Jelen felgyorsult korunkban az: „Adj Uram Isten, de azonnal” világában kell, hogy éljünk. Itt a mérhetetlen iparűzési adó, mely, mintha az ügyet valamely fortélyos félelem igazgatná, azonnali pénzköltésre ingerli az arra szavazattal magukat feljogosítva érzőket. Így aztán a szűk… Read More »Cél a centrum – 2. rész – Kapkod, mint Bernát a ménkőhöz
Mióta városunkban járt a miniszterelnök, és oly sok mindent ígért, kétségek és a remény között hányódunk. Kétségek között, hiszen a győri „városfejlesztés”, a majd én egy személyben eldöntöm magatartás eddig urbanisztikai, városképi és város-komfort tekintetben az elkövetkezendőkre sem ígér… Read More »Cél a centrum – 1. rész – Orbán Viktor fején találta a szöget
A közelmúltban tapasztaltuk és egyben olvashattuk is a helyi néplapban, miszerint bontják az utolsó révfalui villát, méghozzá az Ady Endre utcában. Az épület több mint száz éve épült a vidék kissé magyaros, kissé provinciális szecessziója stílusában. Tornyával, látványos tetőzetével… Read More »Nem csak a múlt pusztul
A sorozat, melynek tervezett záró eleme következik, eredetileg a „Pokoli utak” címmel szerepelt volna – ezt akkor közmegegyezéssel elhagytuk, de a jelen infernális állapotok a közlekedésben leginkább e cím alá fűzve helytállók. A hosszas fejtegetések során megtapasztalhattuk, mi volt… Read More »Közlekedési gondolatok – Döntéskényszer
Az eddigiekből nyilvánvaló, hogyan, miféle ötletelés és évtizedes agytorna vezetett a „nyugati tengelynek” nevezett szelőút létrejöttéhez. Tudjuk immár az útépítés valós és virtuális mozgatórugóit, melyeknek java teljességgel mentes az urbanisztikától, a közlekedés-tudománytól, de akár a ma népszerű szótól; a… Read More »Közlekedési gondolatok – Bízni muszáj, de a java még hátra van