Az építész társadalom már legalább huszonöt éve várja, hogy az építési engedélyezési eljárás egyszerűbb és ésszerűbb legyen. Sajnos azonban ez az új félresikerült rendelet megint csak csalódást okozott, mert nagyon úgy tűnik, hogy ezt sem előzte meg kellő mélységű tényfeltáró vizsgálat, így az abból fakadó következtetések és a megoldási javaslatok hibásak. Kétségtelen, hogy a rendelet következtében maga az eljárás gyorsabb lesz, de ezért túl nagy árat fizetünk.
Az új rendelet sürgős felülvizsgálata és módosítása már csak azért is szükséges, mert több ponton ellenkezik az Építési Törvénnyel, és tartalmában alapvetően hiányos, nem egyértelmű. Legnagyobb hiányossága az, hogy félreértelmezi az építési engedélyezési eljárás alapvető célját, mely az építtető érdekei mellett a rendezési tervet, az építészi- és településképi érdekeket is védi, és egyáltalán nem azért van, hogy kizárólag a beruházó és a kivitelező gyors profitszerzési szempontjainak megfeleljen.
A rendelet az építészeti alapelveket hiányosan kezeli, a lényeges kérdéseket mellőzve pedig olyan új követelményeket támaszt, melyek nem feltétlenül szükségesek az engedélyezés szempontjából. Az új rendelet a korábbinak szinte az összes hibáját megtartva, némelyiket pedig tovább fokozva méginkább jogi procedúrává degradálja az engedélyezési eljárást, és a valódi célt másodlagosként kezeli. Tartalmát tekintve – kizárólag az eljárás gyorsítását szem előtt tartva – kimondottan a beruházók és kivitelezők igényeihez igazodik, mintegy elismerve, hogy Magyarországon a beruházások kizárólag a gyors profit megszerzésére jönnek létre, nem pedig mondjuk közösségi célok megvalósítására. Világos példa erre a 300 négyzetméternél kisebb lakások esetében az energetikai tanúsítvány, a tűzrendészeti és az egészségvédelmi igazolás mellőzése.
A gyors eljárás garantálja a gyors megtérülést, vagyis a pénz szabja meg, mi épüljön és hova. Ebből többek között az is következik, hogy például Győr rendezési terve lépten-nyomon módosításra szorul, szinte kizárólag a beruházói érdekek szerint (nem mintha eddig nem ez zajlott volna városunkban), ami a gyors és sokszor össze-vissza változtatások miatt biztosan nem egyezik a város érdekeivel. A sebtében összehányt újszerű lakótelepek például ellátási problémákat is felvetnek: iskola, óvoda, bölcsőde, üzletek, közlekedési-, parkolási kérdések, amelyek megoldása megnyugtatóan csak a rendezési terv teljes felülvizsgálatával oldható meg, mégsem végzik azt el kellő körültekintéssel és mélységgel.
Az új építési rendelet mindemellett teljesen feleslegessé teszi, hogy négy város egyetemén képezzenek építészeket ma Magyarországon; harminc évvel ezelőtt elég volt ennek a negyede, egy helyen és sokkal magasabb színvonalon! Manapság viszont egy engedélyezési eljáráshoz sokkal inkább jogászok kellenek, és az a rengeteg középszerű – ugyanakkor sajnos velük együtt a kiemelkedő tehetségű – építész teljesen felesleges. A jogászok beruházói szemszögből hatékonyabban és gyorsabban tudják elvégezni a munkát, főleg úgy, hogy a felelősség továbbra is az építészeké és a mérnökökké marad, a kivitelezők ellenőrzése feleslegessé válik, mert úgyis a bírósági perek döntik el, hogy mi az igazság és ki a felelős. Valójában ez azért rossz és hihetetlenül káros az országra és Győrre nézve, mert milliárdok épülhetnek be olyan épületekbe melyek építése kimondottan megkérdőjelezhető, esetenként pedig kidobott (köz)pénz, egyszerű pazarlás.
Egy támogatható, az eljárás megkönnyítését és gördülékenységét szolgáló elképzelést így lehet elrontani a téves felfogáson alapuló rendeletalkotással. Hatalmas felelőtlenség, hogy a rendelet alkotói az építész- és mérnökszakmai követelményeket nem vették kellő mértékben figyelembe és kihagyták a „hajózó” (értsd: gyakorlott) szakemberek véleményét az előkészítő munkából, vagy éppen olyan „szakembereket” kérdeztek meg, akiknek szakmai hozzá nem értése a napnál is világosabb, főleg, hogy bizonyára pontosan ők fogalmazták meg a fontoskodó feltételeket. Mert azt nem hiheti józan gondolkodású ember, hogy az építkező érdekeit jobban segítik a járda hosszmetszetének lejtés-adatai vagy az 1:200 léptékben megrajzolt utcakép, mint az építészeti alaprajz vagy a szerkezetet meghatározó metszet.
Az építési eljárás lassúságát eddig sem az építészeti indokok magyarázták, hanem sokkal inkább a túlszabályozás, a felesleges jogászkodás, valamint az engedélyezés majdnem kiviteli szintű követelményeinek folyamatos bővítése. Egy ilyen rendelet megalkotásánál legfontosabb az, hogy egyértelműen meghatározza az engedélyezés műszaki és jogi feltételeit. A műszaki követelmények meghatározását végezze az építész szakma, a jogalkotók feleljenek a jogszabályi követelményekért – mindenki a maga szakterületéért.
Amennyiben ez az új rendelet az építész- és mérnökkamarák észrevételeit szándékosan figyelmen kívül hagyva tudatosan készült el ebben a formájában, akkor az mélységesen megalázó minden építész- és minden szakági mérnökök számára. Mert ez azt jelenti, hogy ezen a területen is a politikusok és a jogászok határoznak, a szakmai vélemény pedig öt év egyetemi oktatás, diploma és több éves szakmagyakorlás után simán figyelmen kívül hagyható. Mert akkor nincs szükség valódi mérnökökre, a túlszaporodott középfokú – középszerű – végzettséggel rendelkező kivitelezők és az „átképzett” üzemmérnök-tervezők olcsóbban megoldják a problémákat, boldogan teljesítik a pénzes megrendelő minden kívánságát – legyen az bármilyen blődség. A jogászok pedig elégedetten dörzsölgetik a markukat, mert ennek a rendeletnek köszönhetően megbízások tömkelegére készülhetnek.