Visszaemlékezés a győri színház létrejöttének érdekesebb történéseire

A színház létrejöttével kapcsolatosan rengeteg dologról lehetne megemlékezni. Például: a város fejlődése hogyan erősítette föl az új színházépület szükségességét? Milyen erős volt a helyi akarat és milyen erős volt az ellenszél? Hogyan indult be a tervezés? Mennyi előtanulmány előzte azt meg? (Hazai és külföldi nagy színházépületek tanulmányozása.) – Dr. Války István írása következik.

A tervezés kiinduló pontjaként a tényleges igény és program összeállítása, elfogadás, procedúrák. Tanulmánytervek, majd kiviteli tervek készítése. A szükséges pénzügyi fedezet biztosítása a Győr-Sopron Megyei Tanács akkori ötéves tervében. Szerződéskötés a kivitelező FVM Győr-Sopron Megyei Építőipari vállalattal. A kiviteli munka megkezdése. Műszaki ellenőrzése, átvétel a kivitelezőtől és átadás a színház üzemeltetőjének, a Társulatnak.

Ugye soknak látszik a fölsorolás, pedig még a teendők negyedét sem említettem! Honnan tudom mindezeket? Onnét, hogy az egész folyamatnak irányító részese voltam. Kezdetben, mint a Győr-Sopron Megyei Beruházási Vállalat igazgató főmérnöke (akkor még, mint okl. építészmérnök, ma már vasdiplomás), később, mint a Győr-Sopron Megyei Tanács műszaki elnökhelyettese. Kötetekben lehetne csak leírni a történteket. Ezt most nem teszem.

Inkább megemlítek olyan történéseket, amelyek igen fontos szerepet játszottak a Győri Színház 1978. évi megvalósulásában. Mint most is, a dolgok sohasem mentek egyszerűen.

A győri új színház építésének mondhatni, hogy az egész megye lakossága lelkes híve volt. Nem úgy, a budapesti „szakértők”. Budapesten óriási ellenszél kerekedett. Mondták, írták, rádióban üvöltötték:

Győrnek – egyáltalán a vidéknek – nem kell színház!

Még olyan érv is elhangzott, hogy minek Győrnek új színház, hisz a meglévő színművészi törekvéseket is „elnyomja a gyárak füstje.” (No, ez már tényleg nevetséges volt). A győri akarás, és a tényleges kulturális igény győzött, és az 5 éves tervben szerepelt a színházépítés.

El kellett bontani az utászlaktanyát és a régi városfal egy részét. (fotó: Régi Győr)

Mi győriek minden feladatot határidőre, sőt, előtte elvégeztünk, és az építés megkezdődött 1976-ban. A telken lévő volt utászlaktanya elbontása nem jelentett komoly akadályt. Annál nagyobbat a laktanyaudvar alatt meglévő, hihetetlen erős és nagy tömegű városfal ellenállása. Akkor az ÉVM Győr-Sopron Megyei Építőipari Vállalatnak ez volt a legnagyobb munkája. A vállalat vezetője, Sárosi János a legjobb embereit irányította ide.

Nyelte is az óriási alapozás a rengeteg betont. Híre jött, hogy kissé alatta teljesített a „népgazdaság” a tervezettnek és az úgynevezett kiemelt „nagyberuházásokat” a kormány felülvizsgálja, ami azt jelentette, hogy esetleg le is állítja, későbbre halasztja. Mondanom sem kell, hogy hírtől megijedtünk. Igen jó együttműködéssel a tervező, az ÉVM Győri Tervező Vállalat, a már említett kivitelező, és mi, az irányító Győr-Sopron Megyei Beruházási Vállalat elébe mentünk a dolgoknak. Ha a rengeteg beton nem ad egy esetleges külső laikus „felülvizsgálónak”, vagyis politikusnak nagy, látványos eredményt, akkor sürgősen készüljön el a majdan bebetonozandó szerkezetek zsaluzata. Erre a munkára garancia volt Pattogató József építésvezető, aki igen csak nagyhírű ács-állványozó mester volt. Az épület teljes magasságáig elkészült az állványozás – rengeteg faanyaggal – és a zsaluzatok.

