, ezt látjuk, ezt halljuk nap mint nap; gyakorlatilag ebben nőttünk és növünk fel. Lehet az pénz, autó, gyerek, energia, négyzetméter, térkő, vagy gól; mindegy miről van szó. A lényeg, hogy sok legyen belőle. De vajon a növekedést nevezhetjük-e egyértelműen haladásnak?
Győr igencsak gyarapodik, mindenki láthatja, mindenki erről beszél. Sorra épülnek a városban a multifunkciós épületek, egyre több belvárosi utcában cserélik fel a burkolat sötét aszfaltját fényűző drágakőre, rendezett, letisztult folyópartokon sétálhatunk jó nagyokat, és szinte minden jellegzetes pontra jut egy… Read More »Az élet, ami idegen
Győr belvárosa egyre fényesebben ragyog, sorra gyúlnak a fények az utcákon, a tereken, a hidakon, de még az égen is, mintha csak most születne újjá a város. Esti sétáim során azonban mégis furcsán érzem magam miattuk, mert olyan, mintha ezek… Read More »A fény, ami idegen