A győri Belváros egyre melegebb. Rossz nyelvek szerint ezért érzik magukat ilyen otthonosan azok a bevándorlók, akik már Borkai szemét is bökik. Kezd visszaütni a rengeteg kő, amit a történelmi falak között, vagy azok tetején jó sok közpénzért leraktak az építők. A jelszó: „lüktető belváros”! Kétségtelen, hogy a szlogen kiagyalója képtelen lenne megmondani, mit is ért ez alatt, de higgyünk Karinthy Frigyesnek, aki azt mondta, hogy „ami jól hangzik, az igaz”.
A győri Belváros egyre melegebb. Ezt minden győri érzékeli. Nem oldja meg a problémát sem a Dunakapu téri rengeteg mobilfa, sem a Széchenyi téri ejakulátor. A Duna-bástya megcsúfolására oda rittyentett vaslábakon álló beduinsátrak alatt sem időzik az istenadta nép. Hol vannak a régi árnyat adó lombos fák, kinek álltak útjában?
A győri Belváros egyre melegebb. És csak nem akar lüktetni. Mert a lüktetés az élet természetéből adódik, a győri történelmi belváros pedig szcientifista perszónák absztrakciójától fuldoklik. A felszámolt természetes városi élet, az ide illő, hagyományban gyökerező városi intézmények – mint a piac, vagy városi-polgári ünnepek – helyett nem lehet egyik pillanatról a másikra hasra ütéssel újakat kreálni. Minden győri gondolkodónak be kell végre látnia – még ha kimondani a szolgaiságuk, egzisztenciaféltésük vagy alávetett helyzetük miatt nem is lehet – hogy a történelmi belváros egyes részeire kiterjedő fesztiválozás inkább vurstli, cirkusz és proletár önáltatás. A történelmi terekre applikált sötétbarna bádogos bódékban jegyre beváltott rozé fröccsöt szlopáló, vietnámi papucsban, kihízott izomtrikóban és klottgatyában hőzöngő prolik sokasága nem a megerősödő polgárság jele, hanem intő jel, a devalváció, a devolúció és a degeneráció térhódításáról árulkodik. A régi városligeti vurstli ugyan komoly szerepet játszott a magyar történelemben, hiszen 1919-ben ennek hintás legényei lettek Korvin Klein Ottó, majd Szamuely Tibor lenin-fiúi.
A győri Belváros egyre melegebb. Egyre „melegebb” fesztiváljaira nívós fellépők is hivatalosak, hiszen a megélhetési művészet igen nagy úr. De a színvonalat nem garantálja a számolatlanul rendelkezésre álló pénz. Gyakorlatilag annyi pénz folyik be a győri költségvetésbe, hogy bármely őrültségre a legcsekélyebb kockázat nélkül elkölthető.
A győri Belváros egyre melegebb. Nem oka ennek az egy főre jutó kebab-árudák minden rekordot megdöntő száma, de a veszedelmesen fogyatkozó zöldfelület már igen. Az egyre melegebb városban pénzből nincs hiány, csak éppen a józan észből. A városi főépítész a Püspökerdő tekintélyes részének kivágatása okán összehívott szakmai fórumon azt csacsogta, hogy majd a kivágott fákat pénzen megváltja a város…
A győri Belváros egyre melegebb. És a forró kősivatag egyre csak terjeszkedik. A történelmi belváros már nem elég a számára, a folyók partjait is elfogyasztotta. Isten tudja idejét, mikor vágtak ki egyszerre ennyi fát, ráadásul még meg sem váltották őket.
A győri Belváros egyre melegebb. De legalább van pénz. Viszont ideje belátni, hogy a pénznek nincs mindenható hatalma. Például nem képes szén-dioxidot megkötni, nem képes oxigént termelni, nincs önmagát megújítani képes, teremtő ereje. Lehet belőle ládába nyomorított mobilfát venni, kanálissá változtatott, egykor üde, ligetes folyópartot építeni, de életet nem.
A győri Belváros egyre melegebb. De nincs azon mit csodálkozni, hogy néhány bátor emberen kívül minderre rámutatni senki sem mer. Senki nem mondja ki, hogy városunk gyakorlatilag elvesztette belső, folyókat szegélyező ligeteit, és hogy ezek mennyisége hektárokat tesz ki. A pillanatnyi biztosnak hitt megélhetés elvesztésétől való félelem uralta el a tömegesen szólni képes és hivatott népesség szellemét. Ez a függőség, nem a drogfogyasztás, mert ez a halál leheletét szívja magába, és abból erősödik. A folyóparti ligetmentesítés a kedvező vízjárási körülmények miatt lassan végkifejletéhez közeleg. Az infernális terv szerint a szép ligetes torkolati folyószakaszok durván munkált kőrézsűkkel lettek szegélyezve. Erre nem elég azt mondani, hogy ronda, azt lehet és kell mondani, hogy idegen, hatása pedig drámai, egyszerűen és végzetesen vágja el a polgárokat a folyók partjaitól! Már csak a tevekaravánok hiányoznak, meg néhány oázis. Ha ezt véghez lehetett vinni büntetlenül, ki állítja meg fakitermelőket majd a Püspökerdőben?
A győri Belváros egyre melegebb. De hideg fejjel zárjuk e keserű iróniával szegélyezett gondolatsort, mert néhányan még felháborodnak, mit is beszél ez a szakembergárda? A folyópartokat is beszámítva, a belváros zöld állománya – biodiverzitási értékét is figyelembe véve – drámai mértékben csökkent. A fényt elnyelő, opak felületek területvesztési aránya a közterületi burkolások miatt 90 %-os, mely a teljes történelmi belváros területi vonatkozásában mintegy 25%-ot tesz ki. A fényvisszaverő hatást a meredek rézsűk felületei fokozzák, egyben a relatív fedettségi mutatóban is csak vízszintes kiterjedésükkel szerepelnek. Ráadásul a most kivágott faállomány nem egyik pillanatról a másikra jött létre, hanem emberöltők alatt. Amennyiben a papagáj kórus a pótlásról beszél, és nem a főépítész hangoztatta pénzbeli megváltásról, akkor is csak emberöltő múlva lenne képes a biológiai aktivitási érték töredékét visszaállni.
A győri Belváros egyre melegebb. Kedves néma leventék, ezt a jövőképet szánjátok utódaitoknak?