Az Arrabona Városvédő Egyesület szinte megalakulásával egy időben állagmegóvási munkákat végzett önerőből az egykori Új bástya ma is látható szakaszán. A cél az volt, hogy a kihasználatlan, pusztulásnak indult szögleterőd szakasz alkalmassá váljon helyi közösségi rendezvények megtartására.
Kisalföld – 1996. június 20.
Amikor az 1980-as évek derekán a belváros adott szakasza átépítésével párhuzamosan előkerült az egykori bástya „fül” nagy meglepetést okozott az építész szakmának, ugyanakkor nagy örömévé lett az értő polgári közönségnek. Nem felejtve, hogy néhány évvel ezelőtt igencsak felemás képet mutatott a győri reneszánsz erőd maradékainak sorsa, hiszen a Duna bástya pajzsfalát ma is látható állapotáig bölcsen és szakszerűen helyreállították, ugyanakkor a színház építésével kapcsolatban a közép bástya fellelt, de „útban lévő” részeit felrobbantották.
fotó: Régi Győr
Jelenlegi állapotok
Mert sokszor esett itt már áldozatul a tradíció a meg-megújuló novátori szándéknak. Tudjuk, a receptet: csak az új a szép, bárhogy is nézzen ki. A nyolcvanas évek derekán terv született az Új bástya ágyútermének és teraszának hasznosítására, mégpedig vendéglátó funkcióval. A kezdeményezést a pénzhiány és a rendszer változtatás lesöpörte a színről, ennek ellenére a rom mégis megújult, boltozatait helyreállították, tetején teraszt hoztak létre, Pálffy utcai szakaszán az OTP létesített ingatlan irodát. A kilencvenes évek derekán történt mindez.
Sajnos a színház építése során a várfal egy jókora része a feledésbe merült
Később a bástya feledésbe merült, teteje kétes elemeknek szolgált éjjeli találka helyként, belseje nem volt látogatható. Egyesületünk kezdeményezése és a helyreállítás után nyílt mód a bástya méltó bemutatására és hasznosítására kulturális rendezvény tartás céljával. 2009-ben történt jelentős helyi civil összefogással az első nyílt bástyanap, eseményekben gazdag rendezvényekkel, nívós műsorokkal, előadásokkal, bemutatókkal. Eközben folyamatos idegenvezetés mellett több százak előtt tárult fel Győr dicső hadi múltja és épített örökségünk e nagyszerű reneszánsz darabja. Ezek után több bástyanap is megtartásra került hasonló sikerrel, mindemellett rendszeressé vált a bástya szakszerű bemutatása diákcsoportoknak. Nem túlzás, néhány év alatt ezrek lettek gazdagabbak hon és helyismerettel, érték szemlélettel.
Bejárat a Fülesbástyába
2011-ben sajnos mindez véget ért, mivel az állatkert vezetője gyermekkori álmát valóra váltva terráriumot és akváriumot alakíttatott ki a régi dicső falak között. Nem bántva a kezdeményezést, hiszen a belváros életét gazdagító állatbemutatókra szükség van, de meg kell jegyezni, hogy az új zoológiai funkció jelentősen átértékelte a reneszánsz tereket. A látványos bemutató ki és eltakarja az épített értéket, a hangsúlyos tereket teljesen kitöltve azokat átértékeli, a reneszánsz eltűnt az állati életterek között.
A bástyatető terasz pedig ott áll ma is alkalmi eszköz tárolóként, de inkább magára hagyva, kihasználatlanul. Két tény került napvilágra az „állati” célú hasznosítás során. Egyik, hogy a bemutató minden szépsége, igényessége és látványossága ellenére más tércsoportot kíván, magyarul nem ide való. Kettő, hogy a fájdalmasan kevés reneszánsz terünket nem eltakarni, háttérbe szorított közönséges kliséként, semleges térkeretként kell értelmezni, hanem dominánssá tenni. Nehogy úgy járjon, mint egyik legszebb reneszánsz udvarunk, mely ma szégyenül a Pálffy étterem gépi berendezéseinek, konyhája alantasabb üzemi tereinek „otthona.
A lezárt bástya-tető
Egyesületünk a bécsi hadtörténeti levéltárból beszerezte már régen a győri erőd hadmérnöki terveit. Nem elnagyolt látvány és fantázia képeket, hanem a részletes mérnöki terveket, melyeket a legszélesebb köz hasznára bocsátott. Lehetőség nyílik ezáltal az eddig tematikusan adat hiányában nem helyreállítható részletek kimunkálására, szükséges kiegészítések szakszerű megtételére. Így új élet lehelhető a várfalakba, új hangulat adható a történelmi emlékek hiteles és kiegészített, azaz jóval látványosabb megjelenítése által. A lokálpatrióta megoldás alapja jelen korunk kezében van, élni kell vele, nem felejtve, hogy a rossz jelenből jó jövő nem képes fakadni.