Tudják, kedves Olvasók, minden rezsim idejében elkövetkezik az az idő, amikor annak kiszolgálói észreveszik, hogy közel a vége, s bár még nyilvánosan nem, de rejtve elkezdik szivárogtatni annak bűneit. A győri városvezetésnek is kezd bealkonyulni. Ki gondolta volna, hogy pont az az épület lesz a bukás elindítója, ami komoly szerepet játszott az átkos rendszer felszámolásában is, hiszen itt alakultak meg először azok a körök, ahonnan kinőttek a rendszerváltó eszmék, és milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy a helyi fidesz is vetette le magáról az első tojáshéjakat.
A győri közgyűlés fideszes többsége 2015. június 28-án elfogadta, hogy lerombolják az Ifiházat, helyére pedig parkolóházat építenek pontosan úgy, ahogy azt két éve kijelentette a Bolla, meg a Borkai. Nem írjuk le még egyszer, hogy mik zajlottak a városvezetés részéről azért, hogy kommunikációs szinten elfogadhatóvá tegyék ezt a rombolást, noha megemlítjük, hogy Sági úr „szakmailag” kijelentette, oda kell építeni, és egyébként is, „szakmailag” a „nyugaton” ez a trend.
Borkai 1700, azóta sem látott győri polgár véleményét összesítve mondta ki, hogy gazdaságosabb 1,5 milliárdért bontani és parkolóházat építeni, mint a meglévő épületet 800 millióért felújítani. Folyamatosan azt hangoztatták, hogy az épület statikailag alkalmatlan arra, hogy meghagyják, tehát le kell bontani. Erre szeretnénk először reflektálni, ugyanis a napokban megküldték nekünk szorgos városházi besúgóink mind a város által megrendelt statikai véleményt, mind pedig azt a megrendelőt, ami bizonyítja a dokumentum valódiságát.
A kezünkbe került irat tanúsága szerint az épület „statikailag kifogástalan állapotban van”. Vagyis nem indokolja ebből a szempontból semmi, hogy elbontsák. Az alapozás tekintetében olyan adatokra bukkantunk, melyek azt sugallják, hogy a bontás tervezett költségei jóval nagyobbak lesznek, mint amennyire a jelenlegi városházi kommunikáció szerint számítanak, s borítékolható, hogy az a 1,5 milliárd forint nem lesz elég. Persze ez nem meglepő, hiszen a Dunakapu téri beruházás sem annyi lett a végén, amennyit mondtak az elején. Győrben a beruházások elsősorban sportmezbe vannak felöltöztetve, aztán pedig azt nézik, mennyit lehet belőle sápolni helyben, s abból mennyit lehet felküldeni a központba.
Az Ifiház bontása kizárólag egyéni beruházói érdekek mentén valósul meg, melyre a közhatalmat gyakorló szervvel adatták ki az engedélyt, minden további döntést egy ember – a polgármester – kezébe utalva. A hivatalos kommunikációval ellentétben ez nem az eljárás hatékonyságának növelése, hanem a köz kizárása a döntési folyamatokból, a diktatúra demokratikus köntösben való megvalósítása – a győriek átverése. És egy átverés érdekében minden eszközt bevet a győri városvezetés, nem rest megfenyegetni a kormányhivatal osztályait sem. Az olyan egymás között elejtett mondatok, hogy „ugye majd akkor külditek a engedélyt”, sokatmondóan mutatják, miként is zajlik egy-egy városvezetői szempontból kiemelt beruházás Győrben. Az is beszédes, ahogy egy győri polgárral elbánt az örökségvédelmi osztály. Ennek a történetnek egy részét már ismerik, hiszen olvashatták azt, amikor az Ifiház védettségét kezdeményező állampolgárt egyszerűen kizárták az eljárás egy fontos momentumából – városházi kezdeményezésre. Ennek a hátterét árnyaljuk az alábbi dokumentumok közreadásával.
Az első, bevezetőnek szánt levelet, az Ifiház védettségét kezdeményező állampolgárnak küldte a Forster Gyula intézet, melyben kijelentik, hogy a kérés „a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 13/2015 (III.11.) MvM rendelet 1. számú melléklete szerinti adattartalomnak – és ezáltal a műemléki értékként történő nyilvántartásba vételi eljárás megindításához szükséges jogszabályi feltételeknek – megfelel”. Az eljárás tehát megindul, következő állomása a helyszíni bejárás (erről korábban már írtunk), amiről szintén értesítették a bejelentő állampolgárt, s meg is invitálták oda. Ez egy augusztus eleji történet, amiről még annyit tudni kell, hogy a bejáráson, a város részéről, érkezett egy nem kellően burkolt felszólítás az örökségvédelem irányában az ügyintézés felgyorsítása érdekében, melynek eredményeként már ugyanabban a hónapban megvolt az ítélet. A bejelentő állampolgárt október 1-jei dátummal értesítették arról, hogy „a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 13/2015 (III.11.) MvM rendelet 4 § (2) – (9) bekezdése szerinti műemléki értékként történő nyilvántartásba vételi eljárásban meghozott és 2015. szeptember 19-én jogerőre emelkedett határozat az épület műemléki értékként történő nyilvántartásba vételét megtagadja.” A hivatkozott rendelet (5) bekezdése kimondja, hogy „a Hivatal a műemléki érték nyilvántartásba vételéről szóló döntése során az értékvizsgálat eredményét, az illetékes elsőfokú hatóság véleményét jogszabályon alapuló bizonyítékként veszi figyelembe.” Városházi énekesmadaraink trillái pedig arról szólnak, hogy ez az illetékes elsőfokú hatóság – a helyi örökségvédelmi osztály – mondta ki azt, hogy tulajdonképpen az Ifiház nem érdekli őket, az ő részükről bontható. Hát így működik a Borkai hathatós közreműködésével szétvert örökségvédelem Győrben: vállrándítással intézik el egy kultikus épület sorsát, miközben az állampolgár számukra csak egy kellemetlen, zavaró tényező.
Azt kell ebből az ügyből megérteni, hogy Győrben egyeseknek mindent lehet. De vannak már olyanok, akiknek ez nem tetszik, s egyre többen keresnek fel minket olyan dolgokkal, amelyek bizonyítják, hogy a győrieket súlyos károk érték az elmúlt nyolc évben. Mi minden alkalommal, amikor egy küldönc érkezik hozzánk, csak azt mondhatjuk, hogy megkeressük a módját, miként tájékoztassuk erről Önöket, az általunk nagyra becsült győrieket.
És végezetül az Ifiház környékén lakók beadványáról.
A gesztenyés légyotton a környék lakó szép számban jelen voltak, s már akkor jelezték felénk, hogy beadványt készülnek tenni a polgármester úrnál, hivatkozva az egészséges környezethez való, Alaptörvényben biztosított jogaikra, melyek a parkolóház megépülésével súlyosan veszélyeztetetté válnak. A lakók hozzánk eljuttatott levele szerint a beadványt 2015. október 26-án átvette tőlük a város aljegyzője, dr. Csörgits Lajos. A beadványt több mint százan aláírták, s egyúttal megküldték azt az Állampolgári Jogok Biztosának is, amellé a több oldalnyi anyag mellé, ami már az Ifiház ügyében az ombudsman előtt van.
Tiszteletre méltó a kitartásuk ezeknek – a többnyire idős – embereknek, hiszen ők nem holmi ideológia vagy a polgármester és bandája által nevetségesnek titulált nosztalgia miatt küzdenek, hanem azért, hogy belvárosiként az amúgy túlterhelt környezetük ne károsodjék tovább.