“Sürgősen készüljön el a majdan bebetonozandó szerkezetek zsaluzata!” (fotó: Régi Győr)
“Vendégünknek is komoly nyaki munkát okozott a látvány átélése…” (fotó: Régi Győr)

Amikor a felülvizsgáló politikai személy – Kállai Gyula – miniszterelnök-helyettes KB-tag megnézte a már elvégzett kivitelezői munka mennyiségét – mert ugye ennek mértékétől függött, hogy egy adott nagyberuházás leállítása segít-e a központi költségvetésen, vagy még nagyobb kárt okoz -, már látványos volt az építkezés.

Vendégünket kikísértük az építési irodából, amely kb. 6 méterre volt a főhomlokzati állványrengetegtől, tehát még hátrálni sem lehetett, ha a felső párkány zsaluzatát nézte a szemlélő. Vendégünknek is komoly nyaki munkát okozott a látvány átélése és nem is sokat késlekedett a várva várt véleményével. Még csodálkozott is a munkák ilyen fokú előre haladtán és az egyébként is érdekesen hangzó, kissé gurgulázó hangján kijelentette:

Elvtársak, ezt a munkát már nem lehet leállítani.

Szívesen egymás nyakába ugrottunk volna, de moderáltuk magunkat és igen komolyan megköszöntük a véleményt. Így folytatódott most már a lassúbb ütemű betonozás, el is készült a mű határidőre és az előirányzati összeget (340 milliót) sem léptük túl.

Most, 40 év után a fölújításra 6000 milliót szántak, de már ezt is megtoldották.
Én ezt nem értem! El akarják bontani és újat építeni?

Megerősítem, hogy annak idején nagyon motivált bennünket a tényleges megyei és győri igény, illetve az eléggé lekezelő budapesti magatartás. Lett is az új színházban az akkori legmodernebb színpadtechnika (színpad – zsinórpadlás – mellékszínpadok), rangos színtársulat, vezető balettkar, Szász Endre és Victor Vasarely együttműködés. A győri színházépület műszaki megoldása is igen egyedi. Például a nagy méretű tetőszerkezetet úgynevezett kábeltető, vagyis erős drótkötél hálózat a tartószerkezet. (Majd ennek történetét is leírom. Csehszlovák alvállalkozó volt a kivitelező.)

A kábeltető építése. (fotó: GYŐRITERV-es kiadvány)
“Csehszlovák alvállalkozó volt a kivitelező.” (fotó: GYŐRITERV-es kiadvány)

Arról már ebben az írásomban beszámolok, hogy hogyan került a színház megvalósításához a két világhírű művész: Victor Vasarely és Szász Endre. Ugyanis ez nagyon érdekes történet, külön fejezetet érdemelne. Itt csak nagyon röviden írom le az eseményeket, de szándékomban van egy nagyobb terjedelmű, részletes leírást adni a fontosabb levelezésekkel és fényképekkel gazdagítva.

(fotó: Régi Győr)
(fotó: Régi Győr)
(fotó: Régi Győr)
Nem éppen hétkönapi szerkezet. (fotó: Régi Győr)

Még egyetemi éveim alatt bejárogattam Pesten a Fészek Klubba. Ez a szokásom később is megmaradt, ahol igen jó baráti kapcsolatba kerültem híres zenészekkel, operaénekesekkel. Így például Moldován Stefániával is. Ő igen jó barátságban volt Szász Endrével, úgy is, mint magyarba szakadt két erdélyi ember – szokták mondani. A híres operaénekesnő, amerikai útján Los Angeles-ben Szász Endrééknél lakott. Ott tudta meg, hogy Szász Endrét igen nagyon érdekli a porcelánra való festés nagyobb felületen. Moldován Stefánia tőlem tudva a győri színház keserves előéletéről – segített is a budapesti „ellenszél” csillapításában – tudatta Szász Endrét gondjainkról.

Ugyanis a belső-tervező az előtér nagy falfelületeit faburkolattal képzelte el. Ez nekem, és több építész társamnak igen nem tetszett! Annál is inkább, mert akkoriban minden étterem, minden presszó belső faburkolatú volt. Mintha ládában ülne az ember. Megkapva Szász Endre címét, fölvettem vele a kapcsolatot. A feladat nagyon izgalomba hozta. Annál is inkább, mert már ő is levelezett a FIM (Finomkerámiai Művek) vezetőivel. Ismerte a Hollóházi Porcelángyár termékeit.

