Az Ipar utca meghosszabbításában tervezett – sajnos csak nyomvonalában – Mosoni-Duna híd nem e század gondolata, többen már az 1907-es Gyárvárosi rendezési terven felfedezni vélték. Helye itt van a mai, 21. századi rendezési terven is. Így megvalósulása – már amennyiben remény van erre – igazán nem mondható elkapkodott cselekedetnek. Jelentősége abban áll, hogy igen jelentékeny és jótékony forgalom átrendeződést képes indukálni főleg a Mártírok útja, Budai úti körforgalmi csomópont, Fehérvári út és 14-es főközlekedési út vonatkozásában. Mi még olyan szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ismerjük azt az igen komoly és általános közlekedési tanulmányt, mely 2006-tól sok éven át a győri rendezési terv alátámasztó munkarészeként is szerepelt. Itt kereken kifejtésre kerültek az alábbiak:
- A várost az autópálya az M19-es gyorsforgalmi út nyomvonalának tovább fejlesztésével kerülje el.
- Épüljön meg emellett a kétszer két sávos kapcsolat mellett az Ipar utcai híd és útjai.
- Ezek megléte és jótékony forgalomátrendező hatása vizsgálata után lehet majd szó a Sziget és Révfalu közötti forgalmi kapcsolat szükségességének vizsgálatáról.
Idő közben az építési sorrend kissé megváltozott – fotó: Google Maps
A szakmai anyag ma már nem látható, idejében eltávolították, pedig mennyi hasznos tanulsággal szolgálhatna a szakmai megközelítés és a politikai döntés szülte műtárgyak valós, emberi életre gyakorolt hatásáról. Viszont elég azt áttekinteni, mi történt Győrben a jelzett közlekedési fejlesztések helyett.
- Lett ugyebár „Keleti elkerülő”, melyről még a hülye is látja, hogy az állam és a multi autógyár közötti megállapodás terméke. A Mosoni-Duna híd egysávos kialakításban a várostól jóval keletebbre épül.
- Az Ipar utcai Mosoni-Duna híd megépítése szóba sem került, aki szóba merte hozni, eheti a száműzöttek keserű kenyerét.
- A szivárványszínű Jedlikről elnevezett híd pedig 2010-ben forgalomba helyeztetett.
ábra: NIF
Minden pontosan úgy történt, ahogy a politika akarta, részben helyi, részben központi. Ami ebben a Győrrel újra és újra megtörténő eseménysorban igazán sajnálatos, hogy az állampárti időket tekintve valószínű, hogy érdek és politikai azonosság helyi és központi vezetés között ilyen arányban csak ezekben az években volt, még kicsit van, de jövőre már egyáltalán nem biztos ez a város szempontjából sajátságosan üdvös helyzet.
De hagyjuk a politikát, nézzük a politikai döntés eredményeit e sajátságos várostérségben. Senki véleményével sem törődve, a majd én egy személyben eldöntöm úgy gondolta, a szivárványos Jedlik híddal beírja magát végleg a történelembe. Mert a préda laikus szemmel igencsak könnyűnek látszott. Nem kellett hosszú hidat építeni, nem kellett magas hidat építeni, nem kellett széles hidat építeni, az építés során nem kellett forgalomkorlátozással számolni, hát nosza hűbelebalázs, csapjunk a lovak közé. Az első pont még úgy-ahogy megállja a helyét, mert itt valóban keskeny a folyó – bár tegyük hozzá, ez műszaki értelemben még nem jelent zöld utat. Ha valaki keveset is hallott a hidászatról, akkor ezen állítást igazolni fogja, még történelmi példával is alátámasztja. (Lásd: a Budát és Pestet összekötő híd Zsigmond korában.) A „magas” híd ideológiáját már a létesítés előtt megalkották: „Mert van híd, amely összeköt, és van híd, amely elválaszt.” lózunggal. Ezen azt kellett valójában érteni, hogy azon híd nem köt össze, amely egyik hídfőjéből nem látni a másikat. Persze azt is tudni kell, hogy ezt a szegény Kossuth híd halotti beszédének szánták, hál’ Isten nem így alakult, de a szöveg hatott.
Karinthy mondá: „Ami jól hangzik, az igaz.” Hát kérem, a Jedlik híd hídfőjéről sem látni a másikat, ez meg az eredmény, bár a híd púpos, mint Quasimodo. A híd pályaszélességéről viták is lehettek, de a főkoordinátor többször nyilatkozott a helyi néplapnak, és a saját helyi terméknek is: azért lesz keskeny a pálya, hogy ne vonzzon átmenő teherforgalmat. Ilyen súlyos „műszaki” érvek előtt földig hajol a pór. Arról is szó esett ugyanazon nyilatkozó szájából, miszerint ez a műtárgy tehermentesíti majd a Belvárost, meg nyilatkoztak aztán mások ennek ellenkezőjéről is. Kár, hogy egyesületünk akkor is élet-halál harcot volt vívni kénytelen a helyi hatalmasságokkal, így nem fókuszáltunk az akkori nyilatkozatok összegyűjtésére. Pedig szép kiadvány kerekedne ma is belőle…
fotó: Régi Győr
Az új műtárgy környezetét pedig a győri játékszabályok szerint rendezték, azaz mindent elpusztítottak, amely az útjukba esett: Vásárhelyi híd, szigeti Fruhmann-féle malom, Káldy-villa, Holler-ház emblematikus épületei Révfaluban. Mivel a két városrész – mármint Sziget és Révfalu – egymás között ilyen forgalmat még nem élt át, így az útépítések is akadálytalanul, nyugodt forgalmi körülmények között folyhattak, akár a dzsungelben. A papíron összeállt minden, ami egy mai innovatív városi projekthez kell, volt híd, volt út, voltak körforgalmak, mi kell még. Az első nehézséggel akkor kellett szembenézni, amikor a forgalom felfedezte magának a nyugati tengely sebbel-lobbal elkészült elemeit. Reggelente az iskola és a munkakezdés előtti időszakban az út hidastól, körforgalmastól beállt és ezt teszi ma is. A rendszer nagyjából olyan, mint egy izmos test pipaszár kézzel, csenevész, kurta lábbal. Hiába erős a lánc, ha van benne gyenge láncszem, hát az fog elszakadni – hiába tart erősen a többi – a láncfonat pedig mehet a szemétdombra.
fotó: Google Earth
Az elkerülővé vált útszakasz több ilyen sajátságosan gyenge láncszemmel is rendelkezik. Ilyen például az egyetem előtti szintbeli gyalogos kereszteződések sora, hiszen az egyetem használói döntő többségben csak ezt tudják igénybe venni, a körforgalom pedig bármely szára is duguljon be, bedugul az egész. De ilyen a Belváros elkerülésében részvételre szánt Petőfi híd is, csak a szélességgel, magassággal és a súlykorlátozással van baj, a többi stimmel, hiszen a szép színes térképen álmodozó érzékelhette meglétét a szemeivel. Ha pedig látta eldöntötte, jónak találta, és hirdeti dicsőségét azóta is, ahol csak alkalma van rá.
Pedig a helyzet fokozódik, folytatjuk…
Előzmények: első rész második rész harmadik rész negyedik rész ötödik rész