Sajnálatos, de ma senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Győr életét befolyásolók közül bárki hajlandó lenne akár egyetlen előre mutató lépést is tenni a történelmi városmag világörökséggé válásának elősegítésére. A világörökségi státusz ugyanis nem csupán „örömünnep” vagy „fesztivál”, hanem elvégzendő kötelességek és megőrzendő tradíciók hosszú sora – rengeteg munka. A legfőbb elv a büszke lokálpatrióta hagyománytiszteleten alapuló eredeti, a címet elnyert állapot megőrzése, hasznosítása és integrálása a mai környezetbe. Ez pedig sokaknál nem arat manapság tetszést.
A világörökség részévé válásnak rögös az útja, sok jó cselekvést, még több szakismeretet és főleg erre irányuló vezetői akaratot igényel. Igazságtalanok volnánk azonban, ha nem emlékeznénk meg azokról, akik városunk egyik örökséggel legjobban megáldott területének, a Bécsi kapu térnek valós rehabilitációját térburkolássá degradálták. A helyzet örökségvédelmi szempontból 2007-ben vált végleg kritikussá. Ekkor döntött úgy az önkormányzat, hogy a volt Vaskakas éttermet és a hozzá épült házak együttesét dobra veri, indokként a fenntartás és a felújítás drága mivoltát jelölve meg. Való igaz, hogy akkoriban Győr nem volt még éppen az egyik leggazdagabb magyar város, de ma már két marékkal szórja a pénzt megalomán sport- és luxusberuházásokra. Győr emblematikus épületeinek és tereinek szakszerű, hagyománytisztelő, örökségvédelmi szempontból elfogadható felújítására mégsem telik. 
Kilenc éve indokként szolgált, hogy az eladott ingatlanegyüttest minél előbb fel is újítsák – az erre készült tervekről már írtunk korábban. Nézzenek csak ma körül, azóta sem történt semmi, és a Bécsi kapu tér jelenleg tervezett átalakítása sem ad megoldást, mélyen hallgat az épületek sorsáról, holott valójában a kettőnek együtt kellene megtörténnie, vagy legalábbis sorban csak a második kellene legyen a tér burkolása – erre a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy az épületek jövőbeni helyreállítása során a „szép új” burkolat óhatatlanul is sérülni fog. Ugyanakkor ideje kimondani, hogy súlyos hiba volt az egyik legbecsesebb emlékünket idegen kézre adni. A felelősöket mindannyian ismerjük – főleg, ha az ember a külügynél dolgozik, vagy futsalozik (bár a kettő közel száz százalékban azonos, azt mondják).
A tér és környezete valódi rehabilitációjának kulcsa maga a Bécsi kapu, megcsonkolt maradéka ma is ott díszlik a téren, mint az egykori Vaskakas étterem. Sajnálatos, de belső, igazán csodálatos terei immár évtizedek óta romlanak, nem látogathatók – úgy hírlik, raktárnak használják, a fesztiválokhoz való kellékek egy részét tárolják benne. Olyan csodálatos reneszánsz kincsről van itt szó, amely csonkolva is világhírre kell, hogy szert tegyen, és az épület tulajdonosa – információink szerint – most eladná a műremeket, úgyhogy itt az idő a jóvátehetetlennek tűnő hibát kiköszörülni, vissza kell vásárolni az egykori Vaskakast! Ez nem pusztán lehetőség egy valóban lokálpatrióta városirányításnak, hanem kötelesség – nem majd, hanem azonnal. Nem a térburkolat színéről és mintájáról kell egyezkedni egy magánszeméllyel, hanem a valódi értékek megőrzéséről kell gondoskodni, mert a jelent ugyan örökségbe kaptuk apáinktól, de csak kölcsönbe a gyermekeinktől. Az épület visszaszerzését követően, a tér felújítása előtt fel kell tárni a Bécsi kapu itt rejtőző alapjait és meg kell fontolni annak anasztilózissal történő helyreállítását, felül kell vizsgálni a területre kidolgozott koncepciót – apró lépésekben kell haladnunk a világörökségi cím irányába. Mert egyébként nem vár erre a városra más, mint gránitkő, ejakulátor és beduinsátor – sivatag az élet üzenete helyett. Csak rajtunk áll, melyik utat választjuk, de „aki magyar, az velünk tart”!
Gallery with ID 12 doesn't exist.