A kikötő mégis ott lesz, ahol annak a helye van
„Nem is olyan rég, ha jól emlékszel még…” cseng fülünkben a népszerű sláger, melynek apropóján szükséges felidéznünk néhány, mégiscsak elfelejtett apróságot. Visszaemlékezésünk különösen a Kisalföld című helyi napilap 2022. július 7-én megjelent „Kikötők Győr központjában” című cikkét olvasva aktuális. És a visszaemlékezés – technokrata korunkban, amikor az elektronikus felületek megőrzik az elmúlt évek, sőt, már inkább évtizedek írásos dokumentumait – nem is nehéz…
Egyesületünk már majdnem 13 évvel ezelőtt javaslatot tett, jól előkészített műszaki megoldással, a Mosoni-Duna belvárosi szakaszának rendezésére, és egy személyforgalmi kikötő kialakítására. Ám akkor fontosabb volt a gránit burkolat meg a „kortárs” eszmeiség, így a józan mérnöki gondolatok helyét az arrogancia foglalta el. Az sem volt akkoriban szempont, hogy legalább odafigyeljenek arra a tizenkét civil egyesületre, melyek összefogtak a nemes célokért, a józanság és a hosszútávú gondolkodás jegyében. Amikor 2009-ben a színház aulájában egy tárlat keretében bemutatásra került a Duna-bástya hagyományőrző helyreállítási makettje, a tervek között már ott volt a személyforgalmi kikötő megoldása is. A látogatók között még szavazás is történt, és a szavazók elsöprő többsége támogatta a megoldást. Jáky Gábor, a Magyar Hajózási Egyesület elnöke, az összefogás idején találta meg a Duna-bástya és környezetének a kapcsán az igencsak találó jelmondatot: „Legyen a Dunakapu tér Győr vízi főtere!”
Mi minden munkánk során igyekeztünk megelőzni a saját korunkat. Mivel gyakran a meg nem értés sötét és komisz falaiba ütköztünk, felgerjedtek az indulatok és lettünk a helyi politikusok fantazmagóriái által kikiáltott közellenség. Nagyon sajnálatos mindez, mert ha minket akkor partnernek és nem ellenségnek tekintenek, Városunk és Hazánk is egy nagyszerű és a ma láthatónál sokkal jobban használható komplex művel lenne gazdagabb.
De mi is volt a novátori gondolatsornak és tervnek a rakpartra vonatkoztatott lényege?
A Duna-bástya belsőjét mi nem „bántottuk”, sőt, tematikus, az épület megértéséhez és bemutathatóságához szükséges kiegészítésre tettünk javaslatot. Meg kell jegyeznünk, mi a piacra is gondoltunk, míg az akkori döntnökök csak a piac visszatéréséről írattak cikkeket. Láttuk, látjuk az eredményt. Azt is hozzá kell tenni, hogy jól használható, nem csak erőszakolva működő, modern piac egy történelmi környezetben (de bárhol máshol is) csak úgy hozható létre, ha a szükséges infrastruktúra biztosított. Ezért gondoltuk akkor arra, hogy helyreállítjuk a jól dokumentált, úgynevezett „pattantyús házsor”-t, kívül hagyományos arculattal, belül egységes, modern terekkel, melyek a piac működéséhez szükséges elemeket mind tartalmazzák. Mondanunk sem kell, hogy a megvalósult mű ezzel sem számolt – minek is, hiszen a piac visszahozása akkor csak egy egyszerű blöff volt…
Ennyit röviden a Duna-bástya belsőjéről – és most lássuk a rakpartot!
Mi hagyománytisztelő lokálpatrióták vagyunk, így nem mehettünk el Weichinger Károly világhírű győri építész, egyetemi tanár, az 1930-as évek végén ide álmodott modern személyforgalmi kikötője mellett.
Weichinger Károly terve, 1932
A személyforgalmi kikötő szükségessége már akkor sem volt kérdés. A győri vízi élet élénkségéről számos dokumentum tanúskodik – álljon itt csak két fényképes példa:
Sétahajó a Rábán, a Püspökvár alatt, 1932
Monitor a Mosoni-Dunán, a 20. sz. első fele
A 2009-ben készített tervünkben a kikötő fejépületét a Weichinger-féle terven látható épület formája által nyújtott lehetőségeket kiaknázva, annak eredeti funkcióit kibővítve terveztük meg, a Teleki utca végéhez kapcsolódóan. Korunk igényeihez igazodva, a fejépületet két részre osztottuk: csak az egyik részét hagytuk a Teleki utca végénél, a felső rakparton, a másik részét az alsó rakpartra helyeztük, és a két épületrészt egy, az alsó rakparti út felett átvezető gyaloghíddal kötöttük össze.
Az Arrabona Városvédő Egyesület javaslata, 2009
Az alsó rakpart falát kirándulóhajók számára tettük kikötésre alkalmassá a következő módon: A rakpart ma 45 fokos rézsűjét annak alsó pontján függőlegessé tettük, az új partfal tetejét támfallal szegélyeztük. Ezzel az átalakítással az alsó rakpartra vezető út kellemesebb ívben ereszkedhetett volna az alsó rakpart szintjére, és lehetőség nyílt volna az alsó rakpart területének bővítésére, az alsó rakparti út nyomvonalának korrekciójára, az itt húzódó sétány fejlesztésére, továbbá még az évenkénti több alkalommal bekövetkező elöntések is jobban megakadályozhatók lettek volna.
Tudjuk, látjuk nem így történt: a hatalommal szemben ritkán győz a józan ész. A sötétben bujkáló, háttérben működő manipulátorok addig mesterkedtek, amíg e tervek megvalósulása el nem lehetetlenült.
Most örülünk, hogy a vezetők végül mégiscsak elővették a jó megoldást: rehabilitáció történik a rakparton, személyforgalmi kikötő épül!
És bennünket ki fog egyszer rehabilitálni?
2022 július 17.
Szabó Gyula elnök
Arrabona Városvédő Egyesület