Skip to content

Megemlékezés a Torkos-kastélynál

Drámai megemlékezés a révfalusi Torkos-kastély bombázásának áldozatiról. Egy hölgy, aki Győr mellett élte át a támadást, visszaemlékezett a történtekre. A Torkos-kastélyban menedéket keresők nem tudták, milyen borzalom vár rájuk.

Győr egyik legtragikusabb, ám kevéssé ismert bombázása volt a Torkos-kastélyt ért támadás, ahol nők és gyerekek haltak meg vagy rekedtek a romok alatt lassú haláltusára ítéltetve. Az 1944-es győri bombázás áldozataira emlékeztek hétfőn este.

A Torkos-kastély tragédiája

Ma a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Jogtudományi Kara áll az Áldozat utcában. 1944-ben azonban még a Torkos-kastély volt ezen a helyen, pincéje óvóhelyként menedéket adott a civileknek. Szabó Gyula, az Arrabona Városvédő Egyesület elnöke felidézte, hogy 1944-ben már nem volt mit bombázni Győrött, az ipar romokban az infrastruktúra elpusztult. A repülőgépek már Németországot támadták, ám a mostoha időjárás miatt a pilóták visszafordultak.

Amikor látták, hogy lakott terület felé értek kiszórták halálos terhüket. 

  • A férfiak ekkor vagy a fronton harcoltak vagy
  • az újjáépítésben segédkeztek,
  • többségében idősek, asszonyok és gyermekek voltak a városban.

Terrorbombázás volt ez, a szó legborzalmasabb jelentésében.

Nem tudták elérni a túlélőket

Ekkor 1944. november 14-én kapott közvetlen találatot a révfalusi Torkos-kastély, a romok alatt rengeteg civil rekedt.

A legborzasztóbb az volt, hogy nem csak gyújtó-, hanem időzített bombákat is ledobtak a gépek. Emiatt a honvéd mentőegységek nem tudták elkezdeni a munkát, három napig kellett várni, mire olyan egység érkezett, akik hatástalanítani tudták a robbanószereket.

Apák rohantak szeretteikhez a bombatámadás hírére, hallották a romok alatt rekedtek kiáltásait, de senki nem tehetett semmit.

Egy túlélő emlékei

A Széchenyi Egyetem jogi karán minden évben megemlékezést tartanak az évfordulón. Idén özvegy Szabó Gyuláné mondta elő az áldozatokért szóló imát. A hölgy egy Győrtől nem is oly távoli településen élte meg a bombázást, emlékszik hogyan remegett a pince vasfödémje és hogyan robajlott minden a becsapódásokkor.

Sok ismerős lelte akkor halálát. Több esetben a gyújtó bombák miatt nem lehetett elkezdeni a romok eltakarítását és a bennrekedtek kimentését, de hallani lehetett a pincékből a kaparászásokat.

Egy nőt úgy találtak meg a beomlott pincében, hogy testével a babakocsira borult, úgy próbálta megvédeni a csecsemő kislányát. A babának Évike volt a neve, a sírja még ma is megvan a temető bejáratától nem messze. Azoknak a holttestét, akiket ki tudtak hozni, az út mellé fektették sorba és a pap ment végig, hogy mindenkit megszenteljen.

Múltból tanul a jövő

A megemlékezésen részt vett dr. Smuk Péter a Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Kar dékánja, aki hangsúlyozta: az egyetem számára fontos, hogy része legyen a város történelmének és megőrizze annak emlékeit.

Fontos, hogy a jelenben megfogalmazzunk üzeneteket a múlt történéseivel kapcsolatban a jövő okulására – hangsúlyozta a dékán.

Dr. Tóth Péter kabinetvezető szintén koszorút helyezett el a jogtudományi kar főbejáratától alig pár méterre lévő emlékhelyen, ahol minden áldozat neve szerepel, aki a Torkos-kastély bombázásában vesztette életét.

Ez az évforduló is emlékeztet minket arra, hogy Révfalu mennyi mindent túlélt. Azok az emberek, akik akkor a Torkos-kastély pincéjében kerestek menedéket nem tudták milyen borzalom vár rájuk. Ez az esemény is azt mutatja meg, hogy mennyire értelmetlen egy háború.

Forrás: Kisalföld