Drámai megemlékezés a révfalusi Torkos-kastély bombázásának áldozatiról. Egy hölgy, aki Győr mellett élte át a támadást, visszaemlékezett a történtekre. A Torkos-kastélyban menedéket keresők nem tudták, milyen borzalom vár rájuk.
Győr egyik legtragikusabb, ám kevéssé ismert bombázása volt a Torkos-kastélyt ért támadás, ahol nők és gyerekek haltak meg vagy rekedtek a romok alatt lassú haláltusára ítéltetve. Az 1944-es győri bombázás áldozataira emlékeztek hétfőn este.
A Torkos-kastély tragédiája
Ma a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Jogtudományi Kara áll az Áldozat utcában. 1944-ben azonban még a Torkos-kastély volt ezen a helyen, pincéje óvóhelyként menedéket adott a civileknek. Szabó Gyula, az Arrabona Városvédő Egyesület elnöke felidézte, hogy 1944-ben már nem volt mit bombázni Győrött, az ipar romokban az infrastruktúra elpusztult. A repülőgépek már Németországot támadták, ám a mostoha időjárás miatt a pilóták visszafordultak.
Amikor látták, hogy lakott terület felé értek kiszórták halálos terhüket.
- A férfiak ekkor vagy a fronton harcoltak vagy
- az újjáépítésben segédkeztek,
- többségében idősek, asszonyok és gyermekek voltak a városban.
Terrorbombázás volt ez, a szó legborzalmasabb jelentésében.
Nem tudták elérni a túlélőket
Ekkor 1944. november 14-én kapott közvetlen találatot a révfalusi Torkos-kastély, a romok alatt rengeteg civil rekedt.
A legborzasztóbb az volt, hogy nem csak gyújtó-, hanem időzített bombákat is ledobtak a gépek. Emiatt a honvéd mentőegységek nem tudták elkezdeni a munkát, három napig kellett várni, mire olyan egység érkezett, akik hatástalanítani tudták a robbanószereket.
Apák rohantak szeretteikhez a bombatámadás hírére, hallották a romok alatt rekedtek kiáltásait, de senki nem tehetett semmit.
Egy túlélő emlékei
A Széchenyi Egyetem jogi karán minden évben megemlékezést tartanak az évfordulón. Idén özvegy Szabó Gyuláné mondta elő az áldozatokért szóló imát. A hölgy egy Győrtől nem is oly távoli településen élte meg a bombázást, emlékszik hogyan remegett a pince vasfödémje és hogyan robajlott minden a becsapódásokkor.
Sok ismerős lelte akkor halálát. Több esetben a gyújtó bombák miatt nem lehetett elkezdeni a romok eltakarítását és a bennrekedtek kimentését, de hallani lehetett a pincékből a kaparászásokat.
Egy nőt úgy találtak meg a beomlott pincében, hogy testével a babakocsira borult, úgy próbálta megvédeni a csecsemő kislányát. A babának Évike volt a neve, a sírja még ma is megvan a temető bejáratától nem messze. Azoknak a holttestét, akiket ki tudtak hozni, az út mellé fektették sorba és a pap ment végig, hogy mindenkit megszenteljen.
Múltból tanul a jövő
A megemlékezésen részt vett dr. Smuk Péter a Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Kar dékánja, aki hangsúlyozta: az egyetem számára fontos, hogy része legyen a város történelmének és megőrizze annak emlékeit.
Fontos, hogy a jelenben megfogalmazzunk üzeneteket a múlt történéseivel kapcsolatban a jövő okulására – hangsúlyozta a dékán.
Dr. Tóth Péter kabinetvezető szintén koszorút helyezett el a jogtudományi kar főbejáratától alig pár méterre lévő emlékhelyen, ahol minden áldozat neve szerepel, aki a Torkos-kastély bombázásában vesztette életét.
Ez az évforduló is emlékeztet minket arra, hogy Révfalu mennyi mindent túlélt. Azok az emberek, akik akkor a Torkos-kastély pincéjében kerestek menedéket nem tudták milyen borzalom vár rájuk. Ez az esemény is azt mutatja meg, hogy mennyire értelmetlen egy háború.
Forrás: Kisalföld