Emlékeznek még bizonyos „Győrben élő, Győrért aggódó, és Győr érdekeiért minden esetben szót emelő vállalkozókra és civil polgárokra”, akik „az idegenforgalomban, a vendéglátásban és a gasztronómia terén is jártas szakemberekként” fordultak 2011-ben Borkai Zsolthoz, a Dunakapu tér felújítása, korszerűsítése érdekében? Ezek a jóravaló emberek nyomatékosan kérték a polgármestert, hogy tartson ki, és építse meg a mélygarázst a Dunakapu téren. Aggódtak „a város fejlődését, a belváros további rehabilitációját gáncsolni igyekvő hangok, vélemények, publikációk miatt„. Nem értették, „hogy miért próbálják néhányan hátráltatni a Dunakapu téri beruházást, a térburkolat modernizálását, és a tér alatti mélygarázs megépítését”. Lehet, hogy a mai napig nem értik.
Mindenesetre 2015-ben ugyanezek a jóravaló emberek már azt sem értik, hogy miért próbálják egyesek hátráltatni az parkolóház megépülését az Ifiház helyén. Ezért ismét nyomatékosan kérik a polgármestert, hogy tartson ki, és ez alkalommal bontsa le bátran az Ifiházat, mert attól a „belváros turisztikai és gasztronómiai szempontból is még csábítóbb, vonzóbb lehet nemcsak a belföldi, de a külföldi vendégek számára is”.
Ezek az ízig-vérig lokálpatrióták érdekes módon mindig akkor bukkannak fel nyomatékos kéréseikkel, amikor a városvezetés valami olyat akar tenni, ami látszólag megosztja a győrieket. Ezek a jóravaló emberek olyanok, mint a Jolly Joker: mind a polgármester belső zsebében vagy ingujjában rejtőznek, és ha hiányzik a römihez egy lap, akkor maguktól előugranak, mintegy parancsszóra. Valójában ezeknek a jóravaló embereknek köszönhetjük a Dunakapu teret, amire olyan büszke a városvezetés, az elsorvasztott belvárosi piacot, és a plázaházat a tér közepén. Ezek a hős civilek, egykori garázsmesterek, elvtársak és párttagok most lebontatják az Ifiházat a polgármesterrel, építtetnek vele a helyére parkolóházat, s ha nagyon elkapja őket a lokálpatrióta hevület, akkor még az Ady Endre Művelődési Ház (Vasas művház) helyére is kikönyörögnek maguknak egy másikat.
Mindezt Győr, a belváros, és a győriek – de legfőképp a maguk – érdekében.
Micsoda szerencséje Győrnek, hogy tele van ilyen jóravaló emberekkel!
Mi lenne, ha nem lennének?