A Bercsényi-ligetben, az egykori Dózsa-pálya helyén valami igen nagy épül, már így félig kész állapotában is elrettentő méretű – mint egy gólem. Nemrég írt arról a Kisalföld, hogy sietni is kell vele, hiszen alig egy év múlva kezdődik a pár napos „zsolimpia” – ahogy Győrben manapság az EYOF-ot becézik. Erről tanúskodik a Megyeház téren álldogáló kopasztott műanyag csirke is, gnóm feje-teste mellett egy ketyegő időzítő szerkezettel. A két sárga lábon álló kancsal baromfi visszaszámlálója figyelmezteti az arra tévedőket, hogy közeleg a város „legszentebb pillanata”. Bizony, nagy kiváltság ez, hiszen meglévő fonnyadt babérjai mellé újakat arathat majd az, aki gigászi küzdelemben nyerte el a rendezés jogát – egyedüli indulóként.
Hiába, ha nem csúszik a kápa, akkor van itt jó érzék, meg hiénákat megszégyenítő szaglás – bár ki tudja, lehet, azoknak van több esze, akik el sem indultak a rendezésért. A mi Zordonunk felfigyelt a megalomán építkezéshez megszerezhető területre, amivel sportberuházás címén óriás pénzeket lehet „megmozgatni”. Hű csatlósa, Banzai megszerezte azt, mire Ed már a zsolimpia utáni hasznosításra csorgatta nyálát. Őt főleg az indokolatlanul sok teniszpálya és a büfé hasznosítása hozta lázba (ami egyébként már sokszor bejött neki), Shenzi meg már tűkön ül, hogy rekreációs szállodát meg a hozzá tartozókat építhesse a Püspökerdőbe, ha már egyszer annyi fát kivágattak előre. 
Bár a hakuna-matata betartott ennek a bandának, úgy hírlik ugyanis, hogy ez a rekreációs álomprojekt a „kiválasztottak” miatt egyszer már kútba esett.
A vad banda aztán megvette Rafikit, hogy elmondja a többi állatnak, milyen fontos ez az egész, és hogy milyen innovatív, modern meg XXI. századi.
Azok, akik nem küzdöttek gigászokat megszégyenítő erőbedobással a rendezés jogáért, talán látnoki képességekkel rendelkeztek. 2013-ban ugyanis még nem állt előttünk égő fáklyaként Párizs, Nizza, vagy éppen Brüsszel képe. 2016-ban azonban nyilvánvaló, hogy ahol a tömeg, ahol a fiatalok, ahol az európai együttes gondolat, oda vetül a veszedelem rettenetes árnya, ami 2013-ban városunkban még „nem Győr problémája” volt. A többmilliárdos EYOF-költségvetésbe bizonyosan nem számolták bele azt a többletet, ami a rendezvény kiemelkedő jellege miatt a biztonságra fog számolatlanul elfolyni. Kétségtelen, hogy a baráti gorillák már alig várják, hogy kiszámlázzák a 20%-kal megtoldott költségeiket Zordonnak és bandájának, de a kérdés az, hogy kikkel fizettetik meg majd a biztonság talmi érzetének horrorisztikus többletköltségét? 
Számolt valaki azzal, hogy e valójában csekély jelentőséggel bíró európai ifjúsági sportfesztivál mit szabadít majd erre a térségre? Vagy a majdani „extra profit” mindent felülír? A hívságok, a kérkedés, a magamutogató kivagyiság betegsége – ha tetszik bűne – az elmúlt hónapok történései alapján Európától követeli emberáldozatait.
Vannak, akik szerint ennyit nem ér az egész zsolimpia, sőt, Riót nézve érdemes lenne bizony másoknak is elgondolkodniuk. Hiába öt színes karika, szivárványszínű obeliszk, tucatnyi teniszpálya, lánggyújtás, csilli-villi csinnadratta, mondvacsinált, erőltetett közös öröm – vanitatum vanitas. Ha lenne csak egy igaz keresztény Győrben, aki nyíltan ki merne állni, és elmondani, hogy minden bűnök atyja a hiúság! Még a legalantasabb szolga sem kívánhatja, hogy valaki csak azért hozza rá a veszélyt, mert privát olimpiát akar mindenáron tartani, és nagyot akar bandájával szakítani. Hagyják abba, elég volt, a világ változik, már rég nem a gladiátorjátékok fontosak. Nem a sportoló nárcisztikus bábja a fontos, hanem az élet. Sajnálatos, hogy ez a város, de főleg a jelenlegi vezetése elfelejtette jelképünk, a Vaskakas az üzenetét, és helyette egy műanyag, kopasztott tojásszökevényt emelt önmaga fölé bálványként. 
Pipaszár sárga lábaival, kacska lila szárnyaival, tollatlan, torzult tojásra emlékeztető testén két lefittyedt, kancsal szemgolyó uralta ostoba ábrázatával. Most már legalább világos, hogy miért foltozták kátránnyal a követ a megyeháza előtti placcon.
De számos kérdés feszeng még a háttérben: Mennyibe kerül tulajdonképpen nekünk, Győrieknek ez a nagyravágyó beruházás? Ki finanszírozza és milyen arányban? Ha az a néhány nap eltelt, mi lesz a sportdinoszaurusz sorsa? Kik lesznek a leendő hasznosítók? Lesznek-e strómanok, vagy a valódi személyek merik immár saját magukat is vállalni? Tulajdonképpen mi hasznunk lesz nekünk, Győrieknek ebből az egészből?
Ezekre a kérdésekre eddig sem kaptunk választ – talán jó részükre még nem is találták ki. A városi közgyűlés bólogatói elfogadtak ugyan egy semmitmondó nyilatkozatot, amit egy ellenzéki képviselő kérdéseire adott hivatalos válaszként aposztrofált a polgármester, de abban valójában nincs semmi kézzelfogható, akár a Győr+ újság is megírhatta volna, annyira “lényegretörő”.
Pedig ezekre a kérdésekre válaszolni kell, őszintén, egyszerűen.