Az ember nem mindennap jár Moldvában, nem visznek arra kényelmes utak, messze is van, nincsenek sem épített sem természeti különlegességek. Legtöbben azt sem tudjuk, hogy Moldva nem azonos Moldovával. Moldva kívül esik a Kárpátokon, nem része Erdélynek, a híradásokból nem hallani róla, mintha álom ülné ezt a vidéket.
A kevesekből is csak kevesen tudják, hogy sok százezer magyar lakja ezt a vidéket, akiket moldvai magyar csángóknak hívunk. Itt nyomokban él még a régi ízes beszéd, tartják a vallást, vannak pontok, ahol megélik a hagyományt, sőt az a mindennapok része. Ha valaki időutazásban szeretne részt venni, az bátran induljon erre, itt láthat még ekhós szekeret, kerekes kutat, kicsiny, de ápolt régi portákat. Természetesen az idő itt is halad és az nem a hagyományoknak dolgozik. Munkalehetőség nincs, a fiatalabbak külföldre járnak kenyeret keresni, a magyar oktatás iskolai szinten pedig nem létezik.
Mivel nyelvében él a magyar, itteni megmaradásunk zálogja a magyar nyelv ismerete és főleg használata. Ez csak úgy képzelhető el, ha vannak olyan helyek, ahol már kisgyermek kortól megismerhetik őseink nyelvét az itteniek, és vannak olyan eszközök, melyek azt a munkát segítik. Mindegyik elem fontos, egyik sem nélkülözhető. A mi egyesületünk az utóbbi feladatban vállal szerepet immár 14. éve. Idén Szászkút-falu volt a cél, melyről előzetesen azt tudtuk, hogy a tanítónőn kívül már senki sem beszél magyarul. Ekkor jött az ötlet: megénekeltetjük a gyerekeket, legyen a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalunk, melyet itt emberöltők óta nem hallott senki.
Megérkezésünkkor Johanna a tanítónő elmondta, hogy az öregek közül néhányan beszélnek magyarul, de egy teljes generáció már kiesett. Nagy szó viszont, hogy Magyar ház épült idén, és az elveszett generáció gyermekei már ide járnak. Tudni kell, hogy magyarul az itteniek csak idegen nyelvként tanulhatnak. Gondoljuk csak el a valódi tudathasadás állapotát, amikor anyanyelvünk az idegen. Az itteni etnikai többség sem veszi jó néven a magyar nyelv és hovatartozás meglétét, fennmaradását sajnálatos, de ki kell mondani, amit csak lehet, megtesznek a moldvai magyarság asszimilációja érdekében. Sokan választják itt az egyszerűbb utat és elfelejtve gyökereiket elrománosodnak. Így kerül ki a talaj is a lábuk alól, hiszen parttalan és csak az élet általuk vélt minél jobb megélhetési célokat helyezik életük középpontjába.
Itt Szászkút-falun fordult a kocka, a magyar Kormány Magyar Házat épített, tágast, korszerűt, jól használhatót. Ide járhatnak iskola után a magyar gyerekek, sőt még óvodai csoport is működik. Négy jól felkészült erdélyi pedagógus viszi az intézményt, és szavamra jól.
Természetesen ez az ideális állapot külső segítség nélkül nem tartható fenn muszáj, hogy időről időre adományokkal segítsük meg azt.
Ez a Vármegye idén is kitett magáért, tekintélyes mennyiségű ajándékot gyűjtve össze. Mi, ahogyan azt megígértük eljuttattuk oda, ahol most a legnagyobb szükség volt rá.
Az Arrabona Városvédő Egyesület köszönetét fejezi ki a 2023. szeptember 21-24-én tartandó Moldvai Magyar Csángó anyanyelvi tanulásának megsegítéséért, a missziót támogató adományért.
Ön most egy olyan egyesületet segített, aki komolyan veszi a magyarság nyelvi magmaradásának ügyét.
Hálásak vagyunk, Önnek és hálásak azok a magyarok is akiket a megmaradásban, magyarnak maradásban jótéteményével megsegített.
„A jókedvű adakozót szereti az Úr” mondja a Szentírás, és hozzáteszi: Az adomány százszor megáldva tér vissza arra, aki adta.
Valamennyi tagtársunk nevében szívből köszönjük.
Szabó Gyula elnök
Arrabona Városvédő Egyesület