Sajnálatos, de Advent heteiben kiénekelte a helyi nemzeti „néplap” szánkból a sajtot. Már készült a cikk, miszerint már csak a ringlispil meg dodzsem hiányzik a belváros közepéből, amikor hírül adták, hogy az is lesz. Hiába, az ÁRAMLÁS nem tűr ellentmondást, a népnek meg ugyebár ez a szint, ez tetszik. Mindegy mi, csak csillogjon, mint Salamon töke…
Jaj neked régi győri vár, jaj neked reneszánsz emlék, jaj neked Duna bástya, jaj neked Bécsi kapu, jaj neked Császár bástya. Jaj, mert nem feleltek meg a modern, huszonegyedik század szemléletének…
Akár Bethlen István, e nagyszerű magyar államférfi is húzathatta volna a cigánnyal ezt a nótát, talán meg is tette borús, országmentő gondoktól terhelt éjeken. Bethlen egymaga gránit sziklája volt a magyar megmaradásnak, életében, halálában, de főleg cselekedeteiben. Valóban ő volt a legény a gáton, amikor a nemzet agóniából kellett, hogy gyógyultan álljon talpra, amikor egyszerűen a Haza megmaradása volt a tét, és ezen lélekölő időkben csak ellen drukkereink voltak…
Elérkeztünk a „Design” kontra „Gyakorlat” sorozatunk záró részéhez, már ami a Dunakapu teret illeti. Az első rész több mint egy hónapja jelent meg, a helyzet viszont szemmel láthatóan azóta is változatlan. A burkolatok továbbra is romos állapotban vannak. A kő… Read More »“Design” kontra “Gyakorlat” – 5. felvonás
Az előző részekben szó esett a legnagyobb mértékben előforduló és leginkább látványos bakikről, illetve hibákról, melyek a Dunakapu téren bárki által könnyedén megfigyelhetőek. Azonban így is akadnak még további érdekességek, melyek gyakran megdöbbentőek és bizony komoly kérdéseket vetnek fel. (Persze… Read More »“Design” kontra “Gyakorlat” – 4. felvonás