Az emlékmű felújítás előtt és azután
Még ma is kedvelt sétáló-pihenőhely Győrben a Kálóczy tér, amely az árvízvédelmi töltés mellett húzódik a révfalui híd és az egyetem között a templom irányában. A sétautak mellett vannak még vastag törzsű, árnyat adó fák, bokrok, a virágágyak rendezettek, és a sétatéri padokon jól esik a pihenés a viszonylagos csendben, a jó levegőn.
A park nyugati végében egy kis kővel burkolt medence közepén egy márvány burkolatú „obeliszk” ágaskodik az ég felé, melyről ma már nagyon kevesen tudják, hogy Győr egyik legszebb I. világháborús emlékművéről van szó. Az emlékmű a 11-es győri vadász-zászlóalj I. világháborús csatáinak emlékét örökíti meg (1914-1917), ezt jelzik a kő lábazatba faragott helyiségnevek, a csatahelyek.
A műalkotás terveit a győri kötődésű Dr. Weichinger Károly műegyetemi professzor készítette, a megvalósítás Réthy Gyula neves győri kőfaragó mester műhelyének munkáját dicséri. A felavatás 1933 június 5-én történt, az ünnepségen részt vett a zászlóalj utolsó parancsnoka Mocsári Jenő ny. ezredes is.
Személyes emlékeim vannak arról, hogy a régebbi években (30-40-es évek) éves rendszeresen voltak itt ünnepségek, melyeket a közönség is szép számmal látogatott. Valami rémlik arról is, hogy az elesettek emlékére rózsatöveket ültettek, és az élő virág a maga pompájában hősi halottaikra emlékeztetett.
A művészi szinten megalkotott hősi emlékmű azt a magasztos gondolatot fejezi ki, hogy a „drága magyar vér” megint kihullott valahol, idegen földeken, de a mi hazánk védelmében.
És a hősök lelkei egy másik világból tekintenek vissza ránk, amint emléküket szíveinkben tartjuk, és ápoljuk…
Hát ez az emlékezés hiányzik mai világunkból, mert a rideg világforgás elviszi gondolatainkat az emlékezés forrásától. Pedig az emberiség régi kultúrájának jelei is azt mutatják, hogy a halott hősi katonák tisztelete minden időkben benne élt a népek érzületében.
Szép szavakkal néha mi is
kifejezzük érzelmeink múlthoz való kötődését:
Csak az nép tud jövőt építeni, aki megbecsüli múltját, fejet hajt a hősök emlékének!
De ez jelenleg nem elég! Itt áll a révfalusi park fái között ez a szép márvány-obeliszk, s mint egy „felkiáltójel hívja fel figyelmünket érzelmi kötelezettségeinkre.”
Mindezt megírta 2006. júliusában néhai Szabó Gyula építészmérnök. A szavai ma is igazak, de sajnos az emlékmű nem az. Remélem a képekből immár jól látszik. „Senki sem csinálhat magának legendát, mert úgy jár, mint Kun Béla” mondja Földes László- Hobó.
Az emlékmű ma egyszerűen nem hasonlít önmagára, hogyan történhetett meg mindez? 2012. október 12-én újra avattak egy emlékművet, melynek arculata megváltozott.
Amit az archívumból ismerünk Hazánk igen jelentős építésze Dr. Weichinger Károly tervezete a jeles emlékművet, akinek szobra ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar egyébként róla elnevezett Középülettervezési Tanszékének bejáratanál áll.
Nos az ő művét sikerült jelen formájára „átértelmezni”.
A mű egyébként travertin mészkőlappal volt burkolt, tetejétől a talpáig, bádog sapka nem volt rajta soha, de volt viszont egy, különlegesége a díszvilágítás. A képekre rá lehet nagyítani, egészen részletesen mutatják a jelenséget.
1932-ben alkalmaztak először a kültéren neon díszvilágítást az USA-ban a Broadwayn, 1933-ban Európában Párizsban és Budapesten egyszerre. Az EMKE kávéház reklámvilágítása volt ilyen. A leírtakból ismert, hogy a modern emlékmű 1933-ban épült, egy modern felfogású építész professzor tervei alapján. A szellemi áramlat a sajnos rövid életű, de hatásában igen jelentős Art Deco néven volt ismeretes.
Mára a felújítás nyomán az emlékmű arányai és kifinomult stílusa átalakult valamivé, mely jól láthatóan eltér az alkotók eredeti szándékától.
Egyesületünk úgy gondolja itt az idő egy valós alapokon nyugvó, igazi helyreállításnak, mert ilyen különleges emlékműve kevés városnak van.
A művet, mely igencsak jelentős, eredeti állapotában kell restaurálni, aztán megfelelő műemléki védelem alá helyeztetni, nehogy még egyszer megtörténhessen hasonló nem kívánatos aktus. Ezzel tartozunk az egykor 11-es Vadász Zászlóalj emlékének, de az alkotók emléknek is.
Józan ésszel nehezen fogható fel, mi indukálta azt a folyamatot, amely egy ilyen jelentős emlékmű felújításnak indult, de az átalakításához vezetett. A hiteles helyreállításhoz szükséges dokumentumok akkor is, ma is a rendelkezésre álltak.
Nem vagyunk maradiak, tudjuk a világ változik, de nem ilyen formában, vannak örök dolgok is. A 11-es győri Vadászzászlóalj emlékezete pedig ilyen.
Az Art Deco stílusban, mely az 1930-as években érte el kiteljesedését, igen kifinomult építészeti megoldások keletkeztek. Ezeknek közös nevezőjét igen nehéz meghatározni, de talán annyi elmondható, hogy az egyszerű, elegáns arányokkal bíró tömegképzés, a tiszta geometrikus formák és az égbe törő toronyszerű épített alakzatok jellemezték. A geometriából adódó merevséget, ellentétben a Bauhaus minimalizmusával gyakran stilizált, de még gyakrabban realisztikus épületszobrászati elemekkel egyensúlyozták.
Az Art Deco magyar alkotói világhírre tettek szert az építészet területén alkotva különösen maradandót emlékezzünk csak büszkén Hudec László építőművészre, akinek az 1930-as években létesült épületei Sanghajban ma a Világörökség részét képezik. Az Art Deco az első világháború utáni általános apátiából szándékozott kirángatni a világ civilizált népeit. Ötvözte a nemes arányokat, a puritánságig letisztított formákat és bátran alkalmazta a kor technikai vívmányait. Ezek közül kiemelkedő volt a fényhatások felismerése. Így került az emlékműre is a neonlámpás világítás. Az Art Deco az élet diadalát hirdette a halál felett, töltve ezzel be Hazánk életében is messianisztikus küldetést, mely Magyarország szellemét és egy egész generációját mentette meg, és emelte az őt megillető piadesztálra.
Az 1937-es párizsi világkiállítás magyar pavilonja György Dénestől
Az elmondottakból remélhető, van egy igazi Art Deco emlékművünk, mellyel az elmúlt éra nem úgy bánt, ahogyan az megérdemelte volna. Jó hír viszont, hogy mindnen orovoslható, hiszen ma odafigyelő és gondoskodó korban élünk. Minden eszköz a rendelkezésünkre áll, hogy visszaállítsuk hitelesen azt, amit őseink bölcsessége, jó szelleme és ízlése ránk hagyott.
A képek java részét a Régi Győr Honlapnak köszönjük.
Győr, 2022. augusztus 29.
Arrabona Városvédő Egyesület