A jövő Győrben épül! – óriásplakáton, pólókon, mezeken hirdetik mindenfelé. Valóban, Győr ügyesen használta ki a gazdasági visszaesést kiváltani szándékozó építési törvény vonatkozó előírásainak módosítását. A kezdetekben a szinte minden szakmaiságot nélkülöző törvény mára már úgy ahogy a helyére került. A beruházók, és a kivitelezők kivételezettek lettek, a tervező társadalom viszont kényszerhelyzetbe került a felelősségvállalást illetően, mert a törvény minden felelősséget rájuk hárított.
A győri városvezetés környezetében lebzselő beruházók a kormány eltökélt szándékában bízva hatalmas lakásépítésbe fogtak. A város szakmai fórumai az üzleti érdekeket teljes mértékben kiszolgálva jóformán mindent megengedtek és megengednek, hiszen a nagy építési kedv összecseng a város vezetőinek megalomániás elképzeléseivel. A szakmai vezetés és az elsősorban beruházó szemléletű főépítész futószalagon gyártja az engedélyeket, de ezzel a támogatással egyben félre is vezeti a döntéshozókat.
A városvezetés – a szakmai értékeket megtagadó tanácsadói gárda hiányos ismeretei miatt – tévúton jár. A nagyra becsült saját szakértőik elfelejtették a városépítészetre vonatkozó alapelveket és meggyőződésük – amit hirdetnek is –, hogy az urbanisztika nem is olyan fontos. Ami fontos, hogy a beruházások gyorsan megvalósuljanak (történjen meg minél előbb a kifizetés), a jelentkező problémákat pedig akkor oldják meg, amikor azok majd jelentkeznek – ez az érv súlyos tévedés.
Utólagosan helyrehozni dolgokat csak nagyon drágán és nagyon komoly áldozatokkal lehet. A győri beruházási gyakorlat változatlan: a gyorsan megépített mélygarázs, sportcsarnok, uszoda, Jedlik-híd, az ezek miatt keletkezett közlekedési és parkolási gondok, a belvárosi forgalom egyirányúsítási problémái megoldhatatlannak kaotikus állapotokhoz vezettek.
A városvezetés felelőssége ez esetben abban rejlik, hogy egyrészt a nemet mondani képtelen gyengécske, de politikailag megbízható szakembergárdát és a befektetői holdudvart ők választották, alakították ki, másrészt pedig a városvezető úgynevezett csalhatatlansága, arroganciája a biztosíték arra, hogy mindenki azt épít amit akar, csak összhangba legyen az ő félreértelmezett modern, elkápráztató, nagyvárosi lázálmaival.
Valóban rendben van az, hogy a mintegy 104 ezer győri szavazásra jogosultból csupán 19 ezren szavaztak erre a „majd én egy személyben eldöntöm” figurára?