„A Forster Intézet a magyar örökségvédelem egyes számú letéteményese, amely névadójához, a jogvégzettségű művészeti íróhoz, a Magyar Tudományos Akadémia és a főrendiház tagjához, báró Forster Gyulához (1846 – 1932) hűen szakmai irányítóként vesz részt örökségi értékeink védelmében, megőrzésében, helyreállításában, fenntartható fejlesztésében.” (idézet a Forster Intézet honlapjáról)
Az Arrabona Városvédő Egyesület hasonló küldetéssel dolgozik Győr városában immár hatodik éve. Győr mindannyiunk örömére dinamikusan fejlődik, a kereskedelem és az ipar területén kiemelkedő teljesítményt nyújt, és azt gondolná az ember, hogy egy ilyen jóléti környezetben a város vezetése hajlandó végre nagyobb tiszteletet és megbecsülést tanúsítani a műemlékeink és régészeti értékeink iránt.
Sajnos azonban más a helyzet. Erre legszembetűnőbb példa az egykori győri vár Duna-bástyájának elpusztítása azáltal, hogy beruházói érdekeket szem előtt tartva, a város főépítészének lelkes támogatása mellett és a városvezetés egyéni üzleti érdekei mentén egy – azóta már bevallottan veszteséges – mélygarázst építettek a helyére. Mindez azonban nem volt elég, a Dunakapu tér rendezésével több, környezetébe nem illeszkedő, a város északi felének arculatát teljesen eltorzító épületet erőszakoltak rá a barokk belvárosra.
Azonban mégsem emiatt írunk Önöknek nyílt levelet.
Az ok, az első bekezdésben vállalt küldetés és a valóság közötti hatalmas differencia, melynek tárgya jelen esetben az egykori Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ épületének sorsa. 2014-ben eljuttattuk Önökhöz kérelmünket, melyben az épület védetté nyilvánítását kezdeményeztük. Válaszként az ügyet Önök a megyei kormányhivatalhoz utalták, ahonnan a mai napig nem kaptunk választ. 2015-ben egy, az épület szomszédságában lakó civil fordult Önökhöz hasonló kéréssel. Ennek nyomán megbecsült kollégáik bejárást tartottak a helyszínen, ahol a helyi Örökségvédelmi Iroda munkatársaival együtt részt vett a Győr-Szol képviselete, a városi és a megyei építéshatóság. Csak éppen a védettséget kezdeményező civil hölgynek tiltották meg, hogy részt vehessen az eseményen. Ez az eljárás önmagában méltatlan a küldetésükhöz, azonban súlyos hiba az, hogy végül a helyi Örökségvédelmi Iroda ítélete alapján megtagadták az épület védetté nyilvánítását, és a műemléki jegyzékbe vételét.
Bizonyára Önök is tisztában vannak azzal, hogy ez az épület, amit a győriek Ifiházként ismernek, egy kétszeres Ybl-díjas építész, Lőrincz József munkája. Azé a Lőrincz Józsefé, aki 1980-tól az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa, majd műteremvezetője volt. A saját elődeiket nem tisztelve mondták ki Önök a halálos ítéletet egy olyan építész alkotására, akinek munkái sajnos egyre inkább fogyatkoznak az országban és főleg Győrben. Az Ifiház pedig önmagában egy olyan kiemelkedő alkotás, amely korának és a honi modern építészetnek legjobbja, hiszen egyedül képviseli a Le Corbusier által felállított építészeti alapelveket. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy az idén távozott barátunk, a nemzetközileg is elismert építész professzor, dr. Winkler Gábor professzor is határozottan kiállt az épület mellett. 2014. október 6-án, amikor a győriek élőlánccal fogták körbe az épületet, hogy megóvják a győri városvezetés pusztító szándékától, azt mondta, hogy „amikor Lőrincz József építész győri Ifjúsági Házának sorsáról vitatkozunk, mindenekelőtt annak belső térvilágának kvalitásait kell vizsgálnunk. Kompozíciójának kiinduló kulcseleme a függesztett gúlákból összerakott, kazettás betonmennyezettel fedett többszintes, galériás központi tér. Mindezt sajátos szintváltásai, át- és együttlátásai és plasztikus-geometrikus mennyezetének sejtelmes megvilágítása teszik egyedivé. Az aulához térben és funkcióban az alagsor teremsora, közöttük színház- és mozi terme kapcsolódik. Gazdag és összetett, sajátos térvilág, melynek eredetiségét felháborító elhanyagoltsága, kopottsága sem képes feledtetni. Az épület városszerkezetileg és városképileg elhelyezését, beépítését és megjelenését tekintve tökéletesen illeszkedik a Szent István út 1930-as években megindult átalakulásához. Ha a városkép átalakulásának ilyesfajta, modern módját nem fogadjuk el, sőt erre hivatkozva akarunk bizonyos épületeket eltávolítani a város szövetéből, akkor a győri történeti Belváros legalább felét sürgősen le kellene bontani!” A város vezetése sem az Ifiház esetében, sem pedig a Dunakapu tér ügyében nem volt hajlandó elismerni Winkler professzor kvalitásait, szakmailag megalapozott véleményét egyszerűen lesöpörték. Mindez jól mutatja, hogy szó sincs az Ifiház esetében – ahogy akkoriban a Dunakapu tér esetében sem – szakmai érvekről, itt egyszerűen a pénz, a helyi kiskirályok érdekei számítanak. A civilek rengeteg formában igyekeztek a városvezetés tudtára adni, hogy nem kérnek az Ifiház lerombolásából, sem a helyére tervezett parkolóházból – a városvezetés azonban mindvégig politikai hangulatkeltésnek nevezte ezt a fajta civil ellenállást, és Winkler professzorral együtt a szemétre hajította. Az Önök tisztánlátása végett kötelességünknek érezzük közölni, hogy az Ifiház ügyében az épület közvetlen szomszédságában lakók az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordultak még ez év elején, és legutóbb Győr város aljegyzőjének, dr. Csörgits Lajosnak nyújtottak át egy tiltakozást az ellen, hogy az Alaptörvényben biztosított egészséges élethez való jogukat érzik veszélyeztetve, amennyiben az Ifiházat elbontják, és helyére parkolóházat építenek.