Nem is tellett el sok idő, és Szász Endre hajlandó volt visszajönni Los Angeles-ben lévő Beverly Hills-i gyönyörű lakásából, hogy elképzelését megvalósítsa. A feladat részünkről adva volt: a színház földszinti két nézőtéri bejárata mellé kb. 2 darab 6,0 x 3,3 = 19,8 m2 méretű porcelán kép készüljön. Szász Endre Hollóházára költözött, és Klein László művezetővel kikísérletezték, hogy az 5-6 mm vastagságú porcelán lap legfeljebb 40 x 40 cm méretű lehet, amely még nem vetemedik a kiégetéskor. A 40 x 40 cm méretű kísérleti képet Szász Endre nekem ajándékozta, lakásom dísze. Ilyen lapokból összerakva, a beton alapfalra földolgozva készült el a még ma is párját ritkító porcelán kép, mint falburkolat.

A képek művészi tartalmát közösen beszéltük meg és még sok részletet. Ezért gyakran Hollóházára kellett utaznom. A művészi mondanivaló leírását már korábban megtettem Szász Endre fölhatalmazása alapján. Többször mondta: „Te tudod legjobban, hogy miről beszéltünk annyiszor, tehát írd le minél előbb, mert ha a Képzőművészeti Alap munkatársa, D. Fehér Zsuzsa művészettörténész írja meg helyettünk, abba úgyis megőrülünk.” (Ugyanis a műkritikus nő igen rászállt a témára). Itt el kell mondanom, hogy mi építtetők, a Beruházási Vállalat csak az MKMA által hivatalosan kijelölt művésznek adhattuk volna a megbízást. A kijelölés rettenetes procedúráját itt nem írhatom le. Az akadékoskodás abból eredt, hogy Szász Endre ugyan állami engedéllyel, de mégiscsak nyugatra távozott. No, de ezen is átharcoltuk magunkat, de az MKMA mindenható igazgatónője, Ormos M. nem lett a barátunk.

Szász Endre alkotása (© Modern Győr, Győr-Moson-Sopron Megyei Építész Kamara, fotó: Schmal Fülöp)

Annál könnyebb volt a helyzet Victor Vasarely világhírű művész bevonásával. Kérésemre, az ő kijelölését az MKMA azonnal megtette. Itt a történet a következő. A színház két hatalmas méretű oldalhomlokzatának burkolása, díszítése szintén igen nagy fejtörést okozott Vince Kálmán építésznek, aki egyben az ÉVM Győri Tervező Vállalat igazgatója volt. A vállalat vezető építészei – sajnos féltékenységből, bosszúból, hogy miért az igazgatóé lett a ritka szép feladat – nem segítették a főtervezőt. Sőt, rá is akarták venni némely téves megoldásra, melyet – nem dicsekvés, mert ez volt – én, mint a Beruházási Vállalat felelős vezetője időben észrevettem.

Ennek a megoldásnak az volt a lényege, hogy nagyméretű előregyártott vasbeton homlokzat elemeket csinál a kivitelező a panelgyártó üzemében, és ezeket az elemeket egyszerűen ráaggatják a tartószerkezeti vasbeton falra. Tény, hogy elővizsgálódásaink alatt láttunk Csehszlovákiában ilyen épületeket. Egy színháznál is, de főleg kultúrházak homlokzatán. Ezek a felületek bizonyos árnyékhatást adtak, mert nem teljesen sima volt a felület, hanem különböző mértani vonalak plasztikus kibetonozása. Óriási szürkeség, szín semmi, porfészek és madártanya. Nekem ez volt a véleményem. Nem úgy a Kivitelező Vállalat vezetőié! Ők az előgyártás bódulatában élve mindent szürke betonból csináltak volna. Emiatt nagy vitáink voltak a házgyári lakások lakótelepi építésénél is.

Szász Endre már javában dolgozott a megoldáson, amikor azt javasolta, hogy kérjük ki Victor Vasarely véleményét. Ezt megtettük és a válasz nagyon kedvező volt. Igen, megbízás esetén elvállalja a kétoldali homlokzat burkolatának megoldását. A művész kijelölése megvolt, a megbízást megadtam a tervek csatolásával. Nem sok idő múlva Victor Vasarely ide utazott – Aranka asszonnyal, a feleségével együtt – és helyszíni szemlét tartottunk. Erről érdemes fotóim is vannak. A szemle idejére már készen volt az épület vasbeton váza és a két nagy oldalhomlokzati beton fal. Nagyon tetszett neki a feladat. Jelen volt már a FIM szakembere is, akik a megtervezett kerámia lapokból elképzelt burkolati anyagot itthon legyártották volna.

