Ismét Moldvában járt az Arrabona Városvédő Egyesület

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen városvédő feladataink mellett olyan nagyszerű ügyet szolgálhatunk, mint a moldvai csángó-magyar anyanyelvi oktatás segítése. Missziónkat, mely immár kilencedik éve tart folyamatosan, évente több segély utat magában foglalva, időről-időre kegyes adományozók segítik. Mostani, április 12-15. napjaiban történt utunk során a győri Péterfy Sándor Evangélikus Iskola és Óvoda mintegy száz darabból álló iskolapadból és a hozzájuk tartozó székekből álló adományát juttattuk el Rekecsin és Klézse települések magyar oktatási intézményeibe. Isten fizesse meg jóságukat, nagyon köszönjük segítségüket! Ugyancsak hálás köszönettel tartozunk Horváth Péter rábaszentmiklósi építési vállalkozónak, aki saját költségén, teherautójával az iskolabútorokat velünk a helyszínre szállította. Az iskola felszerelések válogatásában, ki- és felrakodásában egyesületünk aktivistái segédkeztek.

A jelentős mennyiségű adomány nagyobbik részét az elmúlt hét során egyesületünk szervezésében és segítségével Farkaslaka és Kecset községek általános iskoláiba szállítottuk, ahol igen hasznos ajándéknak bizonyult minden eszköz. Meg kell jegyezni, hogy igen jelentős és értékes, milliós nagyságrendű adomány célba juttatását sikerült a lelkes segítők által megvalósítani.

A segélyszállító útra elkísért minket Pió Márta híres újságíró, televíziós személyiség is, így az út fontos üzenetét és állomásait sikerült általa megörökíteni. Reméljük segítségével bemutatható lesz a széles nyilvánosság előtt is, hogy milyen nagy szükség van a lemorzsolódóban lévő, nyelvét és ezzel identitását vesztő moldvai csángó-magyarság anyanyelvi oktatásának megsegítésére.

Sokszor elmondtuk már, hogy Moldva túl van a történelmi határon, az ottani magyar kolónia pedig sok hullámban, sok évszázad alatt, békés körülmények között jött létre és gyarapodott, őrizve eleink szokásait, kultúráját, szépen csengő régi magyar nyelvét. Mára a helyzet – köszönhetően a szomszédok rosszul értelmezett nacionalizmusának és a globalizációnak – drámai módon és mértékben változott meg. Ahol még néhány évtizede is kizárólagos volt a magyar szó, ott ma elszórtan és csak az idősök között hallhatunk ilyet. Régi szokásainkat, vele a több évszázados, ha tetszik évezredes hagyományt úgy kell visszatanítani. A ma mintegy hatszáz ezer főt számláló moldvai magyar közösségből jó, ha százezren beszélnek ilyen-olyan szinten magyarul. Nem kell mondanunk, hogy ők a magyar közösség számára már leveszettnek tekinthetők. A folyamat erősödik, ma már szinte visszafordíthatatlannak tűnve.

Mindezek mellett azt is el kell mondani, hogy „Ahol a szükség, ott a segítség.” Minden egyes segélyt szállító útra került bőven adomány és minden egyes szállítmány sikeresen célba ért. Sok-sok millió forintnyi értékes tanszer, taneszköz került már a megfelelő helyekre, éltetve a reményt, hogy nem veszik el ma végleg, mely eddig el nem veszett.

Mi, ahogy eddig is, megtesszük a magunkét, nem panaszkodunk, köszönet, elismerést, hírnevet nem várunk, sőt arra biztatunk minden egyes magyar sorstársunkat, hogy segítse a moldvai magyarok ügyét, adományozzon, cselekedjen, szervezze önmagát. Ha szükséges mi ebbéli mély tapasztalatunkkal segítjük a további erre irányuló kezdeményezést.

Minden segítőnknek, támogatónknak köszönetet mondva még egyszer, azzal búcsúzunk, hogy szeptemberben újabb adománygyűjtés és misszió következik, melynek részletes ismertetése és sajtóban való közzététele ez év augusztusban megtörténik.

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?