A facebook-oldalunkon egyesületünk két posztot is közölt az elmúlt hetekben, két Kisalföldben megjelent újságcikkel kapcsolatban. Mindkét poszttal kapcsolatban olyan kommentárok jelentek meg, melyek nem tükrözik egyesületünk véleményét, egyikük-másikuk pedig csak győri legenda. A felkerült kommentárok tartalmával későn szembesült egyesületünk vezetősége, de azoktól a leghatározottabb mértékben elhatárolódunk. Tesszük ezt azért, mert bár építészeti véleményünk nagyban egyezik az elhangzottakkal, de az igazolhatatlan állításokhoz, érzelemnyilvánításokhoz egyesületünk nevét nem adhatja.
Egyesületünk véleménye a két témával kapcsolatban röviden a következő:
A Duna-bástyáért vívott hosszas küzdelmünket sokan ismerik, és még többen magyarázzák félre – lelkük rajta. Ami a bástya bebetonozása kapcsán történt az több mint sajnálatos, mert nem csak a becses reneszánsz műemléket temette szarkofágba, hanem a műemlékek megbecsülése szemléletét vitte olyan irányba, mely szerintünk helytelen, nem követendő, sőt elvetendő példa. Aki ebben a tengeri kígyóvá nőtt ügyben a XXI. századot, innovációt, haladást, fejlődést látja, súlyos tévedésben van. Annak az épületnek, mely az egykori Brády-ház helyén keletkezett, az OTP rövid bérlésén kívül nincs valós funkciója. Ugyanez igaz a Lloyd legfelső szintjére is, hiszen még a közelmúltban is ott sejlett Szűz Mária áldott alakja mögött a „zu vermieten” felirat. Hiába volt a Duna-bástya belsejébe szuszakolt luxus garázs, nem hozta meg a kívánt és remélt érdeklődést az irodák bérlete vagy megvásárlása iránt. Bátran mondhatjuk, hogy egy súlyos urbanisztikai tévedés következtében állt elő a mai, nem éppen kívánatos helyzet. Nincs is lehangolóbb a nem, vagy alig értékesíthető, tátongó üveg harcsaszájak látványánál. A területről az életet sikerült kiiktatni, azt csak időről időre, hamis alakban hozza vissza egy-egy zajos fesztivál.
Mivel lehetne segíteni?
Türelemmel, hozzáértéssel és persze temérdek pénzzel.
“ez a kicsit kócos, Tabán-szerű hangulat jól használva igazi turistacsalogató is lehetett volna. A mai túlrendezett, XXI. századinak, és persze modernnek kikiáltott klisé viszont sokkal inkább az ellenkező hatást váltja ki”
Ha volt még Győrnek érintetlen archaikus arca, akkor ez itt volt, az észak-nyugati Belváros szélen, de már ez is a múlté, pedig ez a kicsit kócos, Tabán-szerű hangulat jól használva igazi turistacsalogató is lehetett volna. A mai túlrendezett, XXI. századinak, és persze modernnek kikiáltott klisé viszont sokkal inkább az ellenkező hatást váltja ki. Az építészeti megoldást kizárólag a Duna-bástya pajzsfalának eredeti szintre történő magasítása adhatja. Ezzel a valós reneszánsz építészeti érték hangsúlyba kerül, így esély kínálkozik a modern elem legalább részleges kitakarására. A későbbiek során pedig elemenként rekonstruálva kísérletet kell tenni a pattantyús házsor visszahelyezésére. Mert valljuk be, a Duna-bástya nem tér, hanem épület, melynek javát a föld és beton takarja. – Ez a valódi, XXI. századi gondolat és ez nem illúzió.
A Kastély-bástya tövébe álmodott játszótérrel kapcsolatban úgy véljük, hogy az ártérben ilyet nem szabadna létrehozni – főleg nem ennyi pénzből! Győrnek az utolsó történelmi hangulatú helye a Kastély-bástya alatti sétány. Ide minden fém és műanyag kombinációjú játszótér elhelyezése a látvány és a hangulat elleni merénylet! Volt játszótér a közelben, a Kálóczy-téren, ráadásul árvízmentes helyen. Miért nem azt építik újjá?
Nem szabad a mindenhol otthagyjuk a nyomunkat szellemiségében gondolkodni és cselekedni, mert annak olyan hatása lesz, amit a 70-es évek alkotásaiban láthatunk ma is: minden, a városképet meghatározó helyre odaerőltettek valamit, amit a mai napig nem sikerült onnan eltakarítani, pedig nagyon nem illenek oda.