Nem tudom honnét vettem a nagy bátorságot – talán onnét, hogy Victor Vasarely és felesége, Aranka asszony igen közvetlen, kedves emberek voltak -, de azzal a kéréssel álltam elő, hogy a burkolat elemei mind egyformák legyenek. Egyszerű burkoló szakmunkás által is fölrakhatók legyenek, mert az ismert Vasarely-féle hajlított formájú, íves elemeket nem tudjuk legyártatni, és senki nem is tudná beépíteni. Victor Vasarely elgondolkodott és azt mondta:

Nagyon köszönöm az őszinte kérést. Igen nagyot segített a végső megoldás megtalálásában.

Nagy kő esett le a szívemről. Ezután elmentünk a Vaskakas étterembe és igen kellemesen elbeszélgettünk. A további teendőkről is. Nem sok idő múlva küldte is a mester a homlokzati terveket. Igen egyszerű és nagyszerű megoldás született. Európában máig is egyedülálló ez a hatalmas külső Vasarely falfelület. A jobboldali falsík tükörképe a baloldalinak. Ez is micsoda nagy ötlet! A baloldal fehér alapon, kobaltkék színű falburkoló csempékkel kialakított mértani derékszögű rajzolat. A jobboldal ennek ellenkezője, bár a forma ugyan az. Kobaltkék alapon fehér színű díszítő formák. A burkoló lapok mérete is (6×18 cm) tudományosan szenzációs. Könnyen fölrakható, szép hálózatot adnak a fugák és meghibásodás esetén egyszerű a pótlás, kijavítás. Nagyon örültünk az egyszerű és mégis nagyszerű Victor Vasarely megoldásnak. A burkolóanyag minőségének biztosításával voltak gondjaink (fagyállóság), de ezt is megoldottuk (svédországi beszerzés).

Vasarely megoldása a felkérésre (ábra: Modern Győr)

Feltétlenül le kell írnom, hogy a művészi munkák költségei hogyan alakultak. Levélben kérdeztem Vasarely mestert, hogy mivel tartozunk, hisz előzőleg erről senki nem beszélt. Válaszlevele természetesen ma is megvan, melyben a következőket írja:

“Óhazámnak tartozom ennyivel és többé honoráriumról szó ne essék!”

Hát nem fölemelő?! Szász Endre sem kért egy fillért sem a művészi munkájáért. Csak a készkiadásainak költségét engedte megtéríteni. Mindkét művésznél mindig éreztem a haza iránti végtelen nagy szeretetet és tiszteletet. Victor Vasarely ezt nagyon tömören le is írta. Ismerve a mester kapcsolatát a Zsolnai Porcelán gyárral, a gyár legszebb termékeiből összeállított ajándékcsomaggal fejezte ki Győr-Sopron Megye a tiszteletét és háláját. A mester ezt nagyon megköszönte.

Mindkét művésszel tartottam a kapcsolatot. Victor Vasarelyvel levelezéssel. Szász Endrével olyannyira, hogy, ismerve hazatelepülési szándékát, rávettem, hogy ide költözzön. Győrben ezt nem tudták megoldani, így Sopron város biztosított számára lakást, műtermet. Így aztán igen nagy barátság alakult ki közöttünk, és továbbá Moldován Stefániával, Mészöly Katalinnal és férjével, Molnár Ádámmal, aki igen jó festő is volt. A két művésznő alig várta, hogy az új színházban operaestet tarthassanak. Ezt meg is történt, igen nagy közönségsikerrel.

Ui.: Azt hallom, de nem akarom elhinni, hogy ezt a világon egyedüli Victor Vasarely alkotást a „fölújítás” során felelőtlen emberek részben meg akarják szüntetni. Nagyon remélem, hogy ezt a város vezetői sem engedik. Én tiltakozom!

Azért írtam le ezt a történetet így röviden, hogy egyértelművé tegyem minden győri vezető és tervezőmérnök előtt, hogy mekkora építészeti kincs a Győri Nemzeti Színház. Szándékomban van most már a veszély remélhető elhárításával egy részletesebb építéstörténeti leírás elkészítése sok-sok fényképpel, és írásos dokumentumokkal. Nagyon remélem, hogy az említett hír csak rémhír, ostoba kitaláció. Ha ez így van, akkor elnézést kérek azoktól, akik ezzel kapcsolatosan eszembe jutottak.

Dr. Války István
vas diplomás építészmérnök

Győr, 2018. december 22.

Hozzászólások