A győri Petőfi Sándor Város Művelődési Központ a város kulturális központja volt egészen a bezárásáig, és most, a városvezetők lebontásra ítélték, miután hagyták állapotát leromlani. Közgyűlési határozat alapján a helyére egy balett-terembe oltott parkolóházat építenek majd, amit kínjukban „vegyes rendeltetésű épületnek” neveztek el – érthetetlen és a józan ésszel, a normális gondolkodással teljesen összeférhetetlen módon. Az Ifiház egy modern lakóépületekből álló együttes befejező, meghatározó eleme. Szerkezete a több éves elhanyagolása ellenére sincs olyan állapotban, hogy el kellene bontani, felújítható és korszerűsíthető, méghozzá fele akkora költségen, mint amibe a bontás és egy többszintes parkolóház kerülne. Főleg úgy, hogy a mindenáron kierőszakolt parkolóház sem fogja megoldani a belvárosi parkolási gondokat, ahogy a Dunakapu-téri mélygarázs sem oldotta meg.
A városvezetés minden eszközt felhasznált, hogy pusztítási vágyát kielégítve akaratát érvényesítse és keresztülvigye. A legsármosabb alpolgármester által reprezentatívnak aposztrofált közvélemény-kutatásra hivatkozva elfogadtatták a közgyűléssel a bontást és az előző este kitalált balett-terembe oltott parkolóház építését. Elérték azt, hogy a Forster Intézet egy helyi kormányhivatalnok döntése alapján – akinek semmilyen szakirányú gyakorlata nincs, s ezért véleménye erősen megkérdőjelezhető, főleg annak fényében, hogy a nyár végén tartott bejáráson ő maga mondta, hogy neki semmit nem jelent az épület, úgyhogy tőle aztán nyugodtan lebonthatják – megtagadta az Ifiház műemléki védelem alá helyezését. A kierőszakolt engedély érdekében egy mondvacsinált okkal egyszerűen kizáratták a környéken lakókat a bontási engedélyezési eljárásból azzal, hogy a lakóépületek és az Ifiház között húzódó szervizút külön helyrajzi számon szerepel, így a lakók nem telekszomszédok, vagyis ügyféli joguk nincs. A közgyűlési döntéskor sem a fideszes képviselők, sem a polgármester nem volt hajlandó figyelembe venni a győriek tiltakozását. Ugyanúgy nem vett tudomást sem a városvezetés, sem a helyi kormányhivatal arról, hogy a lakók kezdeményezésére az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala vizsgálatot folytat az ügyben. Szégyen, hogy a Forster Intézet a városvezetéshez hasonlóan egyszerűen nem vette figyelembe azt a tényt sem, hogy a kétszeres Ybl-díjas Lőrinc József úgy tervezte meg az épületet korának organikus előfutáraként, hogy a területen álló vadgesztenyefát nem engedte kivágni hanem azt körülépítve a kis udvaron megtartotta. Így fordulhatott elő, hogy a fa 2015-ben elnyerte az Ökotárs Alapítványtól a „Hős fa” címet.
A meggondolatlan és teljesen értelmetlen pusztítást és egy balett-terembe oltott parkolóház építését sem urbanisztika, sem forgalomtechnikai, sem építészeti igények nem indokolják, környezetvédelmi és a kulturális szempontból pedig kimondottan káros. Hiába bizonygatják, hogy a Rómer majd átveszi az elvesztegetett funkciókat Az épület felújításával az elveszett funkcióit is vissza lehetne állítani, kis civil szervezetek egy helyen történő működtetése, összejöveteleik, előadásaik megszervezése, létrehozása céljából, szakkörök, önképző köröknek próba és előadótermet biztosítani, bálokat tartani, egy könyvesboltot, kávézót, különböző klubokat működtetni, engedni a rétegkultúrát is lélegezni, s talán a Médiawave is visszatérhetne egyszer. De akár a Győri Balett is szívesebben próbálna egy művelődési házban, mint egy parkolóházban.
Mivel a városvezetés és a kormányhivatal sem volt hajlandó figyelembe venni sem a lakosság (a valódi, nem az, amit a sármos alpolgármesternek előző héten megírtak a marketing-osztályon) sem a helyi civil szervezetek (nem a fizetett, magukat belváros kereskedőnek valló strómanok) véleményét az Ifiház, a kultúra bölcsőjének megmentése kilátástalanná vált. Ezért az Arrabona Városvédő Egyesület Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszterhez fordult segítségért, bízva abban, hogy amint a Püspökerdő esetében hathatós segítséget nyújtott, úgy most is, a nép szavát meghallva, az igazság mellé áll.