Kedves adakozók, legelőször is Önöknek szeretnék köszönetet mondani, azoknak, aki ebben a valóban nehéz helyzetben, amikor egészen komoly egzisztenciális gondok gyötrik az embert, nem sajnáltak időt, fáradságot, nem kímélték a pénztárcájukat sem. hogy összejöhessen az a minden tekintetben sikeres segélyút. Soha előtte ennyi ajándékot nem adtak még össze, komolyan mondom, alig tudtuk belepréselni magunkat a Bencés Perjelség által rendelkezésünkre bocsátott járműbe. Azt gondolhatja, aki követi az eseményeket, hogy ez egy panel, de nem így van. A mindig aktuális év sikere arra sarkallja az embereket, hogy még többet, még jobbat adjanak, és ez évről-évre felülírja a már eltelt évek nem csekély sikereit. A rengeteg magánszemély, a cégek segítsége mellett meg kell köszönnünk, hogy az adakozást többször is a nyilvánosság elé tárta a Kisalföld és a Győr Plusz Média. Úgy vélem ez nélkülük és különösen Herkely Ákos önzetlen és hasznos segítsége nélkül nem ment volna.
Egyesületünk szinte megalakulása óta a hagyományok őrzését és átörökítését tűzte a zászlójára. Úgy véljük ennek a magyar nyelv megmaradása igencsak fontos része, mert a nyelv nekünk magyaroknak a megmaradásunk alapja. A mostani időkben sok tényező alakítja a nyelvet, mindennek hatására átalakul a kommunikáció, mely végzetesen kiegyszerűsödik, sablonok általi üzengetéssé válik. Miközben az „okos” telefon simogatása: az elektronikus szemétdomb kapirgálása szinte létfeladattá vált, a nyelv szlengesedik, a mondatok szép füzérét idegen szavakból magyarrá préselt panelek váltják fel. A nyelvünk egyébként rendkívüli kifejező ereje és gondolat átvivő képessége pedig hanyatlik, ódivatú lesz, idegen, mint a csángók magyar testvéreik között.
Szeptember 12-én kora reggel indultunk el Győrből, elkezdődött az vihar, de ahogyan átjöttünk a Mosoni-Dunán, az égen szivárvány volt látható, ezt úgy vettük, hogy szerencsés lesz az út. Folyton keletnek haladva kibújtunk a természet tombolása alól és Nagyváradon már egészen meleg napos idő fogadott minket. Ez a segélyút végéig kitartott, Székelyföldön is csak szombaton esett az eső. A Királyhágón megpihenve folytattuk utunkat Erdély belseje felé. A Sziget hegység kanyargós útjain át értük el az első igazán jelentős magyar szigetet a Körös mentét, Körösfőt és Bánffyhunyadot. Aki régebben járja ezeket az utakat, az tudja, hogy autópálya mindössze a Kolozsvár-Aranyosgyéres rövid szakaszon van, máshol lassú a haladás. Ma már az út elkerüli Nagyváradot. és az autópálya Kolozsvártól Marosvásárhelyig ér.
Aznap, 12-én este értünk Farkaslakára a Gyöngyvirág panzióba, ahol Miklós László és kedves felesége Gyöngyi vártak minket, külön köszönjük nekik a vendégszeretet.
A segélyútról készült videó hamarosan elérhető lesz.