Anasztilózis

A Bécsi kaput, Európa legszebb reneszánsz várkapuját – ahogy arról már írtunk – 1859-ben elbontották. Ami a föld felett volt elszedték, ami alatta, ott hagyták. Csak a mai kor bontói szedik fel minden ok nélkül a múlt emlékeit az utolsó kavicsig, bizonyítani akarván kortársaiknak, hogy ők aztán végképp eltörölnek mindent, ami nem általuk született. Ez Győrben például azzal egészül ki, hogy amit nem verhetnek szét, azt bebetonozzák, nehogy valaki esetleg arra vetemedjen, hogy meg akarja ismerni.

bécsikapufelép1

A Bécsi kapu rekonstrukciója

A Bécsi kapu megmaradt szerkezetei tehát még ott lapulnak az aszfaltburkolat alatt – egyelőre. A bemutatott tervek ugyan nem térnek ki erre, de bízhatunk benne, hogy ott is maradnak, legfeljebb betonszarkofágot kapnak a tetejükre. Hiába, a Duna-bástya szétverését a köz látszólag elfelejtette – tegyük hozzá hathatós média-közreműködésnek köszönhetően –, de azok, akik elkövették, még álmodnak vele néha, és olyankor felriadnak félelmükben.

Pedig pont az a jelentős többletérték, ami még a föld alatt van, emelné a Bécsi kapu teret más dimenzióba. A bemutatott látványtervek burkolati nívóemeléssel teljesülnek ki és be, az aszfalt helyett adnak neki jó drága követ, de a valódi értéket továbbra is elzárva tartják, így a talmi értéknövelés direkt következménye a valós szellemi- és értékdevalváció.

A Bécsi kapu tér 1568-ban lett tér, olasz megalkotói paizettának nevezték, régi térképeken riadótérként jelölik. Az effajta teresedések az erődített városok kapuinak belső oldalán fontos hadászati feladattal bírtak. A mai Bécsi kapu teret, mint egykori paizettát, maga a Bécsi kapu hozta létre, ami ott feküdt az egykori Vaskakas étterem ide kifutó várfalának meghosszabbításában. A ma látható térfal évszázadok alatt jött létre, teljes mértékben az akkor még álló kapu épületéhez igazodva, legjelentősebb eleme pedig maga a Karmelita templom. Wittwer Márton Atanáz építész zsenijét dicséri, hogy így volt képes megalkotni ezt a templomot, ami belépve a várkapun a szűkebb térre tárja fel nagyságát. Aki így láthatta ezt az egyedülálló építészeti együttest, valódi katarzisban lehetett része.

Aki járt a mediterrán világban – és beszélik, hogy városatyáink arrafelé is szoktak kvaterkázni –, az Győrhöz hasonló méretű városokban találkozott már ilyen fantasztikus örökségi elemekkel. És éppen ezért, ha nem is érti, de bizonyosan érzi, hogy ahol egy ilyen gondosan komponált egység egyik – legfontosabb – elemét elbontják, ott megbomlik a teljes harmónia. Győrben a megmaradt térelemek elég jelentősnek bizonyultak, hogy a megtört varázst némileg ellensúlyozzák, de ne feledjük, amit ma látunk, az az egykori Bécsi kapunak köszönhető.

A XXI. században – amellett, hogy rombolni is hatékonyabban tudunk – van módunk komoly megfontolás tárgyává tenni a Bécsi kapu újraépítését. Az épületet szakember mérte fel, a felmérés dokumentációja rendelkezésre áll. Az épület helye egyszerű feltárással rendkívül pontosan beazonosítható, a kapu meghatározó kőelemei ma is megtalálhatóak a Lapidáriumban. A megoldás kulcsszava pedig az anasztilózis. Egy olyan építészeti beavatkozás, mely egy megsemmisült épített emléket eredeti helyén – esetünkben a még meglévő alapfalain –, eredeti alakjában, eredeti anyagainak és elemeinek felhasználásával újraalkot.

Ez a valódi XXI. századi megoldás, ez a modern, ez a fejlődés, ez az innováció!
bécsikapufelép2

A Bécsi kapu rekonstrukciója

Vélemény, hozzászólás?