Kivételes szerencsében részeltetett minket a sors, amikor a Régi Győr facebook oldalon keresztül kezünkbe kerültek Hárs Ottó naplójának eddig még soha nem publikált lapjai.
Ezt a levelezőlapot Hárs Ottó írta édesanyjának és kishúgának a leventevonaton, nem sokkal az indulás után: „Kedves Anyukám és Klári. Ezt a koszos lapot útközben a zötyögő vagon oldalán írom. Ezt láthatjátok az írásomon! A riadókor indultunk ki. Csekély 30-an vagyunk egy vagonban. (Éppen most robogunk át Horvátkimlén 4 órakor). Egész jó idő van itt a marhakupéban és baráti, meghitt hangulat. Már elfáradt a kezem, sok szeretettel csókolom Anyukát, Klárit. Ottó”
Az akkor érettségiző korú diák naplója „csak másolása azoknak a kusza soroknak, amit azokban a szörnyű napokban hirtelenjében” papírra vetett. Az írás nemrég került elő a családi archívumból, és tulajdonosa, Pirityné Eszter hozzájárult ahhoz, hogy az 1944. április 13-án történt terrorbombázásokkor született gondolatokat közre adjuk. A teljes írás 1943. októberétől tartalmazza édesapja gondolatait az 1945. január 6-án induló leventevonatra való felszállásig. Azon a napon, a hatalmas hóban, több száz 16-19 éves magyar fiatallal indult útnak a vonat a győri teherpályaudvarról Németország felé. Fiatal srácok voltak, leventék, szinte még gyerekek. Marhavagonokban vitték őket, háromnapi hideg élelemmel, innen-onnan összeszedett felszerelésben. Az oroszok ekkor már Győrhöz közeledtek, Németország városait, iparát, vasútjait pedig az amerikai, angol gépek bombázták, pusztították teljes erővel. Hogy mi lett volna a feladata ennek a maroknyi, képzetlen fiatalokból álló csapatnak ebben a világégésben, soha nem derül már ki. Ahogy az sem, hogy hányan vesztek oda közülük légitámadásokban, harcokban, betegségben, a francia, belga és egyéb fogolytáborokban, vagy tértek haza sok év után, megtörten, legszebb fiatal éveiket elveszítve. Mindannyian ártatlan áldozatai lettek egy őrült háborúnak. Hárs Ottó 1948-ban tért haza szökés, majd háromévnyi oroszországi fogság után, és 2015 januárjában családja körében ünnepelhette 90. születésnapját.
De beszéljen helyettünk az ifjú levente, Hárs Ottó, aki hű krónikása az akkor megélt borzalmas eseménynek, amely szeretett városunkat, Győrt sújtotta a II. világháború borzalmai közepette. A naplót szkennelt változatban közöljük. Hálának és nagyrabecsülésünket szeretnénk ezúton kifejezni Pirityné Eszternek és a Régi Győr oldal szerkesztőjének, Kozma Endrének, aki városunk történelmének avatott ismerője, a facebook-on közölt képei és történetei pedig hozzájárulnak, hogy e csodás város hírneve minél nagyobb legyen. Kevés manapság a hozzá hasonló elhivatott, igaz lokálpatrióta.
A napló:
1 oldal
2 oldal
3 oldal
4 oldal
5 oldal
6 oldal
7 oldal
