Többek kárognak arról, hogy a városvédő és a civil egyesületek napjai leáldoztak. Jómagunk egészen más következtetést vontunk le, mely nem csak a járványos idők házi gyártású apokaliptikus vízióiból és a nehéz időkben gondolati beltenyészettől fertőzött közösségi oldalak elektronikus hasábjairól szivárog agyunkba.
1598. március 28-ról 29-re virradó éjszaka olyan mélyen véste be magát városunk és Hazánk, valamint földrészünk történetébe, hogy abból és azóta még a bűnös feledésnek sem sikerült kitörölnie. A kora-újkor világában nincs még egy ehhez fogható jeles esemény.
Győr városának fejlődése szoros összefüggésben áll a Püspökerdőnek, mint a város legnagyobb zöld területének, avagy “zöld tüdejének” megítélésével. Az Arrabona Városvédő Egyesület kiemelkedő fontosságúnak tartja a Püspökerdővel kapcsolatban kialakított álláspontot. A város zöld programjában az első helyen kell állnia a Püspökerdő helyes kezelésének. Az eddigi helytelen anti-ökológiai gondolkodást fel kell váltani a teremtő környezet-tudatosságnak, úgy elméletben, mint gyakorlatban.
Az Arrabona Városvédő Egyesület ezúton fordul a majdani városvezetés felé, hogy vizsgálja felül a színház bővítési és rekonstrukciós terveivel kapcsolatos döntését, mert az megítélésünk szerint nem szolgálja Győr városának érdekeit. Szerintünk a terv téves koncepciója, és abból adódó műszaki tartalma jelentős és indokolatlan többletköltséget okoz egy valóban szükséges, de észszerű színház-rekonstrukció költségeihez viszonyítva. Talán még nem késő a leállítása, a program újragondolása és a módosítás.
Mindennapi életünket már jó ideje kíséri az a kínosan terhes nézet, mely szerint minden akkor van rendben, ha az adott dologból minél többünk van. De mit lehet tenni, ezt látjuk, ezt halljuk nap mint nap; gyakorlatilag ebben nőttünk és növünk fel. Lehet az pénz, autó, gyerek, energia, négyzetméter, térkő, vagy gól; mindegy miről van szó. A lényeg, hogy sok legyen belőle. De vajon a növekedést nevezhetjük-e egyértelműen haladásnak?