Győr belvárosa egyre fényesebben ragyog, sorra gyúlnak a fények az utcákon, a tereken, a hidakon, de még az égen is, mintha csak most születne újjá a város. Esti sétáim során azonban mégis furcsán érzem magam miattuk, mert olyan, mintha ezek a fények nem is lennének igaziak, mintha csak káprázna a szemem, s úgy érzem, nem a felemelkedés érzését hozzák el a városba, hanem inkább erőszakosan megszállják azt.
Túlnépesedett ez a fény. Nem vesz figyelembe semmit, egyszerűen mindenhol ott van, mert azt gondolja, nélküle teljes sötétség lenne. Nincsen benne rendszer, csak próbál helyet szorítani a maga fajtájának, hogy minél több lehessen belőle. Azt hiszi, minél inkább szaporodik, annál látványosabb eredményt érhet el. Meg akarja szédíteni az embereket, hogy aztán azok őt csodálják.
Túlságosan erőteljes ez a fény. Nincs tekintettel a befogadóra, és nem veszi észre a nála nagyobbat sem – hivalkodik. Ragyog, ahogyan telik tőle, mert ez most az ő ideje, fogadja hát ezt el mindenki. Ha az ember meg akarja vizsgálni a forrását, fájni fog neki, mert nem hagyja magát. Kell egy kis idő, míg az ember újra magához tér a kábulatból, hogy újra lásson. Ha a szem épségben meg akarja úszni a találkozást, talán jobb bele sem nézni közelről, inkább csak kellő távolságból engedelmeskedni és megpróbálni élvezni.
Nem igazi ez a fény. Az embert mesterséges díszletek közé helyezi, zavarba hozza, aki ettől nem érzi jól magát alatta, de azt hiszi, megszokja majd, mert hát ez a jövő fénye. Ez a fény viszont soha nem lesz a barátja, csak szerepeltetni akarja az embert saját fénye előtt, irányítani akarja. Hiányzik belőle a lélek, a város pedig csak látszólag születik újjá, és ez az önmagával betelni alig tudó, folyton hencegő sápadt fény valójában a láz jele.
Talán itt az ideje, hogy visszatérjen a városunkba a szerény, alázatos Fény, mely harmónikus és élni hagy bennünket, embereket? Érdemes megállni pár percre és kicsit átszellemülve elgondolkodni ezen, mert az, ami most körülvesz minket nem más, mint szépnek tűnő bűvészet. Vajon ezek a modern fények ideálmodóik lelkének világát tükrözik? Ez a rengeteg díszes forma és újnak ható ötlet. Csak a lélek hiányzik.
Mindkét kép a Belvárosban készült. Melyik illik jobban egy történelmi városmaghoz?