Önök minden bizonnyal meg lettek vezetve. Nyilvánvaló, hogy szándékosan tévesztették meg Önöket azok az emberek, akiknek anyagi érdeke fűződik az épület helyén kialakítandó parkolóházhoz. Bizonyára az is közrejátszik, hogy az említett bejárás alkalmával a megyei kormányhivatal munkatársa az Önök megbízottjainak jelenlétében mondta azt, hogy ő személy szerint nem ragaszkodik az épülethez, tőle akár el is bonthatják. Nyílt levelünkkel kívánjuk felhívni az Önök figyelmét arra, hogy áldozataivá váltak egy mindent rombolni akaró, az épített értéket nem becsülő beruházói akaratnak, és lényegében egy csónakba kerültek velünk, akik azért küzdünk immár hat éve, hogy ennek a szándéknak gátat vetve olyan mederbe segítsük a győri fejlesztéseket, melyek nagyobb tiszteletet és megbecsülést tanúsítanak városunk műemlékeivel és régészeti kincseivel szemben.
Olyan tettet készülnek Önök most szakmailag igazolni, amely egyértelműen szembe megy a győriek akaratával, a környék lakóinak egészségére különösen ártalmas beruházás pedig semmilyen szakmai alapokkal nem rendelkezik. Hozzájárulásukkal önmaguk hitelességét vonják kétségbe, s a műemléki szakma becsületét teszik kockára. Kérjük Önöket, hogy az épület alkotójára, az Önök nagyra becsült egykori kollégájára való tekintettel fontolják meg döntésüket, s adják meg a tiszteletet Lőrincz Józsefnek azzal, hogy Győrben immár szinte az egyetlen még önmagában látható alkotását megőrizhessük az utódainknak!
Az Ifiház egyedülálló, mert minden elemében megfelel a világ legkorszerűbb építészeti alapvetéseinek, emellett pedig sokfunkciós, sokteres, modern eszközökkel egy valódi megújult csodája lehetne Győrnek. Mindezeken túl ott van az a mintegy 85 éves vadgesztenyefa (Aesculus hippocastanum), melyet Lőrincz József Ybl-díjas építész azzal, hogy az Ifiház tervezésekor életben hagyta, s köré tervezte az épület belső udvarát, a 1970-es évek elején utat mutatott a helyi természeti értékek megóvásának is. A természet és az épület harmonikus és tudatos egybeforrasztása valósult meg ezzel, amely egyedülállósága mellett a mai társadalom számára is követendő példát állít. Az Ifiház számos értékkel bír tehát, melyet a városvezetés egy újabb, soha meg nem térülő, környezetszennyező parkolóház megépítésével akar elpusztítani, szembe köpve azt a szellemiséget, amelyet mind az alkotó, mind pedig az alkotás képvisel.
A győri városvezetés tragikomikus igyekezete és kapkodása egyértelmű, hiszen legutóbbi kinyilatkoztatásuk szerint balett-termeket akarnak oda beszuszakolni, csakhogy vegyes rendeltetésű épületnek nevezhessék, és ne kelljen parkolóháznak hívni. Hasonlóan tragikomikus az a kialakult helyzet, hogy az Ifiház ügyében Önök az ügyet a helyi örökségvédelmi irodához utalták, a helyi iroda Önökre hivatkozva adta meg hozzájárulását a bontásra, Önök pedig a helyi örökségvédelmi iroda állásfoglalására hivatkozva tagadták meg a védetté nyilvánítást és a nyilvántartásba vételt. A legszomorúbb az egészben azonban az, hogy a verdiktet a helyi iroda távolról sem kellően képzett munkatársai mondták ki, és Önök erre hivatkozva mentegetik magukat a felelősség alól. A rendszer vagy rossz, vagy gonosz, viszont mindkét esetben ez a gyakorlat egyenesen szembemegy a fent idézett alapelvekkel, melyet Önök vallanak Önmagukról.
Kérjük Önöket, hogy a Forster Intézet becsületén esett foltot a lehető leghamarabb távolítsák el! A műemlékvédelem az utóbbi évtizedekben sorozatosan úgy jelent meg a politikai és beruházói kommunikációban, mint a fejlődés gátja, egy felesleges nyűg, ami csak hátráltat. Nem maradt már a szakmának más, mint a becsülete, melyet a – talán a jelenleginél egyszer jóval felvilágosultabb – utókor tud csak értékelni, és elismerni. Hiába vagyunk mindannyian tisztában azzal, hogy „a magyarsághoz a fejlődés talmi jelszava helyett a tökéletesedés óhaja illene”, napról-napra meg kell küzdenünk ezért az igazságért.