A most következő rész már nem csak baklövésekről és hanyagságról, hanem a fejlődő polgárság(?) kulturális állapotáról is képet mutat. A közölt illusztrációt nem volt nehéz lencsevégre kapni, gyakorlatilag az ember bármikor kisétál a belvárosba, ezekkel kénytelen szembesülni. (Jelen képek egyébként napokkal(!) a 2018-as borfesztivál lecsengése után készültek.)
3. A felületek. Talán nem merészség azt állítani, mióta az ipar kiűzetett a belvárosból, azóta még sosem volt olyan mocskos a városrész, mint a 21. század – fejlődőnek kinevezett – Győrében. Egyre nő a mocsok a tereken, folyók partján, a kis utcákban és lehetetlennél lehetetlenebb helyeken. (Tovább ezt nem ragozzuk, pedig lehetne bőszen…)
Az ördög a részletekben lakozik.
Hiába tűnik valami első látásra jónak. Ha a részletek kidolgozatlanok, nem kellően átgondoltak, akkor megette a fene az egész művet. Mindenki tudja, lépten-nyomon az arcunkba tolják: Győrben folyamatosan fesztiválok vannak, Győr jelenleg rendezvényváros. Ennek megfelelően tehát mindenhova térkő kell, és ha már térkő, legyen vakítóan világos, hogy méltóképp tükrözhesse a város pompáját. No, ez az a pont, amelynél pedig már megint fel kell ébrednünk Csipkerózsika-álmunkból. Miért erőltetik mindenhova a hófehér köveket? Talán ezzel akarják segíteni a Győr-Szol munkatársait, hogy jobban lássák, hol van felvakarni való szemét? Vagy esetleg ezzel szeretnék felpörgetni a győri napszemüveg-bizniszt? Mert az biztos, hogy napszemüveg nélkül az ember csak hunyorogva tud végigmenni a kősivatagon. Vagy ha már a felnőtteknek úgyis mindegy, gondolt valaki a gyerekekre, vagy az idős emberekre és az ő szemük világára? (Igaz, ők nem fogyasztanak annyi fröccsöt, amiért érdemes lenne rájuk építeni…) Ha már ennél a két korosztálynál tartunk, egyáltalán nem ritka az sem, hogy hiányoznak a fedlapok, „huncut” csapdát képezve a síkon. Design – Gyakorlat 0:4
Most pedig jöjjön egy kis józan gondolkodás. Vizsgáljuk meg ezt a fejlődés szót, amit szüntelen próbálnak belénk verni. Normál körülmények között a fejlődés maga azt jelenti, hogy a dolgok javulnak. Például az emberek egyre inkább törekednek a tökéletességre, a minőségre, tanulnak az elkövetett hibákból, igényesebbé, netán szorgalmasabbá válnak. Ez a nézet viszont akárhogyan is tekintjük, mintha szöges ellentétben lenne jelenkori városunk összképével. Hogy is hívják azt a réteget, amely megfelelne a fenti gondolatmenetnek? Igen, úgy hisszük, ők lennének a polgárság. Átlagos emberek, azonban nem középszerűek! De akkor hol vannak ezek a polgárok Győrben? Biztosan vannak… Akik itt nőttek fel, akiket szüleik tiszteletre, odafigyelésre, gondolkodásra neveltek. Akik a környezetüket a város minden pontján magukénak érzik, ugyanakkor mégsem sajátítják ki azt. Nos, van egy gyanúnk, hogy mi lehet az ellentét megoldása. A leírtakból és a fizikailag tapasztaltakból egyértelműen következik, hogy a győri polgárság gyakorlatilag súlytalan, a város fejlődése pedig hasonlatos ahhoz, amikor a kacsát tömik. Kívülről minden pazar, tartalmilag meg… Tehát ami itt folyik – igencsak úgy tűnik – nem más, mint hízlalás. Abba pedig bele lehet rokkani.
A Dunakapu tér burkolatát annyi színes és változatos kosz-minta díszíti, hogy már csak azzal is lehetne nevezni az Európa Kulturális Fővárosa címre. A városvezetéstől újabban amúgy sem idegen a művészetek iránti érdeklődés, sőt, értés! (Erről is vaskos iromány készülhetne, de most nem ez a fő téma.)
A Dunakapu Delicatesse Házat most csak annyiban említenénk meg, hogy a magára hagyatottság, az át nem gondoltság miatt ez is siralmas látványt kelt a lüktető(?) belvárosban. Hosszú évek után ugyan sikerült végre valamit beleerőltetni – akárcsak a Lloyd épületébe. Összefoglalva: rengeteg az izzadtságszagú, de legalább drága beruházás. (Megint csak a hízlalás, ugye…) Design – Gyakorlat 0:5
(Innen folytatódik majd cikkünk…)